A Stadiumx buliztat
A Bónusz előtt két nappal Párizsban léptetek volna föl, fellépésetek lemondták, vagy ti nem akartatok menni? Egyébként hol voltatok, mit csináltatok, mikor kitört múlt pénteken a párizsi terror? Szerintetek ez is úgy beleég majd az emlékezetünkbe, mint Antall József halála (amiről mindenki tudta, hogy a Kacsameséket szakították félbe a hírrel), vagy a témában közelebbi szeptember 11.?
- Mindketten zenéltünk azon az estén, csak a reptérre menet értesültünk arról, hogy mi történt. Ekkora már szinte az összes hírportál lehozta részletesen az eseményeket. Döbbenten olvastuk. Azt hiszem, ha azt mondjuk, hogy borzasztó dolog, ami történt, azzal nem lehet kifejezni azt a bánatot és szörnyűséget, amin keresztül kellett mennie az áldozatoknak, hozzátartozóknak, barátoknak. Felfoghatatlan, hogy a "szerelem városában" ilyen dolog megtörténhet. A mostani rendezvény a legnagyobb francia rádiócsatornának, a Radio FG-nek az éves születésnapi bulija, ahol sok más nemzetközi fellépővel együtt tehettük volna tiszteletünket a francia közönség előtt. Több ezer fős rendezvényről beszélünk, de a szervezők jobbnak láttak, ha más időpontra teszik. Egyrészt kegyeleti, másrészt biztonsági okokból is. Úgy gondolom, egy ilyen tragédia után elképzelhetetlen, hogy az emberek önfeledten szórakozzanak. A rendezvény napján a rádió ennek a jegyében fog zenéket játszani, és bennünket is megkértek, hogy szóljunk a hallgatókhoz.
- Nagyjából egy év telt el azóta, hogy a világ iszonyatosan felkapta a Howl at the Moont. Mi történt azóta veletek, hova jutottatok?
- Nagyon sok dolog történt velünk, de úgy gondolom, az egyik leglényegesebb, hogy nagyon sokan megismertek minket. A Howl at the Moonnal sikerült egy olyan hangzásvilágot létrehozni, amit hozzánk kötnek az emberek, a rajongók és a szakma. Lehetőségünk volt és van nagyon sok helyre eljutni, ami nem csak a fellépések tekintetében mutatkozik meg. Remixet készíthettünk világsztároknak, sőt dolgozhattunk és dolgozhatunk is ezekkel az emberekkel. Legutóbb például Robin Schulznak készítettünk remixet, de tavaly David Guettával írtunk zenét. Ez a folyamat, akárhogy nézzük, óriási előrelépés ilyen rövid időintervallumban. Előtte elképzelhetetlen volt, hogy magyar producerként ilyen nevek közelében tudj kibontakozni és velük kollaborálni. Annyi időt töltünk a stúdióban, amennyit csak lehetséges az utazások között, így sokszor kemény és fárasztó mindent egyszerre csinálni. Sokat kell még dolgoznunk, hogy amit elterveztünk minden a helyére kerüljön.
Meséljetek már kicsit a Howl... igen furcsa, kísérteties klipjéről! Van benne minden, mint a búcsúban, horror (véres embercsontok), szex (gyönyörű meztelen csaj), minden, ami miatt klasszikusan nem tudod róla levenni a szemed, és újra-meg-újra megnézed.
- A dal egész koncepciója nagyon érdekes, mert a dalszöveg, énekhang, hangzás tekintetében is teljesen egyedi koncepció. Már az elején tudtuk, ha videoklipet készítünk, akkor valami különlegeset szeretnénk. Az idő és a költségvetés is nagyon szűkös volt, de szerencsére egy olyan csapattal sikerült dolgozni, akik megértették a dal hangulatát. A klip pontosan ennek a folyamatnak az eredménye.
- Hol tartotok abban az igen tudatosnak tűnő építkezésben, amit a megalakulásotok óta eltelt kb. két évben folytattok? Mennyire építettétek föl magatok itthon, ami egy éve komoly célotok volt?
- Nehéz lenne megfogalmazni, mert folyamatosan azzal vagyunk elfoglalva, hogy a produkció fejlődjön minden téren. Nem hiszem, hogy abban a helyzetben lennénk, hogy hátradőlünk és várjuk a csodát. Itt nem csupán arról van szó, hogy ülünk a stúdióban és zenéken dolgozunk. Számos más tényező és stratégia is fontos. Sokat segít, hogy profi csapattal dolgozunk, akiknek több évtizedes rutinja van ebben a szakmában, de ettől függetlenül a döntéseket nekünk kell meghozni. Senki nem mondja meg, mit kell csinálnunk és senki nem oldja meg helyettünk a teendőket. Az elmúlt másfél-két évben óriási feladat volt, hogy a produkció ne csak a klubok falai között állja meg a helyét, hanem egy tíz-húszezres fesztiválok színpadán is tudjon olyan produktumot mutatni, ami tetszik az embereknek, hangzásban, látványban, és szakmailag is egyezik az elképzeléseinkkel, képes felvenni a versenyt más nemzetközi előadók színvonalával. Furcsa, de a pozitív dolgok mellett, a legtöbb negatív kritikát idehaza kapjuk. Rajongóktól, szakmától egyaránt. Úgy gondolom, ez remek lehetőség, hogy ösztönözzön, hogy újra-és-újra jobbat és színvonalasabb produkciót mutassunk az embereknek. Óriási megtiszteltetés volt, hogy a Balaton Sound színpadán visszatapsoltak minket az emberek. Nem szeretnénk és nem is akarunk különbséget tenni közönség és közönség között, de ez akkor is nagyon jó érzés az ember saját hazájában.
Szerintetek mitől nemzetközi sztár vagy épp világsztár egy dj, illetve elektronikus zenész manapság? Itthon felismerjük az ilyesmit, jól és pontosan látszanak ezek a kontúrok Magyarországról?
- Pár kivételtől eltekintve, nem hiszem, hogy ma egy előadó megengedheti magának, hogy nem csinál elektronikus zenét. Elsősorban azért, mert az elektronikus zene spektruma olyan méreteket öltött, hogy szinte lehetetlen megkerülni, ha friss hangzásban gondolkodik az ember. A világsztárok túlnyomó többsége mögött találsz dj-ket, akik producerként dolgoznak a zenékben. Az új hangzások gyökerei a klubok falai közül kerülnek ki, mielőtt elkezdenek keveredni. Számtalan példát lehetne mondani. Ez nem egy vegytiszta folyamat, ezért mire valamiből populárisabb vetület lesz, addigra elkerülhetetlen, hogy átalakuljon, de a stílusjegyek attól ugyanúgy megmaradnak. Nagyon sok tényező számít, hogy kiből lesz a világon vagy nemzetközileg elismert dj és-vagy előadó. Vagy nagyon tehetségesnek és kitartónak kell lenned, vagy nagyon jól kell ismerned a játékot, a szórakoztatóipart. Ha valaki mindkettőben jó, vagy egy ügyes csapattal tud dolgozni, az talán a legnyerőbb széria. Magyarország egy meglehetősen kis piac, így az elektronikus zenének sem jut akkora szelet a tortából. Itt nem fellépések, rendezvények tekintetében beszélünk, hanem zeneileg, szakmailag. Megjelenésekben, kiadókban, managementben. Ezek elengedhetetlen tényezők, hogy valaki sikeres legyen.
Hogy sikerült a nyári remixverseny, mik a tapasztalatok?
- Elképesztő, hogy mennyi remixet kaptunk, szinte minden létező stílusban. Nehéz volt a döntést meghozni, helyezetteket meghatározni. Egy ilyen verseny remek alkalom arra, hogy a feltörekvő producerek kibontakozzanak és megmutassák mire képesek egy, már létező dalból.
Muszáj rákérdeznünk a rajongócsajokra, mennyire kajálnak titeket amiatt, hogy lényegében nemzetközi sztárok vagytok, nem is olyan messze az igazi világsztárságtól? Mi a legdurvább sztori?
- Itthon az emberek kevésbé vannak tisztában azzal, hogy pontosan mennyire vagyunk sikeresek külföldön, ami amúgy is relatív, mert attól függ hová mész zenélni földrajzilag. Itthon amúgy is ismernek minket, hiszen találkozhattak velünk korábban is már sokszor. Kint viszont már teljesen más a helyzet. Ázsiában, Dél-Amerikában, Indiában nem tudunk biztonsági őrök nélkül végigmenni az autótól a bejáratig, hogy ne rohannának le vagy akarnának elkapni egy fotóra, aláírásra. Elképesztő különbség. Ez jó érzés, de nyilván nem ez a meghatározó számunkra. A legfrissebb sztori, hogy egy rajongó átverekedte magát a biztonságiakon, és könyörögve kért bennünket, hogy ő csak annyit szeretne, hogy egy teli üveg luxos pezsgőt locsoljunk szét rajta.
Egyéni pályátok hogy áll? Muzzaikról azért korábban mintha többet lehetett volna hallani; Dave, mostanában milyen popprodukcióban dolgoztál, melyik sláger fűződik hozzád? Volt esetleg közöd Király Viktor amerikai The Voice-os meneteléséhez, ha már dolgoztál vele korábban?
Sully: A rengeteg utazás mellett a Stadiumxre kellett koncentrálni, amikor itthon voltunk. Ettől függetlenül a Muzzaikkal is számos terv van készülőben, mert fontos az a projekt is. Közös zenék, illetve időközben a Big Beat - itt van Skrillex és Galantis is - és Atlantic csoporthoz került a produkció, aminek köszönhetően legutóbb például Tori Kellynek és Selena Gomeznek készítettünk remixet.
Dave Martin: A hazai piacra próbálok fókuszálni, klubos és rádiós téren egyaránt. Király Viktorral nagyon jó kapcsolatban vagyunk, a legutolsó single-jét, a Chasing Demonst együtt készítettük el. Ezenkívül még a rádióban jópár hozzám köthető dallal találkozhatnak a hallgatók.
Bónusz Electronic Music Festival
A Hungexpón november huszonegyedikén, szombaton tartandó megaparty a legnagyobb fedettpályás elektronikus zenei fesztivál Magyarországon. Három arénában és egy terasznak nevezett helyszínen zajlanak majd az események. A Deadcode és a Thunder szervezte programban közel negyven dj és producer jelenik meg, itthonról és külföldről, legaktuálisabb és legnagyobb sztárok. A legnagyobbnak mondható, leginkább talán edm-es meghatározottságú Thunder-aréna főszereplője az egyik legfrissebb e-zenei sztár, a kanadai Dvbbs, de itt lesz a szintén kifejezetten felkapottnak számító német Tujamo, a holland Dyro és Julian Jordan. És itt lép föl interjúalanyunk, a Stadiumx is.
A Deadcode-aréna a kortárs technó nagyjaival operál, úgy is mint, a legendás Dave Clark és a korábbi Deep Dish-tag Dubfire. Itt pörget majd napjaink egyik legizgalmasabb technósa, az együtt fellépő birminghami Surgeon és a New York-i Lady Starlight. Mások mellett itt adja alánk a lovat a Deadcode vezetője, Hot X, illetve az egyik legrégebbi hazai dj-sztár, Budai is.
A B My Lake-aréna headlinere a hét év után végre új albummal jelentkező, düsseldorfi Loco Dice. Ugyanitt szerepel a berlini Georg Tresher és Kenny Glasgow is. A negyedik helyszín, a Soundhead-terasz pedig novemberben egyedálló módon szabadtéri (!) és fűtött (!!) lesz, a magyar szcéna éllovasaival.
Pénteken még egy tízes híján tízezer forintért meg lehet venni a jegyeket, ugyanez másnap, a buli napján már egy ezressel többe fog fájni. Van még pár vipjegy is, de már csak tizenötezerért.
Lájkold Facebook-oldalunkat!, hogy részt vehess a party-, koncert- és fesztiválbelépő-, illetve egyéb nyereményjátékainkon!
