Legutóbb november végére bookolták dj-zni az igényes-érzelmes német technoduót, a Kollektiv Turmstrassét Budapestre. A Christian Hilscher és Nico Plagemann alkotta párosból akkor végül csak Christian tudott elindulni, Nicónak súlyos családi okból otthon kellett maradnia. A Stayfly szervezőcsapat alig több mint négy hónap után most mindkét vonalon igazít: jönnek mindketten, ráadásul élőben mutatják be a Teslában, mit tudnak. Erre az alkalomra Christiant kérdeztük, az interjú után pedig - nyilván! - belépő-nyereményjáték nyertesekkel.
Háttérben-élesben Christian, előtérben-homályosan Nico
A mostani fellépésig háromszor jártatok Budapesten, hogy tetszik a város?
- Nagyon szeretem, a tíz-tizenöt évvel ezelőtti Berlin jut róla eszembe. Nagyon jó az energiája a városnak, van valami varázslatos itt a levegőben. Csodálatos és gyönyörű. El tudom képzelni, hogy egy-két éven belül a legnépszerűbb helyek közé fog tartozni. Javasoltam a családomnak és a barátaimnak, hogy látogassanak el ide, közülük néhányan el is jöttek, és úgyanúgy élvezték, mint mi.
Honnan jön a nevetek, a "Kollektiv Turmstrasse?"
- Ez egy hosszú történet, de igyekszem dióhéjban elmondani. A név abból a városból származik, ahol Nico és én először találkoztunk. Együtt béreltünk egy lakást egy Turmstrasse nevű utcában. A kollektiv pedig gyakori szó Németországban, közösségekre utal, melyeknek ugyanaz az érdeklődési köre. Mindkettőnknek az elektronikus zene a szenvedélye. Elkezdtünk játszogatni a zenével, de nem igazán koncenráltunk arra, hogy valami kisüljön belőle. Csak úgy megtörtént.
Hogy épp hol léptek föl, meghatározza, mit játszotok? Más számokkal készültök egy apró klubba, mint egy nagy fesztiválra?
- Szó sincs róla. Megvan a saját hangunk, a saját stílusunk. Mindenhol ugyanazt magunkat adjuk, nem próbálunk meg mások lenni egy nagy fesztiválon sem. De a közönség hangulata nagyon meghatározza, mit választunk a számlistánkról. Próbálok rájuk hangolódni, átvenni a rezgéseiket. Néha sikerül, néha nem.
Hol zenéltek a legtöbbet, illetve mi a kedvenc helyetek? Amerikába hívnak titeket?
- Európában zenélünk a legtöbbet, és igazság szerint Nico és én szeretünk otthon lenni. De például Amszterdamban is mindig nagyon jól érezzük magunkat, jók a bulik, és sok a barát. Igazából az elektronikus zene megérkezett már az összes nagyvárosba, és manapság már nincs igazán különbség egy berlini klub és egy bármelyik másik nagyvárosban lévő klub között. Szeretnénk elmenni Japánba, de a költségek olyan nagyok lennének, hogy nem érné meg. Évente egyszer-kétszer megyünk Mexikóba, Ausztráliába és Amerikába. Zenélünk valahol pénteken és szombaton, vasárnap pedig a családunkkal pihenünk.
A zenétek történeteket mesél, mit gondoltok erről?
- Igen, pontosan! A legtöbb számunk mögött ott van egy gondolat vagy egy esemény, ami jelent valamit Nicónak és nekem.
A Tristesse című számotoknak például van egy gyönyörű klipje is.
- Ez egy nagyon furcsa sztori. Nico és én egy közösen kitalált ötlet alapján írtuk a Tristesse-t. Egy este kaptunk egy e-mailt egy rajongótól. Megköszönte, hogy megírtuk a Tristesse-t, és csatolta a videót. Döbbenten néztük, mert pontosan arról szólt, amit mi elképzeltünk. Próbáltuk elérni őt, de egyetlen e-mailünkre sem válaszolt. Nagyon jó érzés, hogy a zenék ilyen gyönyörű dolgok megálmodására inspirálja az embereket.
A stílusotokat gyakran "melodikus technónak" titulálják, egyetértetek ezzel?
- Végülis igen. Mi nem címkézzük föl a zenénket, azt csináljuk, amit szeretünk. Ennek általában melodikus hangulata van.
Már tizenöt éve játszotok, milyen változáson ment kereszül a zenétek ez alatt az idő alatt?
- Igen, úgy tizenöt éve kezdtünk el együtt zenélni, de csak tíz éve játszunk professzionálisan. Nagyon sokat változott a zenénk, sokféle hatás miatt. Ahogy öregszünk másféle zenékre is kíváncsiak vagyunk, nem csak elektronikusra. Ez mindenképp kihat a zenénkre. A változás jó jel, és mi törekszünk rá, hogy mindig jobbak legyünk magunknál.
Emlékeztek egy konkrét pillanatra, mikor biztosan tudtátok, hogy jó irányba haladtok zenétekkel, egy fordulópontra, miután egyre több felkérést kaptatok?
- Még az Itunes megjelenése volt egy netlabelünk, a No Response. Nem pénzt akartunk keresni vele, ingyenes volt minden kiadványunk, csak meg akartuk osztani a zenénket az emberekkel. Egy év alatt nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, de akkoriban nem voltunk biztosak benne, hogy jó az, amit csinálunk. Szerettük volna csinálni, de mivel nagyon sokba került, a barátank segítettek összedobni rá a pénzt. Körülbelül két nappal azután, hogy elindultunk, felhívott az egyik legnagyobb német lemezkiadó, hogy szerződést ajánl nekünk! Egy héttel később az összes lemez elfogyott, mind a négyszáz példány. Ekkor a kiadó rendelt még háromezer darabot. Teljesen le voltunk döbbenve, de talán ekkor kezdtünk hinni abban, hogy nem is olyan rossz az, amit csinálunk.
Korábban futtattatok remixversenyt is, ez hogy jött be?
- Nem mi találtuk ki, a kiadó ötlete volt. A több mint százötven beérkezett remixből mi választottuk ki a tíz legjobbat. Sok a fiatal tehetség, akik nem igazán tudják megmutatni, hogy mit tudnak. Ez egy nagyon jó lehetőség volt számukra.
Ti is nagyon sok remixet csináltok, a saját számaitokból is. Mi az oka ennek, úgy érzitek, frissítésre van szükségük?
- Ezt is a kiadó dönti el. Minél több a remix, annál több az eladott lemez...
Az utolsó albumotok 2010-ben jelent meg. Mikorra tervezitek az új lemezt?
- Dolgozunk jópár ötleten. Már ötvenhat remix készen van, és több mint egy éve dolgozunk az új albumon is. De idő kell hozzá, száz százalékig biztosak akarunk benne lenni, hogy tökéletes. Talán év végére befejezzük, de az is lehet, hogy csak két év múlva. Nem szabad elsietni.
Hogy döntitek el, mit játszotok? Melyiket szeretitek jobban, a dj-szettet vagy a live-ot?
- Általában a buli szervezője és az irodánk előre megegyeznek, ebbe viszonylag kevés beleszólásunk van. De mostanában a dj-szettet részesítem előnyben. Mikor élőben játszunk, harmincas-negyvenes listából választunk számokat, míg egy dj-szettnél jóval hosszabb listáról válogathatunk.
A hobbitok a munkátok, abból éltek, amit a legjobban szerettek. De mit csináltok a szabadiőtökben?
- Ha a zenéből él valaki, az egész élete a zene körül forog. A legtöbb barátja zenész. Mikor éppen nincs fellépésünk, szeretünk a családunkkal és a barátainkkal lenni. Nico nemrég lett apa, ő a kislányával tölti a lehető legtöbb az időt. Mi pedig városról városra költözünk a barátnőmmel.
A party
A novemberi akváriumos fellépés eleve dj-szettre volt tervezve (ezt a Stayfly az NVC-vel közösen szervezte; Nicónak pedig az utolsó pillanatban kellett lemondania az utazást, mert édesapja szívrohamot kapott, mely mint később kiderült, szerencsére nem volt végzetes), most pedig Budapest legújabb és legpuccosabb klubjába, a Teslába viszi a KT-t a Stayfly, de most egyedül. Időrend még nincsen, de az biztos, hogy mindössze három fellépő szórakoztatja a várhatóan teltházas buli közönségét. Szerintünk a Kollektiv live-ja előtt tolja spéci születésnapi szettjét a főszervező Alive, míg utána Ramin Sayyah live-ja és dj-zése zár - de persze simán lehet, hogy fordítva lesz. A kedvezményes elővételes jegyek már rég elfogytak, de benne van, hogy a teljes árú, majd' ötezresek is el fognak, így aki biztosra akar menni, gyorsan vegyen, vagy játsszon velünk.
Nyerj jegyet!
Milyen duónak tituláljuk a Kollektiv Turmstrassét a novemberi bulijuk ajánlójában? (Segítség a cikk végefelé, a helyes válasz: techgeek).
A megfejtéseket április 4-én, szombaton délig vártuk a jatek@koncertblog.hu-ra KT-live tárggyal. A helyes megfejtést küldők közül két nyertest választottunk: Mester Emesét és Valaczkai Tamást, akik ingyen mehetnek a szombat esti Kollektiv Turmstrasse partyra, a Teslába. A nyertesek nevét a Facebook-oldalunkon is közöltük, őket e-mailben értesítettük, egyben tudattuk velük a partyra bejutás módját.
Interjú: Apáti Dóri
Interjúfotók: Trompler Árpád
Lájkold Facebook-oldalunkat!, hogy részt vehess a party- és koncertbelépő-, illetve egyéb nyereményjátékainkon!
