Teltházas koncertet adott a Sabaton a Petőfi Csarnokban a Hammer Concerts szervezésében, sőt jegyek már egy héttel az esemény előtt elfogytak, így akinek korábban nem sikerült venni, az már csak a sajátjukat a Facebookon eladásra kínálóktól szerezhetett – mert igény, az volt rá.
A koncert napján a Pecsa elé már órákkal korábban megérkeztek az emberek, majd az este fél hetes kapunyitást követően a hosszan kanyargózó sor elindult befelé. Bent a pólókat és zászlókat árusító merch-pultból szinte azonnal elfogytak az egyedi, direkt a koncertre nyomott „Sabaton – Budapest – Pálinka” feliratú felsők, aztán mikor a belső teret is megnyitották, akik az első sorokban akartak helyet maguknak, rögtön berohantak, utánuk pedig lassan az egész csarnok megtelt.
Az előzenekarok sorát a Tales of Evening nyitotta, akik az eddig megjelent első lemezükről, a Hajléktalan lélekről játszottak magyar nyelvű, szimfonikus metáldalokat, illetve a fellépésük végén is elmondták, hogy az új albumuk a februári Hammer magazin mellékleteként fog kijönni, a megjelenés után pedig tőlük is megvásárolható lesz.
A banda jól bemelegítette a közönséget, az utánuk következő finn Battle Beastet már lelkes kiabálással várták. Ők inkább a heavy- és a powermetal-vonalon mozognak, így jó kontrasztja voltak az előző fellépőnek az énekesnő éles hangjával és erőteljes karakterével, amivel az egész színpadot uralta és betöltötte a termet.
Harmincperces színpadidejük alatt sajnos csak hat számra volt idő - a Sabaton a Heroes turnéján mindenhol ennyit kaptak. Közben végig lelkesítették rajongóikat, és egy alapvetően pörgős, energikus produkciót mutattak be, mielőtt átadták a terepet a szintén szimfonikus metált játszó holland Delainnek, akik az énekesnő, Charlotte Wessels áriáival újra visszavezettek a Tales of Evening által megteremtett hangulathoz. Nekik negyven perc jutott (nekik is, mint mindenhol a turnén) de sikerüket azt is jól mutatja, hogy amikor a női basszerosuk még visszatért a színpadra összepakolni a kellékeiket, újra és újra éljenzés fogadta.
A három előzenekart követően nem sokkal fél tíz után jött a Sabaton. Az idő előrehaladtával a sorban jövő együttesek színpadképe egyre összetettebbé vált, és ezt természetesen a svéd heavymetal-banda koronázta meg egy teljes színpadi díszlettel. Teljes hátteret betöltő harcirepülős vászon, lámpákkal és szögesdróttal felszerelt falrészlet és egy hatalmas tank.
Az együttes neve mellett a „pálinka” szót is gyakran skandálta a közönség, aminek hatására az ital a koncert elején föl is került egy üveggel a színpadra, és a végére el is fogyott. A pálinkaivás visszatérő elem volt, és a későbbi szórakoztató jeleneteket könnyű volt a pálinkatéma köré építeni, legyen szó sztorizgatásról, vagy az énekes és a gitárosok közötti gitárpárbajról Metallica- és Iron Maiden-riffekkel, ami végül az egyik gitár húrjainak erővágóval történő elvágásával végződött. És ezen persze mindenki remekül szórakozott.
A koncert előtt azt ígérték, minden megjelent albumukról játszanak legalább egy számot, de volt, amelyikről, főleg a régebbiekről több is sorra került. Folyamatos volt a kommunikáció a közönséggel, így folytonos volt a kapcsolat a zenekar és a kordon mögött tomboló metalheadek között, többször lehetőséget is adtak nekik a választásra, hogy a következő számot angolul vagy svédül játsszák-e, illetve hogy két daluk közül melyiket hallanák szívesebben. Ezért a Gott mit unst svédül énekelték, és az 1944-es varsói felkelésről szóló Uprising számuk is elhangzott a közönség kérésére.
A program után levonultak a színpadról, és minden elsötétült, de várható volt, hogy még egyáltalán nincs vége semminek, egy kis biztatás után a színpadi díszletből föl is emelkedett a nagy, világító szemű Sabaton-sas, és a banda is visszatért, hogy ráadást játsszon.
Az utolsó szám, a Metal Crüe előtt az énekes Joakim Brodén kiemelte, hogy különösen örül neki, hogy ennyi különböző korosztály képviselteti magát a nézők között, főleg, hogy ennyire fiatal metálrajongók is vannak – itt az első sor egyik végében álló kisfiúra utalt, akit föl is hívott a színpadra. A kilencéves fiún nagy zajvédő fejhallgató volt a sabatonos póló és csuklószorító mellé. Hogy teljes legyen a szettje megkapta Joakim napszemüvegét, amit először el sem hitt, látszott rajta, hogy zavarban van, aztán a koncert utolsó perceit ő is az együttes mellett tölthette, sőt, még a gitárszólóba is besegíthetett. Végül a koncertet egy nagy, közös fotó készítésével zárták, és megköszönték mindenkinek, aki ott volt és végig tombolt, annak ellenére, hogy vasárnap volt és pokolian meleg (mármint bent).
A koncert után természetesen szinte mindenki elindult ki, a pultok és a ruhatárak irányába. Az ember ekkor érezhette igazán, hogy mennyire sok ember gyűlt össze, és hogy talán a Petőfi Csarnok már kicsi a Sabaton-rajongóknak.
Pálinkás Szűcs Léna
