Június végén tartották a második Electric Castle fesztivált Kolozsvár mellett, a Bánffy-kastélynál. A Koncertblog komoly, háromfős stábbal vágott neki, és nemhogy nem bánta meg, hanem szinte apátiába esett, mikor vége lett, és csak az tartotta a csapat tagjaiban a lelket, hogy jövőre is mennek. Alább a riport, itt pedig száz kép a fesztiválról.

Délután hatra már ott akartunk lenni. Gondoltuk, jó lesz, ha időben érkezünk, van idő nyugisan felállítani a sátrat, felvenni a sajtóigazolványokat, rendbe szedni magunkat, és nyolctól megnézni a Dub Pistolst. A Bánffy-kastély valójában nem Kolozsváron, hanem tizenhét kilométerre onnan, Bonchidában (!) található. A Google azt írta hat óra alatt lenyomható az út Pestről, négyszázötven kili – teljesen reális. De délelőtt tizenegykor tudtunk csak indulni, a gps is elkavart egy másik határátkelőhöz, sőt ott még vártunk is vagy negyven percet. A román szakasz is lassú volt, és nem számoltuk bele az időeltolódást se. Így helyi idő szerint nyolckor érkeztünk, és mintegy három óra kellett a sátor felállításához is... Éjfél lett, mire elhagytuk a kordonnal elválasztott kempinget. Aztán ez a látvány fogadott minket:

Ezután viszont gőzerővel vettük bele magunkat a fesztiválba. A kastély ódon falairól lerítt, hogy láttak már egyet-s-mást... Hosszában a nagyszínpad, déli oldalán a majd ugyanakkora térrel rendelkező Dance Garden, mögötte a The Wall névre keresztelt reggae-színpad - minden fényárban úszva.

De ideje volt felvenni a sajtó-passokat, tízméterenként egy önkéntes piros pólóban, mely nagybetűkkel hirdeti: Ask Me. Meg is kérdeztük rögtön az első leányzót, legaés ő azonnal elkezdett kísérgetni minket a sajtószoba felé, ám sajnos az már bezárt. De Maria felajánlja, mintegy kompenzációként, hogy körbevezet minket, nyilván beleegyeztünk. Épp a Die Antwoord ment a nagyszínpadon, nyomták a jól ismert számokat, ment a show, de valahogy sehogy se tudtunk ráhangolódni. Ekkorra már teljesen eluralkodott rajtunk a fesztiválhangulat, ráadásul meg is kellett osztani a figyelmünk, hisz közben Maria folyamatosan beszélt, és persze hogy végül inkább őt hallgattuk. Reggelig ki is tartott mellettünk, sőt Wilkinson és Delta Heavy alatt keményen meg is izzasztotta a srácokat.

A hátralévő napokra aztán sikerült egyfajta fesztiválrutint is kialakítanunk, ahogy az lenni szokott. A délután elég eseménytelen volt többnyire, folyamatosan nyomták a bmx-esek és a deszkások, ami minket minket csak ideig-óráig kötött le, és kézműveskedni sem nagyon volt kedvünk, így többnyire a tóparton vagy a reggae-színpadnál dögledeztünk másnaposan az árnyékban, a többi sátorlakóval parolázva, akik egyébként többnyire helyiek voltak. A fesztiválon ezzel együtt szinte mindenki beszélt angolul! Ami a nappali elfogaltságokat illeti, a Dance Garden ugyan már ment kábé déltől, de ahhoz túl lassú beatek voltak, hogy megmozgasson. Jövőre nem lenne rossz több nappali programmal előállni a szervezőknek.

Viszont este hattól már minden nap mentek a feszes breakek - a ninjabreakzes srácok péntek, szombat, a Dublic ikrek pedig vasárnap csinálták meg a hangulatot az estéhez. A ki-kibukkanó Nap sugaraitól bombázva egyre több-és-több izgatott raver verbuválódott össze, akik mind az esti beteljesülést várták, és mondhatjuk, hogy nagyon nyitottak a jó törtekre.

Freestylers

A péntek este a Freestylers nyitott a nagyszínpadon, akik korrekt iparosmunkával letolták egy óránál alig hosszabb szettjüket. Őket a Thievery Corporation követte; szokásukhoz híven masszív koncertet adtak. Óriási tömeg jött össze, ami érthető, ez volt az együttes első romániai koncertje. A több húszezer ember egyszerre rezdült a Thieveryvel, és majd megőrültek, mikor negyven perc után levonultak. De persze kétszer is visszajöttek, öt-nyolcperces taps-intermezzók után. Ez nem volt épp bejövős, inkább játszottak volna még két-három számot simán, minden faxni nélkül. Persze úgy tűnt, ez rajtunk kívül senkit se zavart.

Thievery Corporation-koncert

Levezetésnek pedig ismét hajnalig tartó arconpörgés volt a program. A Foreign Beggars kicsit sablonos, dubstepbe ágyazott hiphopja után, dj Ez csalt mosolyt az arcokra és boogie-t a lábakba, majd pedig K-Lu és az A38-as EC-promóbulin is remeklő Sauce pörgette a lemezeket. A Dance Garden és a Stables reggel nyolcig állt rendelkezésre azoknak a droidoknak, akiknek a hat-nyolc óra táncolás nem volt elegendő.

Majd' négypercnyi Thievery-koncert (saját felvétel)

És amikor úgy éreztük a Thievery alatt, hogy ennél már többen nem férhetnek el a nagyszínpad környékén, jött szombat este Bonobo, és vele megdőlt minden eddigi rekord. Huszonötezres tömeg verbuválódott össze, és már tényleg csak a falakról nem lógtak az emberek. Elképesztő hangulat volt, mindenki áhítattal hallgatta és nézte, mi történik. Simon Green és bandája elvarázsolta a közönséget, de nemcsak a régi slágerekkel, játszottak az új albumról is bőséggel. Áradt a plur (vagy hasonló), és ezt ők is érezték: a koncert végén úgy köszöntek el, hogy ez volt az idei legjobb bulijuk.

Bonobo

Az emberek egy része maradt volna DJ Freshre, ám ezt a fajta lakodalmas, Aoki-Guetta-féle, sanszosan előre fölvett semmire végül kevesen voltak kíváncsiak. Annál is inkább, mert kábé a Fresh-szett félidejénél kezdett Sasha a Dance Gardenben, és érdemes volt átmenni, izgalmas, stílusokon átívelő house-szettel örvendeztette meg a népet.

Az utolsó nap már délután négytől elképesztő zenék szóltak, az egyik legkülöncebb fizimiskájú helyi dj, Eyescream tolmácsolásában. Megindultak a már negyedik napja zakatoló denszerek, sőt a szintén helyi Blanilla alatt már ismét ment a sikítozás is a Gardenben. A Kraak & Smaak és Gramatik kicsit lenyugtatta a kedélyeket, és összerántotta a közönséget. Majd a Rusko helyett beugró Dub FX indította újra a rendszert.

A végén pedig, mintegy megkoronázva a négy napot Adam Freeland zárt a Dance-ben egy igazán érzelemdús, kicsit bigroomos, kicsit chilles szettel égetve bele az agyunkba az Electric Castle-t. Nem is volt kérdés, hogy a nagyszínpadon parádézó Fred V & Grafixet válasszuk-e vagy Freelandet. Persze a dnb-ből már jócskán besokalltunk ekkorra. (Érdekes amúgy, hogy a szervezők a nagyszínpadra tették őket, vagy épp a Delta Heavyt, amikor Sashát és Freelandet a Dance Gardenbe tették.)

Mint mondjunk, a négy nap EC nagyon markáns volt: szinte tökéletes szervezés, például minden időben kezdődött; változatos közönség, de mégis egységes, húszas-harmincas értelmiség volt, akik tudták, mire jöttek; baráti árak, négyszáz forintból kapott az ember egy korsó Beck’s-et, ezerkettőből pedig egy koktélt, és a kaják is korrekt árban voltak, sőt a bejárat mellett kialakult átmeneti árusoknál még lángost is lehetett kapni, csokisat és vaníliásat is! Az egész helyet pedig körbe lehetett járni húsz perc alatt, így a hangulat tényleg családias volt. Nyilván ott a helyünk jövőre is.

Képriport száz fotóval az Electric Castle 2014-ről


Aphexbanger


Lájkold Facebook-oldalunkat!, hogy részt vehess a party- és koncertbelépő-nyereményjátékainkon!