A 2009 óta létező Full of Anger fesztivál biztos pont a debreceni metálszíntéren, évről évre megbízhatóan megtartják a Kaptárban. Általában olyan kellemesen zúzósra, de azért kellőképpen változatosra sikerül a lineup, hogy hagyományosan még távoli városok metálarcait is odacsábítja, az undergroundon belül nevezhetjük nyugodtan országos eseménynek.
Kill With Hate
Tavaly az ötéves kisjubileum adott a szokásoson felül némi plusz fényt a rendezvénynek, idén pedig az a tény, hogy „felkerült” Budapestre. Na persze, ez így nem teljesen helytálló, hisz november tizennegyedikén a szokott helyen megvolt a jól megszokott debreceni zúzdafeszt, egy hétre rá azonban rádupláztak a szervezők egy fővárosi verzióval is a Show-barlangban, ahol az underground-metálfesztivál egy teljesen új lineuppal debütált.
A hazai brutaldeathmetal nagyágyúi, a Kill With Hate és az Angerseed, valamint a reszelős thrashmetalban utazó Integral Vortex mindkét plakáton és színpadon feltűnt. A budapesti bulin a honi brutaldeath ősatyjaival, a Gutteddal, a progresszív-melodeath Effronteryvel és Nigromantiával, nem utolsósorban pedig a szlovák doomos/darkos Doomasszal kiegészülve alkottak elég vonzó szombat esti programot. Eredetileg a román experimentálbanda, a Krepuskul is meg volt hívva, de sajnos egy nappal a buli előtt lemondani kényszerültek a fellépést.
A nagyjából este hatos kezdet után nagyon kellemes ívű koncertsorozatot kaptunk, a dallamosabb zenekarok kezdtek. Jelesül a martfűi Effrontery törte meg elsőként a csöndet, kifinomult, progresszív témáikra és a „hálátlan” feladat ellenére is magával ragadóan energikus előadásukra a maréknyi közönség családias bólogatásba kezdett, és ahogy lassanként szállingóztak az emberek (hiába, korai ez a hatos kezdés, még szombaton is), a Nigromantia vette át a színpadot.
A nyíregyházi négyes is hibátlan produkciót tolt, és ahogy az Effronterynél, úgy náluk is megérte a megszokottnál talán valamivel hosszabban elpepecselni a hang belövésével, jól is szóltak, ami ennél a dallamosabb műfajnál tényleg elengedhetetlen.
A két magyar banda melodikus deathmetalja jól megágyazott a doomos elemekkel operáló, szlovákiai Doomasnak. A lassabb tempót és a kényelmesebb-terebélyesebb kompozíciókat is könnyen vettük mindannyian, de bármelyik brutálvonalon utazó banda előadása után azért furán jött volna ki.
Nigromantia
Szomszédaink roppant profi koncertet abszolváltak, a lassan tíz éve mindössze egyetlen lp-vel büszkélkedhet, így aztán a minden egyes eltelt évvel egyre nehezebben megítélhető Doomas –ahogy már tavaly Debrecenben is – mindenki számára pozitív meglepetés volt. A dalaikról hiába jut eszünkbe gyakorta mondjuk egy lelassított Septicflesh, mégis megvan bennük a kellő egyediség, a tudatosan kialakított saját – és nem utolsósorban meglehetősen profi – hangzás, billentyűskíséret, meg női vokál inkluzíve.
Doomas
A szépen felépített, kerekded Doomas-produkció után már úgy tűnt, kialakult a véglegesnek mondható nézőszám, kellemes, szellősen megtöltött barlangi szeánsz kerekedett a fesztiválból. Eddigre már mindannyiunk szervezete megkívánt valami töményebbet is, így a főszervező Mányák Manyi Péter zenekara, az Angerseed nagyon is jókor, jó helyre érkezett. A mostanság sokat stúdiózó debreceni srácok az elvárásoknak megfelelően tüzet raktak a közönség nyakába, ekkortól fogva már megkérdőjelezhetetlenül beindult a buli. Nagyon igényes, kiemelkedő gitárjátékot bemutató deathmetaljuk hallhatóan továbbra is fejlődőképes, ahogyan a megszellőztetett újabb témákból is hallhattuk, Manyi pedig remek frontember és házigazda volt még így „házon kívül” is.
Hosszadalmas beállás után kaptuk meg az októberi lenyűgöző teljesítmény óta várva várt Gutted-adagunkat, ami természetesen megérte, mert elég jól szólalt meg a belezés, bár Dróti szólóit helyenként megint kicsit benyelte az összhangzat, ami nem volt ugyan kellemetlen, de azért kár érte, mert a mester – a tőle megszokott módon – újfent emberfelettit gitározott. Mindig ő a hab az egyébiránt is minden ízében zseniális Gutted tortáján. Ugyanez volt a helyzet Sándor Tamás pergődobhangjaival is, de szerencsére ez sem rontott sokat a szokásosan világszínvonalú dobteljesítményen.
Az már jóval kellemetlenebb volt, hogy a koncert felénél „elvesztettük” Hajnali Sanyi hangját, és nem is kaptuk vissza. Sanyi a rá jellemző szilaj energiával és interaktív átkötéseivel ettől függetlenül így is élmény volt, azon a jeleneten például még másnap is fel-felröhögtünk, amikor valaki az első sorból az „Isten-isten!” frázissal koccintott vele... Sanyit elég vicces, megdöbbent reakcióra késztetve ezzel. Mindenesetre, aki eddig nem, azóta már az is tudja, hogyan nem (!) koccintunk deathmetal-koncerten.
Ha pedig lehet valahogy még fokozni azt, ahogy a Gutted hagyott minket az utolsó nóta után, hát azt már tényleg csak egy másik nagyágyú, az októberi szuperkoncerten szintén hatalmasat domborító Kill With Hate oldhatja meg. Krisztiánék hangzását sikerült a legjobban belőni egész este, és talán ennek is köszönhető, hogy retteneteset pörköltek.
Valahogyan előkerült a füstgép is, ami – viccesen hangzik, de – sokat hozzátett a produkcióhoz. Nem, nem a sziszegésével, persze, hanem azzal, hogy egy ilyen egyszerű effekt, mint némi terjengő füst, mennyit dob a brutális nóták hangulatán. A grizzlyként hörgő Gyémánt Krisztián füstben hol eltűnő, hol felsejlő alakja, és a pár másodpercnyi teljes homály a színpad közelében nagyon elevenné tette a dalokat, és még könnyebben átélhetővé a hangulatukat. Ami persze lehet, hogy csak azért volt ennyire szembetűnő, mert a többi zenekar nem élt ezzel a lehetőséggel. Nem mintha léteznének gyengébb Kill With Hate-számok, de itt most tényleg alkotói és előadói tudásuk legjavát kaptuk, beleértve természetesen a friss, e havi megjelenésű Grief című ep-t is, egész egyszerűen hibátlan zúzás volt, ezt az estét most egyértelműen a fővárosi banda vitte.
Három ilyen luxuskategóriás gyilkolás után az utolsónak színpadra lépő nyíregyházi Integral Vortex volt a levezetés. Már amennyire illendő levezetésnek titulálni az est legvadabb csajával, Teleki Barbara gitárossal felálló banda produkcióját. A fiatal zenekar minden, a megalakulása óta megtartott Full of Anger feszten fellépett, profi thrash/death-reszelésük mind a feldolgozásokban (pl. a kiemelkedően jól sikerült Agent Orange a Sodomtól), mind a saját anyagokban meggyőző energiákat közvetít, ahogyan Katona Tamás énekes torka is.
Amilyen furcsa volt elsőre a lineupot elnézve, hogy a brutalizmus után „könnyed” thrashes témákkal zár a rendezvény, annyira jól sült el, utólag már kifejezetten jó ötletnek tartjuk. Így mégsem úgy indul haza az egyszeri koncertlátogató, mint aki most kapaszkodott ki a pokol kapuján, de mégis kellőképpen lendületes marad, hogy a nyakába vegye az éjszakai hazautat.
Lájkold Facebook-oldalunkat!, hogy részt vehess a party-, koncert- és fesztiválbelépő-, illetve egyéb nyereményjátékainkon!
