Nem, nem a Henry Rollins Band érkezik rendet rakni az A38-ra  február hetedikén. Talán túl erős is volna egy zúzós vasárnap esti punk bulival zárni február első hetét. A punk-ikon ezúttal szövegelni fog, spoken word költészetét tárva a más fellépésein megszokottnál feltehetően nyájasabb publikum elé.

A Spoken Word nagyon népszerű önkifejezési forma az Egyesült Államokban, jelentős közéleti személyiségek tucatjai bombázzák ilyen kiadványokkal a jónépet. A műfaj legjobb albumaiért 1959 óta Grammy díjat is osztanak. 2005-ben például a korábbi elnök, Bill Clinton önéletrajzi témájú felvételét tüntették ki. Egy évvel később a jelenlegi elnök, Barack Obama édesapja álmáról szóló albuma vitte el a díjat. 2008-ban pedig nemcsak az elnök-jelölti pozícióért küzdött meg Obama későbbi külügyminiszterével, de a Grammyt is behúzta Clintonné orra elől.

Henry Rollins talán  nem tör hasonló babérokra, mint a fönt említettek, bár spoken word termése így is jelentős. Az 1985-ös, Short Walk on a Long Pier óta tizenkilenc albumot és tíz DVD-t adott ki ebben a műfajban. Ezek közé sorolhatjuk az egyik pesti Henry Rollins Band koncert előtt megejtett duma-estjének Sweetbox címen megjelent felvételét.

Mondanivalója akkor is akad bőven, ha a Get in the Van (magyar kiadásban: Punk a platón) című memoár-kötetében megírt fiatalságáról, a Black Flag-es időkről, azaz az 1981 és 1986 közti korszakról egy szót sem ejt. Kimarad tehát a sztori az apácáról, aki Henry életének eddigi legrosszabb napját indította azzal, hogy hajnalban benézett a kisbuszuk ablakán. Nem szól arról a bunyóról  sem, melyben egy piszoárral a kezében igyekezett a Minor Threat-es kolléga, Ian McKaye segítségére. (Ha szívesen olvasnátok az utóbbihoz hasonlókat, ajánlom a Banned in DC című kiadványt, amely a nyolcvanas évek washingtoni punk világába kalauzol, színes sztorik és képek segítségével.)

Beszélhet viszont a Straight Edge mozgalom filozófiájáról - amelynek épp az említett McKaye volt az apostola, míg végül el nem határolódott attól. A filozófia mára már túlmutat a 'nem iszunk, nem szívunk, nem drogozunk, nem kefélünk össze-vissza' kikötéseken, afféle környezetvédő-civil-jogvédő színezetet kapott. Követői azonban máig magukra tetoválják a három X-et.

Aztán arról is mesélhet Rollins, hogyan vált mára barátságos, sztárallűröktől megszabadult, de továbbra is hiperaktív emberré, a folyton verekedéseket provokáló fiatalemberből. És az sem kizárt, hogy sokadszor is megosztja közönségével a kortárs elektronikus vagy rockzenével kapcsolatos, sarkos megjegyzéseit.