Egyre több ember tudja, hogy ki az a Péterfy Bori és még ennél is többféle embernek tetszik.  Nehéz eldönteni, hogy csak a zenéje, vagy az egész jelenség tarol ennyire. Az mindenesetre biztosan közrejátszik a tetszési index pozitív kiakadásában, hogy előbb volt sikeres színész, mint sikeres zenész, valamint azt a „kihívó/önmegvalósító/értelmiségi/vad/szabad” nőtípust is ő hozza a legjobban, amilyenné a legtöbb bölcsész csaj válni szeretne. A rajongótábor valószínűleg ebből adódóan is olyan heterogén, mint amilyen. Borit ugyanúgy szereti a részegen táncoló, színjátszókörös 16 éves, mint annak fiatalos, mérsékelten bohém tanára. Persze a zene sokszínűsége is segíti, hogy minél több, és többféle embernél találjon be a Péterfy Bori életérzés.

 

Az Amorf Ördögökös időkből ismert és onnan importált Tövisházi Ambrus írja a zenét, aki minden számára valamiért érdekes műfajt szeret beleszőni a számaiba. Ugyanúgy operál a sanzonnal, a folk zenével, mint a poppal, vagy az elektroval. A végeredmény egy olyan produkció, ami az utóbbi idők legsikeresebb, alulról építkező próbálkozása. Nem régiben jelent meg a második lemez, melyet nemes egyszerűséggel „2”-nek neveztek el alkotói. Az albumot egyébként a Lovasi András irányítása alatt álló Megadó Kiadó jelentette meg, sőt Lovasi ezúttal még a dalszerzésben is tevékenyen részt vett. A lemez eddigi promójával és rádiós játszottságával sincs gond. Mindenképpen nagy jelentőséggel bírna, ha meg tudná ismételni, vagy túlszárnyalná az első album sikerét. (Az a tény, hogy egy friss underground zenekar egy aranylemezzel tudott indítani már önmagában egyrészről meglepő, másrészről pedig bizalomgerjesztő.) Aki kíváncsi arra, hogy mit tud a második lemez és Boriék az menjen december 27-én a Gödörbe. Nem csak Péterfy Bori & Love Band koncert lesz ám ott, hanem az Annabarbi romjaira épült Óriás zenekar is megmutatja, hogy hogyan lehet jó „pop-szerű” zenét játszani. Lesz még ott kortárs tánc, földbedöngölő hang- és fénytechnika, meglepetések, vendégművészek és ihaj-csuhaj reggelig.