Nemcsak ajánljuk a koncerteket blogunkon, de járunk is rájuk. Szombaton például elmentünk a föld alá a legjobb esetben is párszáz embernek játszó Grabancra, hogy vasárnap este már egy brit díjjal kitüntetett ABBA tribute show-t nézzünk a Papp László Budapest Sportarénában, vagy ötezer ember társaságában. A show elejét rögzítettük, és ebben a posztban láthatjátok is.

Nem csak ajánljuk a koncerteket blogunkon, de járunk is rájuk. Szombaton például elmentünk a föld alá a legjobb esetben is párszáz emberrel játszó Grabancra, hogy vasárnap este már egy brit díjjal kitüntetett ABBA tribute show-t nézzünk a Papp László Budapest Sportarénában, vagy ötezer ember társaságában. A show elejét rögzítettük és ebben a posztban láthatjátok is.
Derűs hangulatban indultunk el városmajori Majorkából a Trafó felé, melynek szórakozóhelyként működő pincéjének sokadik és éppen aktuális neve, Mappa. Itt lépett föl szombaton tizenegykor a 2010-ben egyre több pesti kisklubban föltűnő Grabanc. Az amatőr zenekar koncertjeire nem járnak tömegek, de a minimum száz masszív rajongó, mindig jó hangulatot teremt és gyakran hangzik föl egy-egy szám után a hálás ’Nagyszínpad, nagyszínpad’ kántálás.
A Grabanc saját tagjainak vicces címkéje szerint lakossági trancerockot játszik a brigád. Énekesük nincsen, van viszont egy fuvolás lány, Sági Kata, és a dorombos Gimesi Szabi, akik szólistaként is jól működnek, bár Szabi dorombja a ritmus szekciót is segíti alkalomadtán.
Aztán ott van Ihász Péter hősgitáros is, akitől a színpadi pózok sem álnak távol. A basszusgitárt Tasi Csabi berheli fürge ujjakkal, a dobok mögött pedig Alberkovics Pepe veri az ütemet, ehhez jön még Turcsoki Peti kütyüiből egy markáns elektronikus hatás és díszítő elemként Reményi Laca a ’80-as évek underground világából ismert szaxofon témái.
A Grabanc szombat este is megtáncoltatott vagy száz arcot, zúzós rockkal és húzós funkkal. A koncert után Migu és Samulkow következett egy drum and bass dj-szettel. Szerencsére a Koncertblog tzörzshelye a Blog Music csak egy ajtónyira fekszik a Trafótól a Tűzoltó utcában, így a további három-négy óránkat a két hely között ingázva töltöttük. A Blogban break DJ-k zenéltek, de mi leginkább jó italok társaságában téptük a szánkat.
Vasárnap nehezen kászálódtunk ki az ágyból kora délután, hogy focimeccseket nézzünk aztán este nyolcra az ABBA –The Show műsorra siettünk az Arénába. Említeni sem kéne, hogy mekkora a kontraszt a pinceklub Mappa és a „Papplaci” között. Például dohányozni még a folyosókon sem ér az utóbbiban.
A brit IQ magazin Limelight díjával kitüntetett show nem okozott csalódást az összegyűlt jó ötezer embernek, bár a hangulat inkább egy zenés színházi előadáséra emlékeztetett, mint egy igazi koncertére. A showban az ABBA óta a legjobb ABBA-ként hirdetett Waterloo-n kívül részt vesz még az eredeti brigád háttér zenekarának két veteránja, Ulf Anderson szaxofonos és Janne Schaffer gitáros.
Egy szimfonikus zenekar (National Symphony Orchestra of London) is részt vesz a showban Matthew Freeman vezényletével. Az orkesztra tagjai nemcsak muzsikálnak, de mikor épp nincs szükségük hangszerükre a zenében, akkor koreográfiára táncolnak, tapsolnak, integetnek vagy éppen hadonásznak a vonóikkal. Matthew Freeman karmester is részt vesz a táncban, sőt ahogy a zenét, a dzsigget is ő vezényli.
Camilla Dahlin és Katja Nord nemcsak a Waterloo énekesnői, de a show társproducerei is. Mi tagadás profi terméket hozott össze társaival együtt a két hölgy, melybe összepakoltak mindent, ami kell a sikerhez. A szép nők például ők maguk, a show fényvilága és vizuális megoldásai is megteszik a huszonegyedik században és ott vannak a hetvenes évek ABBA slágerei, melyek talán magukban is garantálnák a sikert. És ha mindez nem volna elég, akkor egy szám erejéig még egy gyerekkórus is föltűnik a színpadon, hadd szakadjon meg a szív. Tetejébe, mikor a barna Camilla egy elsősoros néző kezét fogva és elé leguggolva énekli a Winner Takes It All-t valakinek még a katarzis pillanata is elérkezik.
Az Arénában ugyan néha belelendült a publikum is, de a barna és a szőke derakas próbálkozása ellenére is halványra sikerültek a közönségénekeltetések. És igazi koncert hangulat is csak egyszer telepedett az Arénára vasárnap este, természetesen a Dancing Queen alatt. Pedig elhangzott az összes nagy ABBA sláger, a Knowling Me and Knowlin You-tól, a Money, Money, Money-n keresztül a Thank You for the Musicig.
Egynek megtette a vasárnap esti műsor is, de mi nem várunk jövő szombatig egy újabb koncertre, ma este már Méhes Marietta visszatérését nézzük a Trabant nyilvános főpróbáján, hogy aztán a Gödörben zajló Világveleje fesztivált egész héten látogassuk, ráadásul szerdán, pénteken és szombaton közvetítsünk is róla. Technikai stábunk ma este viszont a Trafóba a holland Percossa ütős showjára viszi kameránkat. Onnan közvetítünk ma este nyolckor.Nem csak ajánljuk a koncerteket blogunkon, de járunk is rájuk. Szombaton például elmentünk a föld alá a legjobb esetben is párszáz emberrel játszó Grabancra, hogy vasárnap este már egy brit díjjal kitüntetett ABBA tribute show-t nézzünk a Papp László Budapest Sportarénában, vagy ötezer ember társaságában. A show elejét rögzítettük és ebben a posztban láthatjátok is.

Az elkapott Grabanc

Derűs hangulatban indultunk el a városmajori Majorkából a Trafó felé, melynek szórakozóhelyként működő pincéje most éppen Mappa névre hallgat. Itt lépett föl szombaton tizenegykor a 2010-ben egyre több pesti kis klubban föltűnő Grabanc. Az amatőr zenekar koncertjeire nem járnak tömegek, de a minimum száz masszív rajongó mindig jó hangulatot teremt, és gyakran hangzik föl egy-egy szám után a hálás "Nagyszínpad, nagyszínpad" kántálás.

A Grabanc tagjainak vicces címkéje szerint lakossági trance-rockot játszik a brigád. Énekesük nincsen, van viszont egy fuvolás lány, Sági Kata és a dorombos Gimesi Szabi, akik szólistaként is jól működnek, bár Szabi dorombja a ritmusszekciót is segíti alkalomadtán.

Aztán ott van Ihász Péter hősgitáros, aki a színpadi pózokat is elvállalja. A basszusgitárt Tasi Csabi berheli fürge ujjakkal, a dobok mögött pedig Alberkovics Pepe ül, ehhez jön még Turcsoki Peti kütyüiből egy markáns elektronikus hatás, illetve díszítőelemként Reményi Lacának a '80-as évek underground világából ismert szaxofontémái.

A Grabanc szombat este is megtáncoltatott vagy száz arcot, zúzós rockkal és húzós funkkal. A koncert után Samulkow és Mastif következett egy drum 'n' bass dj-szettel. Szerencsére a Koncertblog törzshelye, a Blog Music Club csak egy ajtónyira fekszik a Trafótól a Tűzoltó utcában, így a további három-négy óránkat a két hely között ingázva töltöttük. A Blogban break-dj-k zenéltek, de mi leginkább jó italok társaságában téptük a szánkat.

Vasárnap nehezen kászálódtunk ki az ágyból kora délután, hogy focimeccseket nézzünk, aztán este nyolcra az ABBA – The Show műsorra siettünk az Arénába. Említeni sem kéne, hogy mekkora a kontraszt egy pinceklub és az Aréna között. Az utóbbiban például dohányozni még a folyosókon sem ér.

Waterloo

A brit IQ magazin Limelight díjával kitüntetett show viszont nem okozott csalódást az összegyűlt jó ötezer embernek, bár a hangulat inkább egy zenés színházi előadáséra emlékeztetett, mint igazi koncertére.

A showban az ABBA óta a legjobb ABBA-ként hirdetett Waterloo-n kívül részt vesz még az eredeti brigád háttérzenekarának két veteránja, Ulf Anderson szaxofonos és Janne Schaffer gitáros. A National Symphony Orchestra of London Matthew Freeman vezényletével adja hozzá a magáét a projekthez. A szimfonikusok nemcsak muzsikálnak, de mikor épp nincs szükségük hangszerükre a zenében, akkor koreográfiára táncolnak, tapsolnak, integetnek vagy éppen hadonásznak a vonóikkal. Matthew Freeman karmester is részt vesz a táncban, sőt ahogy a zenét, úgy a dzsigget is ő vezényli.

Camilla Dahlin és Katja Nord nemcsak a Waterloo énekesnői, de a show társproducerei is. Mi tagadás, profi terméket hozott össze társaival együtt a két hölgy, összepakoltak mindent, ami kell a sikerhez. A show fényvilága és vizuális megoldásai is megteszik a huszonegyedik században, és ott vannak a hetvenes évek ABBA-slágerei, melyek talán magukban is garantálnák a sikert.

És ha mindez nem volna elég, egy szám erejéig még egy gyerekkórus is föltűnik a színpadon, hadd szakadjon meg a szív. Amikor a barna Camilla egy elsősoros néző kezét fogva, elé leguggolva elénekli a Winner Takes It All-t, valakinek még a katarzis pillanata is elérkezik.

Az Arénában ugyan néha belelendült a publikum is, de a barna és a szőke derakas próbálkozásai ellenére is halványra sikerültek a közönségénekeltetések. És igazi koncerthangulat is csak egyszer telepedett az Arénára vasárnap este, természetesen a Dancing Queen alatt. Pedig elhangzott az összes nagy ABBA sláger, a Knowing Me and Knowin You-tól a Money, Money, Money-n át a Thank You for the Music-ig.

Egynek így is megtette a vasárnap esti műsor, de mi nem várunk jövő szombatig egy újabb koncertre, ma este már Méhes Marietta alkalmi visszatérését nézzük a Trabant nyilvános főpróbáján, hogy aztán a Gödörben zajló Világveleje fesztivált egész héten át látogassuk, sőt szerdán, pénteken és szombaton közvetítsünk is róla. Technikai stábunk ma este viszont a Trafóba, a holland Percossa ütős showjára viszi kameránkat. Onnan közvetítünk este nyolctól.