Február 13. és 15. között öt előadást tart az Arénában a Cirque du Soleil; ezúttal nekünk új előadással jönnek, a Quidammal, melyet magyar közönség még sosem láthatott. A produkció két magyar artistájával, Bánhegyi Katával és Katona Viktorral beszélgettünk. Az interjú után nyereményjáték a szombat esti előadásra, melynek megvannak a nyertesei!

Katona Viktor és Bánhegyi Kata

Miként vezet az út Magyarországról a világszerte legismertebb cirkusz legismertebb társulatához, a Cirque du Soleil-hez?

Bánhegyi Kata: Szombathelyen kezdtem a pályafutásom hatéves koromban ugrókötelezéssel, onnan indult minden. Apukám testnevelőtanár, és ő látott egy filmben lányokat ugrókötelezni. Gondolta, ez valami extra lehet az óráin. Hamar bekapcsolódtam én is, elkezdtünk versenyekre járni, de aztán tizennyolc évesen hallottam először a Cirque du Soleil-ről. Elküldtünk egy videót magamról a montreali központba, ami alapján be is hívtak felvételire. Egyből náluk próbálkoztam, más cirkusznál nem; ők akkor épp extrémsportos artistákat kerestek. Két hónap múlva hívtak telefonon, hogy engem választottak. Nekem ez gyorsan ment, de vannak, akik éveket várnak szerződésre. Tizenkilenc évesen jelentkeztem, majd húszévesen már nálunk dolgoztam.

Ezek szerint a Cirque du Soleil az első és – eddig – egyetlen munkahelyed, immár tíz éve.

BK: Igen, most már lassan tíz éve, és mindig ugyanannál a produkciónál. Úton vagyok nagyjából minden héten, tehát folyamatosan.

Katona Viktor: Szertornászként kezdtem az életem Dunaújvárosban, ahol születtem, ötévesen kerültem be a tornacsarnokba, tizenhárom évig csináltam ezt a sportot. Tizennyolc évesen feljöttem Budapestre, és bekerültem az Operettszínházba. Majd elmentem az artistaképzőbe, ahonnan sikerült bekerülnöm a Budapesti Cirkuszfesztivál nyitójába, és itt látott meg a Cirque du Soleil castingosa. Jött is hamar a hívás, hogy szeretnék-e csatlakozni.

A Cirque du Soleil-nél közel harminc magyar dolgozik, akik zöme ráadásul artista, és van néhány technikus is; lehet mondani, hogy fölülreprezentáltak vagyunk?

KV: Szép számban vannak magyarok valóban, és nagyon sokan szeretnének bekerülni. És artistaként csak kicsivel nehezebb bekerülni, mint technikusként.

Bánhegyi Kata a Quidamban

A társulatotok jópár éve nagyon népszerű Magyarországon, és köztudott, hogy dolgoznak magyarok is nálatok. Ez és a Rippel fivérek igazi médiacelebbé válása segítettek a hazai cirkuszszakmán?

BK: Nehéz megítélni ezt kívülről, de azt hiszem, igen. Legalábbis a versenyhelyzettel, amit teremtünk azzal, hogy rendszeresen tartunk előadásokat Magyarországon. Így az itthon maradó cirkuszosok talán motiváltabbak. Illetve azzal is, hogy tudják, sok magyarnak már sikerült bekerülni.

KV: Egyik legfontosabb különbség a Rippel fivérek és a Cirque du Soleil között az, hogy nálunk mindig az egész társulatról, cégről beszélnek, és sose egyénekről. Ők egy kétfős márkanév, a Cirque-nek meg van ötezer embere.

Van arra rálátásotok, hogy ott, ahol sokszor felléptek, és kiemelkedően népszerűek vagytok, ott több gyerek szeretne artista és cirkuszos lenni?

KV: Igen, ahol tartunk workshopokat, tapasztalunk ilyesmit. Ha ismered a Cirque du Soleil-t, és tisztában vagy az adottságaiddal, képes vagy rá, akkor szeretnél bekerülni. Én legelőször tizennégy évesen játszottam el a gondolattal, hogy szeretnék ide továbbmenni a torna után. Úgy kezdődött, hogy az egyik tornásztársam kikerült a négy hónapos alapképzésre, és be is válogatták az egyik produkcióba. Hazajött vakációra, hozott pár dvd-t meg cédét, hogy hogy néznek ki a show-k, és hogy néz ki maga a cég. Ekkor határoztam el, hogy be akarok kerülni – szerintem ha megismered, van egy egyenes utad, hogy ide akarsz továbbmenni.

És ha valaki megismerte, és úgy érzi, a képességei is alkalmassá teszik őt, mire kell figyelnie?

BK: Sokat számít a szerencse, és persze számít az ismeretség is, a jó kapcsolatok, mint mindenhol, minden munkánál. De az elsődleges, hogy jó időben, jó helyen legyél, persze a tehetségen és a kitartáson kívül.

Van innen tovább, lehet följebb lépni a globális cirkuszszakmában?

BK: Ha ezt a műfajt nézzük, nem igazán, ez a csúcs, és aki ide bekerült, nemigen akar elmenni. Másik műfaj és más világ teljesen, ha valaki egyéni útra lép, és saját maga csinál karriert. De ehhez komoly kapcsolatok kellenek, és nem is mindenki szeret magánzóként cirkuszozni. Nálunk azért minden feltétel adott, edzéshely, eszközök, minden meg van szervezve, neked nem kell gondoskodni semmiről. Társulatszinten tényleg ez a cirkuszszakma teteje.

Nagyjából a világ minden táján felléptetek már, hol szeretnek titeket a legjobban?

BK: Nehéz kiemelni úgy általában helyeket, országokat, városokat ilyen értelemben, csak egy-egy idevágó momentumot tudunk felidézni. Nemrég a kanári-szigeteki Tenerifén vagy négyszer kellett visszajönnünk az előadás végén, akkor nagyon lehetett érezni a közönség energiáját, látszott, hogy nagyon föl vannak töltődve. De a londoni közönség nem azt mondom, hogy visszafogott, de kevésbé lelkesedik akkor is, ha nagyon tetszik nekik, amit látnak, és ilyen a francia is. Ami egyértelműen nehezebb piac a cirkusznak, az Kína. Ott nagyon nagy a verseny, rengeteg kínai cirkusz működik, virágzik a cirkuszművészet. A kínai produkciók ráadásul minőségben azon a szinten vannak, mint a Cirque du Soleil, így aztán a közönség is, ha megnéz minket, néha szenvtelenül konstatálja, hogy aha, megcsinálta, jó. És az ő hagyományos cirkuszuk pont az a műfaj, amit mi is csinálunk, nem a tradicionális állatos.

KV: Nekem a kedvencem ilyen szempontból Szöül, ahol nyolc éve voltunk, és azóta próbálják visszavinni a Quidamot. A cég próbálkozott más show-kkal, de csak ezt akarták. Japánban voltunk ezzel már kétszer, ott is nagyon szeretik, tíz műsor volt két hétig minden nap, minden alkalommal teltházzal...

BK: Ez a produkció az, melyet arra is használunk, hogy új piacokat nyissunk a Cirque-nek, mert ezt igazából mindenhol szeretik. És ennek ellenére mégsem a színes-hangos műsor, hanem mélyebb, és a hétköznapokat hozza színpadra. Egy kislányról szól, aki nem kap elég figyelmet a szüleitől, és a történet az ennek következtében kialakított álomvilágában játszódik.

KV: A Quidam két világot tár elénk. Egyrészt látod, ami a kislány fejében játszódik, de a háttérben, ha figyelsz, láthatod, ahogy a szülei például veszekednek. Muszáj figyelni, különben olyan dolgokat nem veszel észre, amik fontosak az egész történet és a mondanivaló miatt is.

Ennek fényében kiknek ajánljátok a Quidamot?

BK: Igazából mindenkinek, és a látvány miatt azért a nagyobb kisgyerekek, mondjuk ilyen öt-hat évtől már élvezni fogják, még ha a sztorit nem is annyira értik meg.

És a különféle Cirque-produkciók között egyáltalán nincs átjárás?

KV: Lehetőség van rá, de elég nehéz. És azt kell mondanom, hogy – akárcsak a bekerülésnél – itt is nagyon sokat számít, hogy mennyire akarsz dolgozni azon, hogy átkerülj a másik show-ba. Összesen tizenkilenc állandó műsor van, ezeken kívül pedig még speciális események is.

Hogy választják ki a cégnél, hogy ki melyik műsorban szerepeljen?

KV: Legtöbbször az a legfontosabb, hogy épp mire van szükség. Van tizenegy „álló-show” és nyolc mozgó, utazó produkció. Ezek közül öt sátras, ami nagyvárosokba megy, és három arénás. Nagyon odafigyelnek, hogy ne legyen elöntve a piac.

Mennyiben változnak ezek az évek során, mennyire kell megújítani őket?

KV: A Quidam jövőre lesz húszéves, 1996-ban mutatták be. És ez idő alatt elég sokat változott, bár a sztori, a zene és a fények ugyanaz.

BK: Azért a benne szereplő emberek is kicserélődtek, ami hozza magával, hogy változik az előadás módja, stílusa is némileg az artisták egyéniségének különbözősége miatt. A műsorszámokba is bele-belenyúlnak, de ritkán, óvatosan és lassan: egy ilyen változás fél évig is eltart, mire beépül teljesen.

Katona Viktor a Quidamban

Mondjátok, hogy a zene változatlan egy-egy show-ban, de mennyire hangsúlyos?

BK: Állandó, hétfős zenekarunk van, akik végigkísérik a műsort. Én amikor először vettem részt benne, volt egy kis hiba a zenekar részéről, és azt hittem, emiatt nekem is sietnem kell. Pedig a zenészek tudják, hol lehet nyújtani, gyorsítani, rövidíteni, tehát alapvetően ők alkalmazkodnak a artistákhoz.

KV: És nálunk van a nemrég a világ legjobb dobosának választott Andrew Boyd is.

A Quidam először Budapesten - február 13-15.

A Cirque du Soleil egy ideje minden évben haknizik nálunk is, de most először jönnek a komolyabb-mélyebb Quidam produkcióval. És annak ellenére, hogy debütálnak ezzel, az első négy, alapból tervezett előadás meghirdetése után nagyon hamar be kellett iktatni egy ötödiket is, akkora volt az érdeklődés. A műsor megint a Papp László Budapest Sportarénában lesz, február 13., péntek és 15., vasárnap között. Az elsőt péntek este nyolckor tartják, majd szombaton, Valentin napon délután fél ötkor és nyolckor is lesz, illetve vasárnap egykor (ez a pluszelőadás) és fél ötkor. Jegyek korlátozott számban még kaphatók a Live Nation szervezte előadásra, illetve nálunk van kettő játékkal kiosztható a szombat esti produkcióra.

Nyertesek

Hányan látták a magyarországi bemutatóig a Cirque du Soleil egyik legrégebbi műsorát, a Saltimbacót? (Segítség akkori ajánlónkban, a helyes válasz: kilenc és fél millióan.)

A megfejtéseket a jatek@koncertblog.hu-ra vártuk Quidam tárggyal február 13-án este nyolcig. A helyes megfejtést küldők közül két nyertest választottunk, akik ingyen mehetnek a szombat esti Cirque du Soleil: Quidam előadásra a Papp László Budapest Sportarénába: Sándor Katalint és Bosnyák Andrást. A nyertesek nevét a Facebook-oldalunkon is közöltük, őket e-mailben értesítettük, egyben tudattuk velük az előadásra bejutás módját.

Lájkold Facebook-oldalunkat, hogy időben értesülj koncertközvetítéseinkről, és hogy részt vehess a koncert- és partybelépő-nyereményjátékainkon!