CSATLAKOZZ!

HŐSÖK

Péterfy Bori mindent bedob

Egyre több ember tudja, hogy ki az a Péterfy Bori és még ennél is többféle embernek tetszik.  Nehéz eldönteni, hogy csak a zenéje, vagy az egész jelenség tarol ennyire. Az mindenesetre biztosan közrejátszik a tetszési index pozitív kiakadásában, hogy előbb volt sikeres színész, mint sikeres zenész, valamint azt a „kihívó/önmegvalósító/értelmiségi/vad/szabad” nőtípust is ő hozza a legjobban, amilyenné a legtöbb bölcsész csaj válni szeretne. A rajongótábor valószínűleg ebből adódóan is olyan heterogén, mint amilyen. Borit ugyanúgy szereti a részegen táncoló, színjátszókörös 16 éves, mint annak fiatalos, mérsékelten bohém tanára. Persze a zene sokszínűsége is segíti, hogy minél több, és többféle embernél találjon be a Péterfy Bori életérzés.

 

Az Amorf Ördögökös időkből ismert és onnan importált Tövisházi Ambrus írja a zenét, aki minden számára valamiért érdekes műfajt szeret beleszőni a számaiba. Ugyanúgy operál a sanzonnal, a folk zenével, mint a poppal, vagy az elektroval. A végeredmény egy olyan produkció, ami az utóbbi idők legsikeresebb, alulról építkező próbálkozása. Nem régiben jelent meg a második lemez, melyet nemes egyszerűséggel „2”-nek neveztek el alkotói. Az albumot egyébként a Lovasi András irányítása alatt álló Megadó Kiadó jelentette meg, sőt Lovasi ezúttal még a dalszerzésben is tevékenyen részt vett. A lemez eddigi promójával és rádiós játszottságával sincs gond. Mindenképpen nagy jelentőséggel bírna, ha meg tudná ismételni, vagy túlszárnyalná az első album sikerét. (Az a tény, hogy egy friss underground zenekar egy aranylemezzel tudott indítani már önmagában egyrészről meglepő, másrészről pedig bizalomgerjesztő.) Aki kíváncsi arra, hogy mit tud a második lemez és Boriék az menjen december 27-én a Gödörbe. Nem csak Péterfy Bori & Love Band koncert lesz ám ott, hanem az Annabarbi romjaira épült Óriás zenekar is megmutatja, hogy hogyan lehet jó „pop-szerű” zenét játszani. Lesz még ott kortárs tánc, földbedöngölő hang- és fénytechnika, meglepetések, vendégművészek és ihaj-csuhaj reggelig.

 

 

Tovább

Péterfy Bori mindent bedob

Egyre több ember tudja, hogy ki az a Péterfy Bori és még ennél is többféle embernek tetszik.  Nehéz eldönteni, hogy csak a zenéje, vagy az egész jelenség tarol ennyire. Az mindenesetre biztosan közrejátszik a tetszési index pozitív kiakadásában, hogy előbb volt sikeres színész, mint sikeres zenész, valamint azt a „kihívó/önmegvalósító/értelmiségi/vad/szabad” nőtípust is ő hozza a legjobban, amilyenné a legtöbb bölcsész csaj válni szeretne. A rajongótábor valószínűleg ebből adódóan is olyan heterogén, mint amilyen. Borit ugyanúgy szereti a részegen táncoló, színjátszókörös 16 éves, mint annak fiatalos, mérsékelten bohém tanára. Persze a zene sokszínűsége is segíti, hogy minél több, és többféle embernél találjon be a Péterfy Bori életérzés.

 

Az Amorf Ördögökös időkből ismert és onnan importált Tövisházi Ambrus írja a zenét, aki minden számára valamiért érdekes műfajt szeret beleszőni a számaiba. Ugyanúgy operál a sanzonnal, a folk zenével, mint a poppal, vagy az elektroval. A végeredmény egy olyan produkció, ami az utóbbi idők legsikeresebb, alulról építkező próbálkozása. Nem régiben jelent meg a második lemez, melyet nemes egyszerűséggel „2”-nek neveztek el alkotói. Az albumot egyébként a Lovasi András irányítása alatt álló Megadó Kiadó jelentette meg, sőt Lovasi ezúttal még a dalszerzésben is tevékenyen részt vett. A lemez eddigi promójával és rádiós játszottságával sincs gond. Mindenképpen nagy jelentőséggel bírna, ha meg tudná ismételni, vagy túlszárnyalná az első album sikerét. (Az a tény, hogy egy friss underground zenekar egy aranylemezzel tudott indítani már önmagában egyrészről meglepő, másrészről pedig bizalomgerjesztő.) Aki kíváncsi arra, hogy mit tud a második lemez és Boriék az menjen december 27-én a Gödörbe. Nem csak Péterfy Bori & Love Band koncert lesz ám ott, hanem az Annabarbi romjaira épült Óriás zenekar is megmutatja, hogy hogyan lehet jó „pop-szerű” zenét játszani. Lesz még ott kortárs tánc, földbedöngölő hang- és fénytechnika, meglepetések, vendégművészek és ihaj-csuhaj reggelig.

 

 

Tovább

RHCP: Frusciante kiszállt

Ma erősítették meg azt a héten már pletykaszinten elterjedt hírt, miszerint John Frusciante gitáros kiszállt a Red Hot Chili Peppersből. Frusciante másodjára hagyta ott a zenekart: először a Blood Sugar Sex Magik lemez után távozott. Frusciante elmondása szerint semmi harag nincs közte és a Red Hot Chili Peppers többi tagja közt: egyszerűen elvesztette a motivációját, hogy tovább játsszon a zenekarban, amely most állítólag egy ismert session-gitárossal, Josh Klinghofferrel próbál. A Red Hot Chilli Peppers nincs könnyű helyzetben: Frusciante-t első kiszállása után a helyére érkezett Arik Marshall sem Dave Navarro sem tudta igazán pótolni, noha az utóbbival készült One Hot Minute lemez kiváló alkotás. A zenekar viszont sokak szerint mégis Frusciante-val az igazi: a vele készült Californication a csapat egyik legjobb lemeze, amit az itt látható élő felvétel is bizonyít.

Tovább

Fakultációs partysorozatok

Előre kikötjük, hogy nem reklámfogás, csak éppen egybeesés, hogy az A38 hajó körül forognak az események. A december 19-én tízéves jubileumát ünneplő Rewind például csak kivételesen vonul a kikötőbe (az alapító Palotai és Cadik mellett Mangóval, Ray Ballal, Kuba Beattel, Liviussal, valamint Mc Zeekkel és mc Columbóval), hiszen már jóideje a Corvin-tetőt mondhatja otthonának. Tíz év nagy idő, főként, ha azt vesszük, hogy hétről hétre jelentkező sorozatról van szó, csakúgy, mint az Ablak-A-Dubra (AAD) esetében, mely tavaly októberben a Citadellán ünnepelte, hogy több mint ötszáz szerdán szórakoztatott töretlenül. Mindkét sorozat költözött rendesen (a Rewind még a Kopaszi-gáton, a West Balkánban, az AAD pedig még a szépemlékű St. Tropez állóhajón kezdte), és mindkettő a Tilos berkeiből indult hódító útjára, azzal a különbséggel, hogy míg a Rewind a törtütemek mellett tartott ki, addig az AAD számos stíluscsavar után a house-techhouse-minimál-vonalat vitte sikerre. Hasonlóan az immár öt éve létező No Vidra Crew
(NVC) promótercsapathoz, akik nagyszabású bulijaik mellett Casino Bangkok sorozatuknak köszönhetik ismertségüket. Szervezőként sorozatokban gondolkodni szinte kötelező; egyrészről mert az állandóság felszínen tartja és folyamatos bevételhez juttatja a szervezőgárdát, másrészről maguk a szórakozóhelyek is előnyben részesítik a hosszú távú koncepciókat – feltéve, hogy megéri nekik. Az elvérzés ellenszere, vagyis az életben maradás záloga a stabil közönségbázis, ami jobb esetben nem "csak-úgy" összejön, hanem össze is kovácsolódik, a sorozatok pedig találkahellyé lényegülnek át, hogy azokkal, akikkel máskülönben nem, itt összefuss.

 

 

Welcome Back to the Jungle

 

Fentiek már bizonyítottak, etalonként számolunk velük a hazai underground-életében, de mindig van új a nap alatt. Itt van például a december 11-én újult erővel feltámadott néhai klubsorozat, a Welcome Back to the Jungle, mely – közönségsiker függvényében – többé-kevésbé havi rendszerességgel lesz majd a hajó vendége. Már elsőre odazúztak, és masszív breakcore-őrjöngést prezentáltak múlt péntek este az erősen punk- és metálhatások alatt álló, vad stílusokkal kísérletező Kid606 és a hardcore-hiphopot a korai jungle-lel keverő Enduser. Ami az alig féléves Real Your Nature-t illeti, úgy tűnik, hogy a leginkább triphop, hiphop, electro, soulfunk, dupstep, jungle stílusokat érintő sorozat állja a sarat és számolhatunk vele a jövőben is. Cadikék december 17-én negyedszerre veszik birtokba a hajófeneket, a manchesteri dubstep-grime-négyessel, a Virus Syndicate-tel. Akik emlékeznek rá, volt már a hajón hasonló próbálkozás 2006-ban, amikor a Chi útjára indította a Faculty partysorozatot, azzal a nem titkolt céllal, hogy leckéket adjanak és összehozzanak a különböző stílusokat, bár ők a Real Your Nature-rel ellentétben a house-, dzsessz-, techno- és breakbeat-köröket is bevállalták. Első körben az akkor még jóval kevésbé ismert dupstepet, a grime-ot, a nudubot és a glitchy-electronicát hozták közelebb, majd az elektrodzsessz és a breakbeat világába kalauzoltak; hogy aztán ráerősítsenek a közönségvonzásra: Chris Carter, Tipper és az Elit Force meg is tette a magáét, egy közbeeső buli, a The Electro Experience és Vector Lovers azonban csekély érdeklődést kapott. “Kíváncsi leszek, mennyire tud a Faculty közönségbázist építeni magának (…) nálunk nem jellemző, hogy azzal lehetne embereket toborozni, ha minden alkalommal egészen mást kapnak” – tapintott rá a kényes kérdésre az Impulscreator cikke már az első alkalom után.

 

Real Your Nature

 

A kezdet a Real Your Nature esetében sem volt sétagalopp. A szeptemberi nyitódarab szerencsétlenségére odakint még javában tombolt a nyár, nem csoda, hogy a három, különböző stílusú mc és a belépő mellé járó Cadik-lemez ellenére alig egy-kétszázan voltak kíváncsiak a haragos afrikai Ben Sharpa (aki az apartheid elől menekült az Államokba, de később visszatért); az intellektuálisan rappelő Blubird, valamint a bronxi underground hiphopgéniusz Oddateee hajófenekes előadására. Az október már dübörgött, háromszáznál is többen akartak jegyet az extravagáns előadásmódjáról és provokatív odamondogatásairól híres Gaslamp Killer metálos durvulására, aki “nem hanyagolta el őrült funkcuccait”, de a szelídebb húrokat pengető bécsi Clonius sem panaszkodhatott. “Hihetetlen showman volt mindkét arc, azt kell mondjam az év bulija volt” – csak egy, a pozitív visszajelzésekből.  

Legutóbb aztán nyugodtabb vizekre eveztek, a BBC1 műsorvezetője, a Soulful Beats házigazdája, Benji B mellett az elekronikusabb-kísérletezőbb hiphop oszlopos tagja, Cinnaman izzította a nagyjából kétszáz fős társaságot. Benji B rádióműsorához méltón soulfunkos hangzásban gondolkozott; ezt aztán egyesek csalódottan (“Benji nagyon langyi volt, dögunalom, rádióban élvezhető zenék”) míg mások pozitívan fogadták, és leszögezték, hogy “ez nem dubstep-buli volt”. A belépő egyébként meglepően olcsó (alig több egy ezresnél), a vizuál tetszetős, a kezdés pedig csütörtök lévén korai, így a jövő heti négyes, a Virus Syndicate is fél tizenkettő és éjfél között lép majd színpadra, hogy “kőkemény grime-ok, halfstep beatek, kormos basszusok, hiphopos ön-hypeolások, dzsesszes breakek” kíséretében idehaza is bemutatkozzanak – az Egyesült Királyságban a progresszív formáció gyors betörését már borítékolták.

Tovább

Tarol a Metallica

"Első napon még sosem adtunk el ennyi jegyet”-mondta Borsos László, a Live Nation magyarországi ügyvezető igazgatója. Az AC/DC és Madonna rekordja is megdőlt.   Hány irodában árulják a jegyeket és melyiknél volt eddig a legnagyobb sor? -Közel 300 irodában lehet jegyeket kapni, a Ticket Express központi jegyirodájában volt eddig a leghosszabban kígyózó sor.   (A Ticket Express ügyvezető igazgatójától, Kovácska Gyulától tudjuk, hogy az Andrássy úti központi jegyiroda előtt akkora tömeg gyűlt össze, hogy a várokozóknak, a sarkvidéki időjárás miatt is, rumos teát és sütit osztogattak az alkalmazottak..)   Zökkenőmentes volt az online értékesítés? A számítógépes háttér bírta a terhelést?   Semmilyen gond nem volt, minden teljesen rendben ment. Az előkészületeknek köszönhetően nem volt fennakadás sem az online értékesítésben, sem pedig hálózati értékesítés során. A netes vásárlók számára kiépítettünk egy úgy nevezett várószobát, ahol azok a látogatók időztek ideiglenesen, akiket már nem bírt volna el a rendszer. Így szerencsére egy pillanatra sem szünetelt a jegyárusítás és azok, akik várni kényszerültek is, legkésőbb 10 perc után meg tudták vásárolni a jegyüket.   Hányszorosra növekedett a látogatottság a livenation.hu -n és a tex.hu -n? Közel ötszörösére emelkedett az átlaghoz képest. (Kovácska Gyula, a TEX ügyvezető igazgatója hasonló növekedésről számolt be nekünk.)   Milyen az arány a webes és a személyes vásárlás között? Egyre többen vásárolnak jegyet a neten. Jelenleg már közel 25% az online értékesítés aránya a Metallica koncert kapcsán.   Van külföldi érdeklődés is a koncertre? Ha igen, mekkora? Mivel folyamatosan derülnek ki az új dátumok és például Prágában és Zágrábban is már nyilvános, hogy lesz koncert, a külföldi érdeklődés nem mondható túl intenzívnek. Mindezek ellenére körülbelül 10%-a a jegyvásárlóknak nem magyar.   Milyen jegyek fogynak a leginkább és melyek kevésbé? Tekintve, hogy a Metallica közönsége elsősorban metál rajongókból áll, leginkább az állójegyek fogynak. Olyannyira, hogy a kiemelt állójegyek már el is keltek. Persze természetesen ülőjegyek is szép számban kerülnek értékesítésre.   Lehet e teltházra számítani és ha igen, akkor mikorra várható hogy elfogy az összes jegy? Nagyon valószínű, hogy az összes jegy elmegy, azonban ezt babonából sem szeretném biztosra venni. Legyen annyi elég, hogy nagy eséllyel 2-3 héten belül már nem lehet jegyet kapni a budapesti Metallica koncertre. Ezt a jóslatot az is alátámasztja, hogy az első napon még sosem adtunk el ennyi jegyet, pedig az eddigi rekorderek(AC/DC, Madonna) sem voltak kis nevek.   Ha ennyire sikeres ez a koncert, akkor esetleg van esély egy második bulira?   Ahhoz, hogy egy zenekar kétszer is megtöltse a Puskás Ferenc Stadiont nagyon népszerűnek kell lennie. Emellett számba kell venni a potenciális magyar koncertlátogatók számát is, ami nem olyan magas, hogy ilyen dupla koncerteket gyakran lehetne csinálni. Én talán csak a U2-nál tudnám elképzelni, hogy kétszer is megteljen az egykori Népstadion.
Tovább