CSATLAKOZZ!

OLVASZTJA JÉGSZÍVEDET

Tonnányi élő Párizsból

Zenei linkek labirintusában bukkantam a francia nemzeti tévé hármas csatornájának színes-szagos videógyűjteményére. A France 3 Ce soir ou jamais című magazinműsorának felvételein keresztül egész szépen fel lehet térképezni a francia könnyűzene jelenét, de a hazai előadók közé beékelődik néhány olyan határon túli is, mint Moby és a Morcheeba.

 

A négyszáznál is több élő felvétel kiváló kép- és hangminőséggel került fel az oldalra, akár órákig lehet függni a kollekción. A stúdióban járt az a Birdy Nam Nam is, amely formáció az idei Sziget Party Arénáját még a Pendulum nagyszínpados kezdését követően is teljesen töltve tartotta. Az ott megkérdezett biztonsági ember szerint a folyamatosan ki-be örvénylőkkel együtt hatezernél is többen lehettek az elektrótól dagadó sátorban, ami a fesztivál francia-koncentrációját figyelembe véve is igen jelentős tömegnek számít.

 

 


A Birdy Nam Nam bankárfejűek között (a France 3 oldalán jobb minőségben)

 


Vitalic a stúdióban

 

Öröm, hogy ezen a téren nehéz lenne puffogni a magyar közszolgálatiak miatt, hiszen az MTV Koncertek az A38 hajón című csokrával, az MR2 Akusztik felvételeivel is kiveszi a részét a könnyűzene vizuális terjesztésében.

Tovább

Top 5 megbukott rocksulis banda

Sokan gondolják úgy gyerekként, vagy kamaszként, hogy sürgős közölnivalójuk van a világgal és azonnal alapítaniuk kell egy zenekart. Ezzel nincs is baj, ez a világ rendje. Kezdetekkor jön is egy pár bevált feldolgozás, aztán vagy íródnak saját számok, vagy elhal a próbálkozás. Jöjjön pár videó, ahol a fentebb említett életszakasz, interneten fellelhető, 5 legrosszabb lenyomata lett rögzítve. Nehéz dolog az önkifejezés, pláne így:

 

 

5.

 

 

Az összes közül talán ez a legszimpatikusabb zenekar. Habár sokkolóan kaotikus produkcióval készültek, az mégis szerethető, úgyhogy marad az utolsó hely. Sebaj srácok remélhetőleg néhány év múlva eltűnik belőletek a báj és feljebb léphettek a listán. (A videót nyugodtan 0:50-hez lehet tekerni, mert addig csak a szülők röhögnek azon, hogy a fiúk mennyit bénázik a gitárral.) Legjobb pillanat: 1:55-nél, mikor felzeng a refrén.

 

 

4.

 

 

Egy kicsit idősebb sulis zenekar, akik csak azért negyedikek, mert az énekes a verzékben nem énekel elég hamisan, valamint mert a 0:25-től kezdődő őrült tánc láttán beköltözik mindenkibe a borzalommal vegyes irigység. A 90-es évek menőcsávóit idéző frizura és fülbevaló viszont sokkal ellenszenvesebbé teszi a frontembert, mint az előző zenekar királyul rappelő és mozgó főhősét.

Legjobb pillanat: 1:10-től, amikor az énekes nem csak hülyén táncol, hanem érthetetlen módon a wah wah gitár hangját is utánozni próbálja.

 

 

3.

 

Minden sulizenekar repertoárjában megtalálható a Smells Like Teen Spirit a Nirvanától. Ez legalább olyan alapvetés, mint a Hey Joe, vagy a Stairway to Heaven. Ebből adódóan rengeteg zenekar játssza is ezt a számot szörnyen, de ahhoz azért valami teljesen különleges képesség kell, hogy ennyire kínos produkció születhessen. Amíg eljutunk a refrénig addig összeszorított fogakkal el lehet viselni, ahogy a srácok a háttérben kedvesen bénáznak és a frontember csaj lotyós mozdulataival próbálja lenyűgözni a bambán ülő nyolc éveseket. A refrénnél viszont elszabadul a pokol. Talán a világ legirritálóbb nője és annak hangja szabadul el a színpadon. Ha nem lennének a háttérben olyan gyerekek, akik az egészbe valami emberséget csepegtetnek, akkor ez a banda simán lehetne első is.

 

 

2.

 

 

A nézettségi adatok szerint ezt gondolják az emberek a világ legrosszabb feldolgozásának, nálunk mégis csak a második helyre volt elég. A felvétel nyilván rengeteg dolog miatt rettenetesen szomorú: a napfény, a valamelyik lelkes apuka által erőltetett egyenruha, az enervált srácok a színpadon, ez elkúrt vurstli hangulat talán mindenkit az öngyilkosság felé terelnének, nem csoda hogy a zene se lehet élvezhető. Ez a feldolgozás egyébként annyira híresen szar, hogy még Joey Tempest-nek is megmutatták. --->

 

 

Legjobb pillanat: Amikor a színpadért felelős Józsi bácsi 1:15-nél odamegy az egyik erősítőhöz és közelről meghallgatja, hogy ilyen tényleg van e.

 

1.

Jöjjön hát az első helyezett, ami kicsit talán kilóg a sorból, de ennél torzabb torzszülöttet én nem találtam sehol. A szereplők bár egy kicsit túlkorosak(18, 19 évesek) és elvileg valamennyire énekelni is tudnak (később kiderül, hogy nem), de ilyen sok szempontból ellenszenves borzalmat talán semmilyen kiskorú nem tudna produkálni. Vegyük is sorra, hogyan hatványozódik ez a videó minden idők legszörnyűbb gyerek/tini produkciójává: 1. - ez egy Linkin Park feldolgozás, 2. - egy német tehetségkutató műsorban, 3. - 90-es évekbeli fiúcsapatokat idéző manírokkal és !!koreográfiával!!, 4. - ami ráadásul egy könyvelő külsejű producer segítségével jött létre.

Van ennél szörnyűbb ?

 

 

 

Legjobb pillanat: A goth csaj feje 3:15-nél.

Tovább

Top 5 megbukott rocksulis banda

Sokan gondolják úgy gyerekként, vagy kamaszként, hogy sürgős közölnivalójuk van a világgal és azonnal alapítaniuk kell egy zenekart. Ezzel nincs is baj, ez a világ rendje. Kezdetekkor jön is egy pár bevált feldolgozás, aztán vagy íródnak saját számok, vagy elhal a próbálkozás. Jöjjön pár videó, ahol a fentebb említett életszakasz, interneten fellelhető, 5 legrosszabb lenyomata lett rögzítve. Nehéz dolog az önkifejezés, pláne így:

 

 

5.

 

 

Az összes közül talán ez a legszimpatikusabb zenekar. Habár sokkolóan kaotikus produkcióval készültek, az mégis szerethető, úgyhogy marad az utolsó hely. Sebaj srácok remélhetőleg néhány év múlva eltűnik belőletek a báj és feljebb léphettek a listán. (A videót nyugodtan 0:50-hez lehet tekerni, mert addig csak a szülők röhögnek azon, hogy a fiúk mennyit bénázik a gitárral.) Legjobb pillanat: 1:55-nél, mikor felzeng a refrén.

 

 

4.

 

 

Egy kicsit idősebb sulis zenekar, akik csak azért negyedikek, mert az énekes a verzékben nem énekel elég hamisan, valamint mert a 0:25-től kezdődő őrült tánc láttán beköltözik mindenkibe a borzalommal vegyes irigység. A 90-es évek menőcsávóit idéző frizura és fülbevaló viszont sokkal ellenszenvesebbé teszi a frontembert, mint az előző zenekar királyul rappelő és mozgó főhősét.

Legjobb pillanat: 1:10-től, amikor az énekes nem csak hülyén táncol, hanem érthetetlen módon a wah wah gitár hangját is utánozni próbálja.

 

 

3.

 

Minden sulizenekar repertoárjában megtalálható a Smells Like Teen Spirit a Nirvanától. Ez legalább olyan alapvetés, mint a Hey Joe, vagy a Stairway to Heaven. Ebből adódóan rengeteg zenekar játssza is ezt a számot szörnyen, de ahhoz azért valami teljesen különleges képesség kell, hogy ennyire kínos produkció születhessen. Amíg eljutunk a refrénig addig összeszorított fogakkal el lehet viselni, ahogy a srácok a háttérben kedvesen bénáznak és a frontember csaj lotyós mozdulataival próbálja lenyűgözni a bambán ülő nyolc éveseket. A refrénnél viszont elszabadul a pokol. Talán a világ legirritálóbb nője és annak hangja szabadul el a színpadon. Ha nem lennének a háttérben olyan gyerekek, akik az egészbe valami emberséget csepegtetnek, akkor ez a banda simán lehetne első is.

 

 

2.

 

 

A nézettségi adatok szerint ezt gondolják az emberek a világ legrosszabb feldolgozásának, nálunk mégis csak a második helyre volt elég. A felvétel nyilván rengeteg dolog miatt rettenetesen szomorú: a napfény, a valamelyik lelkes apuka által erőltetett egyenruha, az enervált srácok a színpadon, ez elkúrt vurstli hangulat talán mindenkit az öngyilkosság felé terelnének, nem csoda hogy a zene se lehet élvezhető. Ez a feldolgozás egyébként annyira híresen szar, hogy még Joey Tempest-nek is megmutatták. --->

 

 

Legjobb pillanat: Amikor a színpadért felelős Józsi bácsi 1:15-nél odamegy az egyik erősítőhöz és közelről meghallgatja, hogy ilyen tényleg van e.

 

1.

Jöjjön hát az első helyezett, ami kicsit talán kilóg a sorból, de ennél torzabb torzszülöttet én nem találtam sehol. A szereplők bár egy kicsit túlkorosak(18, 19 évesek) és elvileg valamennyire énekelni is tudnak (később kiderül, hogy nem), de ilyen sok szempontból ellenszenves borzalmat talán semmilyen kiskorú nem tudna produkálni. Vegyük is sorra, hogyan hatványozódik ez a videó minden idők legszörnyűbb gyerek/tini produkciójává: 1. - ez egy Linkin Park feldolgozás, 2. - egy német tehetségkutató műsorban, 3. - 90-es évekbeli fiúcsapatokat idéző manírokkal és !!koreográfiával!!, 4. - ami ráadásul egy könyvelő külsejű producer segítségével jött létre.

Van ennél szörnyűbb ?

 

 

 

Legjobb pillanat: A goth csaj feje 3:15-nél.

Tovább

Újabb AC/DC film készül

Valószínűleg egy újabb AC/DC DVD-re kerül fel annak a három koncertnek a felvétele, amelyet a zenekar az argentin fővárosban, Buenos Aires-ben adott december elején. Az Angus Young-vezette csapat háromszor egymás után töltötte meg a River Plate stadiont, ami esténként cirka hatvanötezer embert jelent. Az alant látható kézikamerás felvétel ebből is ad némi ízelítőt, valamint meghallgathatjuk, hogy ez a hatvanötezer argentin milyen beleéléssel bömböli a You Shook Me All Night Long riffjét.  

 

Szintén AC/DC vonatkozású hír az, hogy a zenekar nemrég piacra dobta a Backtracks című, régi dalokat és más érdekességeket tartalmazó díszdobozos kiadványát. Sajnos Magyarországon egyelőre csak a háromlemezes, fapados verzió beszerezhető, pedig a méregdrágán árult deluxe kiadást egyrészt egy működő, mini-Marshall erősítőbe csomagolták, másrészt plusz két korong mellett mindenféle kedves biszbaszt – könyv, plakát, kitűző – is kap az rajongó, aki a Backtracks ezen változatáért nem sajnálja kicsengetni a több, mint kétszáz dolláros árat.

Tovább

Közönséghatározó: A zenész

A koncertlátogatók sűrűjéből talán a zenészt a legkönnyebb kiszúrni. A zenész általában más zenészekkel van körbevéve, esetleg más, ún. celebek veszik körül. kezében sör, bor vagy valamilyen alkoholmentes ital található (ez utóbbi persze nem igaz), gyakran dohányzik.

 

A zenész általában odapillant az előzenekarra, természetesen azért, hogy azonnal megállapítsa gyengeségeiket, erre előszeretettel hívja fel a körülötte álló társai figyelmét. Ha a vendégcsapatba érdemileg nem tud belekötni, akkor mindenképpen megjegyzi, hogy nem rossz, de még fiatalok, és különben is szarul néznek ki.

 

A főzenekar koncertjének kezdetekor általában vagy olyan helyen áll, ahol jól látható, (természetesen látványosan feszélyezi, ha nézik) vagy elbújik, ilyenkor gyakran körbenéz, hogy felismerte-e már valaki. A legbiztosabb jele, hogy zenészt látunk a koncerten az, hogy az első két-három számot szorosan karba font kézzel, szemmel láthatóan koncentrálva nézi végig, sőt, esetleg bólogat is. Gyakran szór maga köré félmondatokat, szavakat, amiket rajta kívül senki sem ért, csak úgy tesz.

 

A harmadik szám után hatalmas valószínűséggel kimegy a teremből, és a büfénél felbukkanó  többi zenésszel beszélgetésbe kezd, őket ún. szakmapuszival üdvözli. Egymás szavába vágva állapítják meg a főzenekar hibáit, és egymást dicsérve állapítják meg, mennyivel jobbak voltak ők hasonló helyzetben a bátonyterenyei bocskorfesztiválon nyolc évvel ezelőtt. A koncert végeztével vagy hamar az öltözőben, vagy backstage-ben találják magukat, ahol egymás szavába vágva magasztalják az előbb a büfében lefikkantott produkciót, és különböző prodzsekteket és jópofa ötletek tucatjaival kezdik bombázni a többi zenészt. Ez általában ivászatba és sztorizásba torkollik, majd a zenész hazatámolyog.

Tovább