Minden metálos remegve várja a Metallica jövő májusi  koncertjét, a Koncertblog pedig nem maradhat ki abból, hogy minél több Metallica-related cikket vessen a Drága Olvasók elé. Alábbiakban egy teljesen szubjektív válogatás következik a Metallica legszebb pillanataiból: a sorrend nyilván mindenkinek más és más, nekünk most hirtelen ez. 

 

 

 

A St. Anger lemez nem azért volt különleges, mert annyira jól sikerültek a rápakolt dalok, sőt: ugyanakkor a Metallica gyakorlatilag a szétesés széléről jött vissza egy ennek megfelelően dühös és puritán hangzású lemezzel. Habár ebben a sittes videóban ellövik az összes, börtönfilmekből ismert klisét, még így is hatalmas látvány a narancssárga ruhás fegyencek előtt játszó zenekar. 

 

 

 

A rockdiszkók örök darabja egy '91-es, moszkvai koncertfelvételről, súlyosbítva az obligát Morricone-intróval, amely hallatán minden jóérzésű ember szélfútta ördögszekeret és egymással szemben álló revolverharcosokat imaginál agya mozivásznán. Csendben azért hozzátenném, hogy a Metallica Fekete Albumát hiába köpködték annak idején a Master Of Puppetsszen felnőtt rajongók: a mai napig az egyik legjobb, legkerekebb anyag Hetfieldéktől. 

 

 

 

Az I Disappear a Metallica mostohagyereke: sorlemezen nem található meg, csak a kiváló amerikai szcientológus, Tom Cruise Mission Impossible II című borzalmas akciómozijának filmzenelemezén jelent meg. Indokolatlanul, hiszen ez a dal maga kiváló: gyakorlatilag a Metallica legerősebb témája, amit a huszonegyedik században sikerült összehozniuk. 

 

 

 

Egy klasszikus a Kill 'em All lemezről, koncertfelvételben. A helyszín San Diego, az időpont pedig 1992. Látható, hogy a Fekete Album sikere nyomán érkezett iszonyatos embermennyiség a csépelős-csűrdöngölős korai Metallicának is úgy örül, hogy majd kiugrik a bőréből, és ez a videó azt is bizonyítja, hogy a később méltatlanul eltávolított Jason Newsted basszusgitáros énekesnek is kiváló. 

 

 

 

Abban valószínűleg mindenki egyetért, hogy a Master Of Puppets nemcsak a Metallica anyagai közt a legtökéletesebb, de úgy en bloc minden idők egyik legkiválóbb metálkorongja. Ezen a lemezen játszik a mindössze 24 évesen, 1986-ban autóbalesetben elhunyt Cliff Burton basszusgitáros, aki tehetségével gyakorlatilag döntően járult ahhoz, hogy a Metallica kiemelkedjen az akkoriban a Bay Area környékén mozgó sokszáz metálzenekar közül. Az eredményt ismerjük.