A dzessz és a latinos rigmusok kifinomult szakértőivel a Veszprémfest ideális fesztiválválasztás, ha el akarjuk kerülni a Balaton Sound, Volt Fesztivál, a Sziget tömegét és káoszát, de mégis topfellépőket hallgatnánk extra helyszínen és körülmények között. A különleges helyszínekhez szokott fellépők évről évre elvarázsolják a veszprémi várat, mely sokat megélt, ódon falaival pompázatos kulisszát ad a koncerteknek. Nyereményjátékos Thievery Corporation-interjúnk után segítünk eligazodni a fesztivál programjában, és górcső alá vesszük az exkluzív helyszínt is!
A helyszín
A fesztivál koncertjeinek a veszprémi vár és a püspöki palota patinás épülete adja a helyszínt. Az Árpád-házi uralkodók idején épült várban csodás koncerteket lehet tartani, egyszerre történelem- és természetközeli élmény a köves falak tövében, a vallás nevében elkövetett építészeti remekmű mögött kényelmesen hátradőlve élvezkedni. A már második évtizedében járó fesztivál bevált módszert alkalmaz - az újvidéki Exit fesztivál és a romániai Electric Castle is hasonló környezetbe invitál, ám ezeknél a célközönség jóval fiatalabb, így lineup is főleg elektronikus zenéből tevődik össze. Veszprémben annyi a változás, hogy az esetleges esőnapo(ka)t és Lisa Stansfield koncertjét a nagy érdeklődés miatt a magyar vidék második legnagyobb csarnokában, a Veszprém Arénában tartják.
A program
Az első nap július 13., szerda, amikor is nyolcvanöt éves Omara Portuondo Diego El Cigalával közösen ünnepelni meg az énekesnő hetvenéves pályafutását. Igen, a kubai pacsirta korán kezdte a pályát, de muszáj is volt, hiszen még tinédzserévei alatt meglépett otthonról, hogy férjhez menjen Bartolo Portuondóhoz, egy profi baseball-játékoshoz. 1961-ig a nővérével Haydee-vel együtt énekelt és táncolt különböző együttesekben, mint például a vak zongorista, Frank Emilio által alapított Loquimbambla Swing formációban. Az 1967 óta futtatott szólókarrier a kilencvenes évek második felében ért révbe, amikor csatlakozott a Buena Vista Social Clubhoz, ahol Ibrahim Ferrerrel duettezett gyakran. Egyedi énekstílusa felkeltette Wim Wenders figyelmét is, hiszen lehetőségett biztosított neki a legendás együttesnek állított tisztelgésében is. A hetvenéves pályafutás megünneplésében az elismert spanyol flamenco-énekes, Diego El Cigala segédkezik: a szintén Grammy-díjas énekes nagyszerű pár Omarának, hiszen maga is kubai rigmusokat vegyít a egyedi flamencós énekstílusával.
Aztán másnap, csütörtökön Gregory Porter foglalja el a nagyszínpadot, feltehetően egész fejét takaró, mára védjegyévé vált sapkájában. Az andalító modern dzsesszt előadó zenész amerikai focistának készült, de karrierjét egy vállsérülés a zene irányába terelte. 2004-ben Brooklynba költözött, ahol abban az étteremben kezdett énekelni, ahol a bátyja szakácskodott, majd onnan Harlem egyik leginkább dzsesszes klubjába, a St. Nick’s-be sikerült állandó fellépéseket intéznie. Egy kis lemezcég, a Motéma felkarolta, és két albumát is kiadta, mielőtt a dzsessz egyik nagyágyúja, a Blue Note Recordings felfigyelt volna rá. A 2013-as Liquid Soul már világsiker volt, sőt dzsesszen belül több eladási rekordot is megdöntött. Az idén megjelent Take Me to the Alley lemezzel, ha lehet, még lágyabbra hangolta a hangját, amit gyakran csak zongora kísér, de igazán a szaxofonnal válik teljessé. Porter hallgatva az az érzésünk támad, hogy ezt a hangot mintha minden fülre egyszerre hangolták volna...
Pénteken Lisa Stansfield tölti meg a Veszprém Arénát (menet közben a nagy érdeklődést látva kellett ide áttenni a koncertet), aki már 1980-ban, tizennégy évesen megnyert egy énekversenyt. 1984-ben már saját együttest alapított Blue Zone néven; 1989-ben elkészítették a People Hold On című opuszt, mellyel nemcsak a slágerlistákra törtek be, de a köztudatba is. Ám innentől már kizárólag a szólókarrier építésére helyezte a hangsúlyt, és az Affection lemezen kiadott All Around the World a legkeresettebb előadók közé emelte. A lemez sikerét követően több anyaga is brit top10-ben landolt, melyeken a többnyire popos, r’n’b-s vonalat követte. A 2001-es Face Up már hozott némi modernebb garagehouse-szal és twosteppel is átitatott dalokat is. 1998 és 2012 között több film- és színházi szerepet is vállalt, így játszott együtt Keira Knightley-val, Cillian Murphyvel, de az Arts Theatre-ben, a Vaginamonológokban is megállta a helyét. Zenében a kétezres évekre többnyire a lassabb, dzsesszesebb hangzás felé orientálódott, amit a 2013-ban kiadott hetedik stúdióalbuma, a Seven nagyon jól illusztrált.
Július 16-án, szombaton a burmai felmenőkkel is bíró Jamie Cullum tereli vissza az Arénában megfáradt lábakat a várba. Ő már gyermekként is igencsak különc volt: miután felvették az Oxfordi Egyetemre, gondolt egyet, és inkább Readingbe ment angolirodalom- és filmszakra, és még bőven a diplomamunkája előtt összedobta első albumát mintegy négyszáznyolcvan fontból. A Jamie Cullum Trio - Heard It Before mind az ötszáz kópiája elkelt természetesen, de a mai napig találhatunk egyet-egyet belőle az Ebay-en párezer fontért. A diplomázás után a Sony és Universal versengett érte, amit végül az utóbbi húzott be egy egymillió fontos lemezszerződéssel. Nem is hiába, hiszen a 2003-ban már minden idők legtöbb eladott lemezzel rendelkező dzsesszelőadójává vált az Egyesült Királyságban második, Twentysomething lemezével. Dzsesszzenészként sosem vetett meg más stílusokat, így szabadon kombinálva számos crossover-számot pakolt össze, melyek hiphop-, rock-, pulzáló négynegyedes vagy éppen triphopelemekkel spékelt. Saját szerzeményein kívül előszeretettel játszik Massive Attacket, Radioheadet, Gnarls Barkley-t, Joy Divisiont, vagy akár Lady Gagát is.
Az utolsó napon, vasárnap a Thievery Corporation koncertjére lazulhatunk. A dutó mesterien ötvözi a bossanovát, a indiai népzenét, a dubot, az acidet a legsimulékonyabb triphoppal, mellyel zseniálisan teremtenek bensőséges atmoszférát, és utaztatnak körbe a fél világon. Az amerikai duó egyik tagjával, Rob Garzával készült interjúnkból sokminden kiderül róluk: miért szeretnek hasonlóan különleges helyszíneken játszani, milyen lesz új albumuk, mik a zenei gyökereik, hogy vélekednek a drága sporteseményekről egy rengeteg szegényes országban, sőt ott találjátok a játékunkat is, mellyel jegyeket nyerhettek vasárnapi koncertjükre.
Koncertblog Session podcast-sorozat
Bús belga breakbeat / podcaster: Fastbinder, artworker: Trinity
Koncertblog Scooter Session / podcaster: Adam Bleakbass, artworker: Dori Pazonyi
Tücsökzene, szinesztéziára kihegyezve - a legjobb psytrance-ek Görgőtől / goa-psy, forestpsy
Nők a pult mögött - ezek voltak a legmenőbb breakek tavaly / break, bassmusic - podcaster: Miss Mants, artworker: Szerdahelyi László
Kanye Westtől Redmanig - a legjobb rapek Majkáék szkreccsere, Gerysson szerint / hiphop, rap, r'n'b - podcaster: dj Gerysson, artworker: Csordás Dávid
Balladák és slágerek - Koncertblog Best of Crossover 2015 Legarstól / indie-pop-house-deephouse-pop-mainstream-crossover-funk-slow-newwave-diszkó-nudisco - podcaster: Legars, artworker: vj Manna
Koncertblog Best of Metal 2015 Session by Dr. Zoidberg / metál, deathmetal - podcaster és artworker:Dr. Zoidberg
Nincs mit cifrázni – a drum'n'bass legjava 2015-ben dj Ren és a Koncertblog szerint - podcaster: dj Ren, artworker: Oláh Orsolya
Érzéki monotonitás – szilveszterezz a Koncertblog adekvátan bulizós podcastjával! / house, technó, minimál - podcaster: dj Minich, artworker: Tatlin
Már nem szopnak a ministránsok - fortélyos blaszfémiával indul a Koncertblog podcast-sorozata / metál, hiphop, technó, punk, folk, reggae, blues, alter, pop - podcaster: Dr. Zoidberg, artworker: Szilágyi Rudolf
Lájkold Facebook-oldalunkat!, hogy részt vehess a party- és koncertbelépő-, illetve egyéb nyereményjátékainkon!
