CSATLAKOZZ!

KEMÉNY LESZ

Európai turnéra indul Devendra Banhart

Devendra Banhart

Mindenki kedvenc szakállas óvodása nemrég új lemezt jelentetett meg és decemberben európai turnéra is készül. Egyelőre nincs lekötött bulija a közelben, de remélhetőleg, ha egy lelkes naiva itthon nem is fog ilyen projektbe, egy bécsi, vagy prágai koncertszervező azért nemsokára igen. A hippi mozgalmat sajátosan újjáélesztő Devendra, a Cripple Crow sikerét és színvonalát megközelítő albumot pakolt össze, 'What Will We Be' címmel.

 

 

A 2007-es nagylemez se volt rossz, de az új szerencsére jobban köthető, a sikert hozó és szerethetőbb, 2005-ös Cripple Crow világához. Mondjuk klip szinten nem csak a Devendra életmű, hanem kábé az egész 2007-es év csúcspontját jelentette a Carmensita című számhoz készült videó. Ez a szám meg pont a kicsit gyengébbre sikerült 2007-es 'Smokey Rolls Down Thunder Canyon' lemezen volt. Mindegy. Ez a klip nem csak az ötlet miatt jó, hanem Natalie Portman, az énekes akkor még aktuális barátnőjének alakítása és csinos pofija miatt is.

 

 

A szám meg tulajdonképpen annyira fülbemászó, hogy hiába van egy általam teljesen ismeretlen nyelven(spanyol), mégis halandzsázva sokszor szoktam a tükör előtt énekelgetni. Ez talán utoljára a Ketchup Song-gal fordult elő.

 

Devendra nem csak zenéje miatt szimpatikus, hanem nyilatkozatai miatt is. Íme egy példa, amiben sok minden kiderül az énekes hatásairól és a venezuelai állatok plasztikázásáról is:

 

 

.

Tovább

A történelem leghazugabb színpadképei 1. rész

A metálzenéhez szervesen hozzátartozik a grandiózus látványvilág, olyan szakmai alapdolgok, mint az óriási haj és a tűzokádó sárkány. Metálkoncert nehezen elképzelhető hangfalhegyek és atomreaktorra hajazó két-, de inkább három- vagy négylábdobos szerkó nélkül, természetesen vastag láncra aggatott cintányérokkal. 

Mielőtt párás szemmel elmerülünk emlékeinkben, és halkan megátkozzuk Kurt Cobaint, akinek kinyúlt pulcsija - a szerző bizonyos barátai szerint - egyedül felelős a metálzene külsőségeinek enyhén nosztalgikus anakronizmussá válásáért - itt az ideje, hogy felidézzünk pár olyan dolgot, amit nagyszabású metálszínpadon láthattunk/láthatunk, de inkább a bábszínházban lenne a helye.

Kezdjük rögtön a gitárosok mögött álló, általában x*y darabból álló (ahol x több, mint kettő, y értéke pedig háromnál kezdődik és a gitáros egójától függően a végtelen felé tart) ún. ládákkal.

Általában egy két ládából és egy fejből álló stack bőven elég arra, hogy a gitáros remekül hallja magát bármilyen színpadon, az ennél több láda elhelyezése (pláne fej nélkül) szinte kizárólagosan magasan fejlett egó meglétét sejteti. Igen ám, de egy ilyen láda (aki cipelt már ilyet, pontosan tudja) bizony kurva nehéz, és egy sokállomásos turné során szegény roadok belelőszülnének, mire minden este felpakolnák a cuccot, ami - általában - be sincs mikrofonozva.

A KISS zenekar színpadán impozáns látványt nyújt a négyszer négy egymásra pakolt Marshall láda, viszont hátulról nézve vicces, hogy a ládák fele mélységűek, és egy jópofa zsanér-rendszer segítségével (lsd ún. kertkapu) egymásra hajthatók, így a kamionban kis helyen is elférnek. A látványhoz szorosan hozzátartozik a négy láda tetejére helyezett - talán jcm 800 - fej, ami - nem meglepő módon - belül üresen kong, leszámítva a bekapcsoló gömb mögé szerelt pici izzót, amitől olyan lesz, mintha be lenne kapcsolva. Szóval kamu az egész.

A hangzásról természetesen a színpad egyik sarkában alló, tökéletesen bemikrofonozott erősítő gondoskodik, de ugye a KISS fanok szomorúak lennének, ha csak egy szerény stack árválkodna Ace mögött.

Tovább

A Strokes frontembere lézer show-val készül

Julian Casablancas mostanság jelentette meg első szólólemezét, ami első hallásra olyan, mint egy Strokes lemez, csak gitárok helyett szintikkel és dob helyett dobgéppel. A Phrazes For Young című lemezre részben az énekes teljes művészi kiteljesedése miatt volt szükség, részben pedig azért, mert feltehetően már tele lett a töke a Strokes többi tagjának impotenciájával. Mostanra már kezd kínossá válni, hogy mikorra lehet összeterelni az öt new yorki zenészt egy vállalható lemez összerakására, tehát nem meglepő, hogy Juliant is jobban izgatja a saját projektje, mint az együtteséé. Bár saját bevallása szerint is kínos katasztrófába torkolhat az az ötlet, miszerint komoly díszletekkel és Pink Floyd által ihletett lézer show-val megspékelt koncerteket akar majd adni, mégis úgy fest egy teljes koncertsorozat zajlik majd le ilyen hatásvadász körítéssel. Nyilván egy ilyen produkciót nem lehet olcsó belépőkkel hosszútávon finanszírozni, úgyhogy a csóróbb, vagy kevésbé lelkes rajongókat egy ingyenes koncerttel kívánja majd kompenzálni, minden „normális” koncert másnapján. Ezeket majd egy parkba, vagy egy parkolóba behúzott kamion platójáról kívánja majd előadni Julian. Szerintem inkább ezek a koncertek torkolhatnának katasztrófába, persze remélem, hogy tévedek.

Tovább

A Strokes frontembere lézer show-val készül

Julian Casablancas mostanság jelentette meg első szólólemezét, ami első hallásra olyan, mint egy Strokes lemez, csak gitárok helyett szintikkel és dob helyett dobgéppel. A Phrazes For Young című lemezre részben az énekes teljes művészi kiteljesedése miatt volt szükség, részben pedig azért, mert feltehetően már tele lett a töke a Strokes többi tagjának impotenciájával. Mostanra már kezd kínossá válni, hogy mikorra lehet összeterelni az öt new yorki zenészt egy vállalható lemez összerakására, tehát nem meglepő, hogy Juliant is jobban izgatja a saját projektje, mint az együtteséé. Bár saját bevallása szerint is kínos katasztrófába torkolhat az az ötlet, miszerint komoly díszletekkel és Pink Floyd által ihletett lézer show-val megspékelt koncerteket akar majd adni, mégis úgy fest egy teljes koncertsorozat zajlik majd le ilyen hatásvadász körítéssel. Nyilván egy ilyen produkciót nem lehet olcsó belépőkkel hosszútávon finanszírozni, úgyhogy a csóróbb, vagy kevésbé lelkes rajongókat egy ingyenes koncerttel kívánja majd kompenzálni, minden „normális” koncert másnapján. Ezeket majd egy parkba, vagy egy parkolóba behúzott kamion platójáról kívánja majd előadni Julian. Szerintem inkább ezek a koncertek torkolhatnának katasztrófába, persze remélem, hogy tévedek.

Tovább

Az Air magyarországi előzenekara a We Fell To Earth lesz

Egy ideig nem tudtam eldönteni, hogy ez egy furcsa, vagy egy furcsáskodó zenekar. Igazából ezt még most sem sikerült lerendeznem magamban, de mindenesetre egész érdekesnek tetszik az a zene, amiből ugyanúgy ki lehet hallani a Jesus and the Mary Chain, vagy a Siouxsie and The Banshees ijesztegetős világát, mint a Radiohead és krautrock szcéna művészkedését. Ez persze rosszul is elsülhetne, de végülis ez egy jó próbálkozás.

 

Még azt is el tudom képzelni, hogy a WFTE élőben egész hipnotikusan hathat. Már látom is magam előtt a csukott szemmel, életuntan a ritmusra dülöngélő shoegazereket, akik arcukba lógó hajuk, vagy elvontan szarukeretes szemüvegük alól pillantgatnak egymásra a koncerten. Nekem erről a formációról óhatatlanul eszembe jutott a Raveonettes is, bár Sharin Foo vitathatatlanul jobb csaj, mint Wendy Rae és Sune Rose Wagner anélkül is földöntúli figurának tűnik, hogy nem borotválta le a fejéről az összes szőrt, mint ahogyan ezt Richard, a We Fell to Earth frontembere tette.

 

 

Aki rájön, hogy milyen rejtett szimbolikával bírhat a képen középen látható meghámozott kutya, az mindenképpen írja meg nekem! 

 


Tovább