Tavalyi és tavalyelőtti koncertje után ismét Budapesten, a Parkban játszott az izraeli psytrance-banda (vagy inkább goapopos), az Infected Mushroom. A koncert után kaptuk el, előre egyeztetett időpontban a frontember Amit Duvdevanit, aki nagy kedvvel és érdeklődéssel adott interjút (bár kevéssé volt interjúképes állapotban).

Balra a riporterünk, jobbra Amit lelkesedik

Az idei fellépésüket a két alapító és alapember, Amit Duvdevani és Erez Eisen prezentálta, mégpedig a kiírás szerint retroprogramot; rajtuk kívül csak két rúdtáncos (!) volt jelen a színpadon. Erre mi is teljesen ráizgultunk, olyannyira, hogy ajánlónkban sorra vettük a szerintünk és a leggyakoribb vélekedés szerinti oldschool Infected-albumokat.

Annak ellenére, hogy egyetlen igazán oldschool-számot játszottak, a Bust a Move-ot a 2000-ben megjelent Classical Mushrom című albumról - a koncert, a produkció egyszerűen észbontó volt. Amit lankadatlan energiával táncolta és énekelte végig a majd' kétórás koncertet, a mintegy ezerötszáz fős közönségnek. A végére, a kijelölt interjúidőre nem is volt már feltétlenül túlzottan összeszedett...

Amit itt még viszonylag összeszedett(nek mutatja magát) - a háttérben Erez

Mi jut eszetekbe először, mikor Budapestről kaptok felkérést?
Amit Duvdevani: Amikor felhívnak, hogy játszanánk-e a Sziget Fesztiválon vagy itt a Budapest Parkban, azt mondom, hogy a viharba ne! Budapest mindig nagyon szenvedélyes volt, és most is az, látszik, hogy imádják az Infected Mushroomot, a régi időktől kezdve akármikor jövünk ide, hatalmas tömeg vár ránk, akik készen állnak a bulizásra.

A mai bulit milyen volt? Retrobuliként lett meghirdetve, úgy érzed, valóban az volt?
AD: Játszottunk régi számokat és játszottunk újabbakat, de például semmit a legújabb albumunkról. Mást jelent a rajongóknak a retró, az oldschool, és mást nekünk. Megkérdeztük őket a buli előtt, mit szeretnének hallani, és azt játszottuk, amit kértek. De számunkra semmiképp sem nem volt retrobuli ez a mai.

A Beastie Boys Sabotage-ával fejeztétek be a bulit, amire nem igazán számítottunk.
AD: Az egy döbbenetesen jó szám, és igazi retro, húsz évvel ezelőtti. Az egyik kedvenc számunk az egyik kedvenc előadónktól. Figyeltük a közönség reakcióját, mikor elkezdtük leadni, és pont azt az energiát láttuk a szemekben, amit mi is érzünk, mikor ezt a számot hallgatjuk; bízom benne, hogy ezt a hatalmas energiát a koncertünk hozta ki belőlük.

Sokszor jártatok már Budapesten, de 2004 és 2010 között volt egy kihagyás. Hogy érzed, mennyit és hogyan változott a közönség ezekben az években?
AD: Régen teljesen más volt egy buli. Kisebb közönség volt, egy zártabb csapat. Manapság akár olyanok is eljönnek, akik nem igazán ismernek minket, de hallottak rólunk valakitől. Ők például már egyáltalán nem egy goa- vagy psytrance-buliba jönnek, hanem egy fúziós koncertre, amiben történetesen a pszichedelikus hangzás az alapja és a kerete.

Sűrűn jártok fesztiválokra zenélni, az egyik legnagyobb fúziós trance- és goafesztiválon, a mi Ozoránkon mégsem voltatok, mi lehet ennek az oka?
AD: Régebben igazi psytrance-banda voltunk, jóideje azonban túlléptünk ezen. Ha Ozorán játszanánk, a régi trackjeinket kéne játszanunk, ami igazán furcsa lenne nekünk. De azért ennek ellenére, ha felkérnének, szívesen játszanánk az igazán régi számainkat Ozorán, szerintem hamar ráéreznénk az ízére, pláne ha föl is készülnénk. És persze nyilván hatna ránk az a hihetetlen vibe, amit Ozoráról mesél az, aki valaha már járt ott.

Ha választanod kéne három legkedvesebb felvételt az igazán régiek közül, mik lennének azok?
AD: Először is a The Messenger, nekem ez a kedvencem. Aztán ott van az első albumunkról, a The Gatheringről a Montoya, ami szerintem az első szám, ami igazán meghatározta az Infected Mushroom-hangzást. És harmadiknak pedig a Tommy the Batet mondanám, szintén az első lemezünkről.

Ha lehetőséget kapnátok rá, kik azok a zenészek, akikkel szívesen zenélnétek a teljes zenetörténelemből?
AD: Dave Gahan a Depeche Mode-ból az egyik kedvenc énekesünk, rajta kívül még szívesen játszanánk Jonathan Davisszel a Kornból, Peter Gabriellel, például. A már eltávozott zenészek közül, Freddie Mercury, Dimebag Darell, a Pantera koncerten, egy rajongó által lelőtt volt gitárosa, és persze Jim Morrison; egyik kedvencünk a Riders on the Storm remixe, ami a 2009-es Legend of the Black Shawarma lemezünk zárószáma.

A Riders on the Storm Infected-remixe Anthony F. Schepperd elképesztő animációjával

A zenéteket hallani lehetett filmekben, videojátékokban, reklámokban; dolgoztok ilyesmin mostanában?
AD: Az elmúlt időszakban az új albumon dolgoztunk inkább, de van a tarsolyunkban egy pár meglepetés. Az új anyagunk lényegében a Converting Vegeterians folytatása lesz, ez is dupla lesz például, és jövőre jelenik meg. A régi hangzást kedvelő rajongóinknak nagyon be fog jönni. Fantasztikus lesz!

Jártok még csak úgy bulizni, vagy csak akkor mozdultok ki, mikor zenéltek valahol?
AD: Amikor Los Angelesben vagyunk, akkor inkább bárokba szeretünk járni, mert nagyon szeretem a sört. Amikor hazamegyek a szülővárosomba, Tel-Avivba, akkor tudom igazán kiereszteni a gőzt. Ezt évi kétszer-háromszor meg is teszem. Ezen kívül nem nagyon járok bulizni, mert nagyon sok a felkérés, és van három gyerekem, így nem sok időm marad a bulizásra.

Ha már a gőz kieresztésénél tartunk, ismered a pálinkát?
AD: Nem, mi az?

Magyar ital, gyümölcsből készül és magas az alkoholtartalma.
AD: Még nem hallottam róla, de most azonnal megkóstolnám! Elképesztő, hogy nem ismerem, számtalan alkalommal jártam már itt, a feleségem magyar származású, van egy magyar vizslám - hihetetlen, hogy nem ittam még, azonnal hozzatok egyet!

Apáti Dóri


Lájkold Facebook-oldalunkat!, hogy részt vehess a party- és koncertbelépő-, illetve egyéb nyereményjátékainkon!