Elérkezett a pillanat, hogy a megszámlálhatatlan és egyáltalán nem válogatott eseményajánló (volt itt minden a kilencvenes évek retropopjától az alig százfős brutaldeathmetal-bulikig) után végre elkezdjünk ízlésformálni, de legalábbis orientálni. Mostantól majdnem minden héten speciális podcasttal jelentkezünk, mely néha tematikus, néha stílus/irányzat-összefoglaló (például az új év elején a 2015-ös bestoffok jönnek), néha koncerthez/partyhoz/fesztiválhoz kapcsolódó, illetve bármi más, amit éppen jónak gondolunk. Erős kezdés: az első podcast nagyívű utazás a könnyűzene történelmén át blaszfemizáló és vallásellenes számokkal. A podcastot munkatársunk és sok más mellett metálszakírónk, egyben hazánk első számú darktechno-dj-je, Dr. Zoidberg jegyzi, aki a podcast műfaj klasszikus jellemzőjének megfelelően személyes hangvételű kommenttel egészítette ki munkáját; az artwork pedig Szilágyi Rudolf egri festőművész/performer alkotása.
Szilágyi Rudolf artworker
Mint minden valamirevaló podcast-sorozat, a miénk is egyedi tervezésű artworkökkel operál - már az első résztől. Külön az adott podcast témájára felkért képzőművész/grafikus, egyedi, felismerhető látványvilág, meghökkentő részletek és vonzó nagyvonalúság jellemzi majd podcast-sorozatunk artworkjeit.
Nincs ez másként az elsőnél sem, melynek készítője Szilágyi Rudolf egri festőművész, grafikus, performer (és nem mellékesen művésztanár, aki pláne nem utolsósorban kísérleti elektronikus zenész is, így simán lehet, hogy jövőre podcasterként is föltűnik majd nálunk).
Művészi hitvallását így foglalja össze:
"A gondolataim művészeszközökkel kifejezésének lehetősége a festészetből indult. Éveken át kereszteztem, tanulmányoztam különböző anyagokat, azok felhasználhatóságát a táblakép lehetőségein belül. Vegyes festészeti technikákkal, kollázzsal, applikációval dolgoztam. A művészetben mindig is a kísérletezés érdekelt a legjobban, és a végeredményben az irányított rátálalásának öröme vezérelt. Így indultam el a kísérletezés útján, ami mai napig jellemző rám. Folyamatosan törekszem rá, hogy festményeimben, installációimban, performanszaimban alternatív technikai és műfaji szimbiózist hozzak létre. Ötvözöm a festészetet, a filmet, az installációt, a performanszot, valamint a zenét. A munkáim, akcióim mindig a hely szellemiségéhez és fizikai adottságaihoz igazítva születnek és valósulnak meg. Nagyon fontos téma az egyén lelki és fizikai életképessége egy adott csoportban, és a tágas társadalom keretein belül. Érdekel, hogy az emberek miként találják meg, és mennyire tudják felhasználni a környezet és a mások nyújtotta segítséget, testük és lelkük rehabilitációjáért. Követem a környezetemben kialakult társadalmi erőviszonyokat, és ezek konkrét megjelenési formáit. A járókeret mint szimbólum, sokszor megjelenik a munkáimban, mert ez egy olyan emblematikus képi elem, mellyel ki tudom fejezni, hogy minden ember valamilyen támasztékokra szorul. A legfontosabb a küzdelem és a nehézség megjelenítése, hisz nagyon nehéz életképesnek maradni az elesettség után. Saját harcaimról, küzdelmeimről is szólnak a műveim."
Itt hallgasd!
Dr. Zoidberg podcaster megmondja
"Vallásellenes és blaszfemizáló témájú dalok volt a koncepció, hiszen közeleg a karácsony. Erről persze mindenki kábé a blackmetal – deathmetal – punkrock szentháromságra gondol műfajilag, de nézd csak meg a tracklistet - sőt, hát hallgasd is meg! Mi a gyerekekkel napok óta erre a mixre denszelünk...John Lennon, Stevie Wonder, Tom Waits, Etta James, többek között ezek mennek benne. Nem mondom, vannak a podcastban combos zenék, de az eredeti koncept szerint is max hatvan százalékra löttük be a metálkötődésű számokat, és végeredményben még ennél is kevesebb lett. Hiszen nekem is inkább az a poén az egészben, hogy bemutassam az embereknek, bizony nemcsak a mindenkinek egyből beugró műfajokban születnek ilyen hangvételű dalok.
A lejátszásra kattintva, az első dal kábé folk (Frank Turner), a második meg reggae (Propagandhi), ráadásul talán épp ennek a vidám hangszínű, dallamos kis számnak van az egész mixben a legsúlyosabb szövege.
De van itt hangszeres (!) underground-hiphop, egész pontosan acidrap a detroiti Natastól és Eshamtől, igényes popzene (a Mike Partridge-féle XTC, tényleg nagyon jó!), rádióbarát szoftpunk/alter a The Damnedtől, meg egy árválkodó, legendás, amerikai technotrack is Aphroheadtől és Mike Dearborntól.
Szándékosan nem harmonikus szekciókban, hanem inkább rövid blokkokban gondolkoztam; közöttük pedig jellemzően meghökkentő váltások, hogy a hallgató gyakorta kissé kizökkenjen a komfortzónájából.
A Rózsaszín Pitbull szerkesztőségi kérés volt, amúgy zseniális nóta, és a szövege miatt nagyon passzol afféle sommázásként, a podcast lezárásaként:
Mert már nem szopnak a ministránsok, plébános úr!
Track-lista
1. Frank Turner: Glory Hallelujah
2. Propagandhi: Haillie Sellasse Up Your Ass
3. The Exploited: Jesus Is Dead
4. John Lennon & The Plastic Ono Band: God
5. Vital Remains: Where Is Your God Now?
6. Vital Remains: Scorned
7. Stevie Wonder: Superstitious (live, Sesame Street)
8. The Feederz: Jesus Entering from Behind
9. Etta James: God’s Song
10. Aphrohead: Legion… for We Are Many (Mike Dearborn remix)
11. Natas: The Vatican
12. Gorod: Disavow Your God
13. XTC: Dear God
14. The Cramps: Elvis Fucking Christ!
15. Belphegor: Fukk the Blood of Jesus
16. Goatwhore: Death to the Architects of Heaven
17. Esham: Sacrificial Lambz
18. Schlong: It Sucks to Be Fucked by Jesus
19. Intöxicated: Sex, Drinks, Satan
20. Infestdead: JesuSatan
21. The Damned: Anti-Pope
22. Natas: Sunday School
23. Karakondžula: In Beer We Trust
24. Posthumous Blasphemer: Jester Jesus
25. Offending: Raped by Religion
26. Tom Waits: God’s Away on Business
27. Atheist: Unholy Wars
28. Diavolos: Piss in Holy Water
29. Aeon: I Wish You Deth
30. Grave: For Your God
31. Hypocrisy: God Is a Lie
32. Randy Newman: God’s Song (That’s Why I Love Mankind)
33. Rózsaszín Pitbull: Nem szopnak a ministránsok
Lájkold Facebook-oldalunkat!, hogy részt vehess a party-, koncert- és fesztiválbelépő-, illetve egyéb nyereményjátékainkon!
