Most vasárnap koncertezik először Budapesten az AIR, ami két okból is meglepő. Először is azért, mert senki sem tudja, hogy miért csak most, másrészről meg azért, mert egy undergroundból induló zenekar általában csak Bécsig jut el. Az AIR már 10 éve létezik és ezalatt az idő alatt nagyban sikerült elősegíteniük az Országimázs Központ francia megfelelőjének munkáját, mivel kevesen vitték még megközelítőleg is annyira, mint ők. A francia elektro az utóbbi egy-két évben ismét újraéledt és megkezdte világhódító körútját, amiről Nicolas Godin-t, a duett egyik felét kérdeztük, aki stílszerűen egy orosz hotelszobából válaszolt a francia dominanciát is érintő kérdéseinkre.
Megváltoztatta-e az AIR megítélését az új album, és ha igen, akkor hogyan?
Nem igazán. Mindig is kívülállók voltunk, ez így is marad. Nekünk tetszik ez, és nem kívánunk letérni erről az útról. A karrierünk kezdetétől fogva nagy szabadságot adtunk magunknak, mind hangzásban, mind a számok szerkezetének kialakításában.
És nem nem változott az AIR rajongótábora sem a LOVE2 megjelenése óta?
Őszintén szólva, nem tudom, mivel minden egyes albumnál valami új dolgot szeretnénk kipróbálni. Ez persze azt is eredményezheti, hogy folyamatosan cserélődik a zenekar tábora. Azért szerintem nem túl radikális a változás, mivel sikerült kialakítanunk egy jellegzetes hangzásvilágot, ami a váltások ellenére azért összetéveszthetetlenné teszi az AIR zenéjét.
Nem egy átlagos zenekar vagytok a szokásos gitár-dob-basszus felállással, de nem is egy DJ duó. Mi teszi különlegessé szerinted a koncertjeiteket, és mit várhat tőletek a közönség a budapesti koncerten?
Erre nem nagyon tudok válaszolni. Minden turnén új műsorral és átdolgozásokkal készülünk, de mivel Budapesten még sosem jártunk, nehéz megítélni, mire számítanak a magyar nézők. Korábban inkább Dj párosként léptünk fel. Ez kicsit olyan volt, mintha saját magunk producerei lettünk volna. Egy ideje azonban mindent élőben játszunk. Az összes hangszert mi szólaltatjuk meg, és az összes olyan hangszer meg is szólal, ami a lemezen is hallható. Talán ennek fényében nem túlzás azt mondani, a koncertjeink elég különlegesek.
Egy AIR koncert közönsége miben különbözik egy szokványos rock, vagy pop buli táborától ? Ugyanúgy ugrálnak, mint más bulin, vagy inkább csukott szemmel dülöngélnek?
Ez leginkább attól függ, hol játszunk. Minden országban más a közönség. Talán a legvadabbak még mindig a franciák, de ott is eléggé be tudnak indulni az emberek, ahol még korábban sosem játszottunk. Valami hasonlóra számítunk Budapesten is. Egyébként a közönség intenzitása attól is függ, hogy épp milyen számot játszunk. Nyilván nekünk is vannak táncolhatóbb, kicsit gyorsabb számaink, mint ahogy lassú, elszállós is akad. Általában a közönség leköveti az éppen szóló szám hangulatát, csak az szokott változni országonként, hogy mennyire.
A franciákon kívül kik szoktak még igazán beindulni ?
Talán az írek.... főleg, ha már sokat ittak. Akkor mehet az ereszdelahajam !(nevet)
A következő kérdés nem függ össze szervesen a zenekar munkásságával, de egy AIR iránt érdeklődőnek azért érdekes lehet: Hogyan viszonyultok a francia elektro-hoz és hogy látod annak nemzetközi helyzetét? Van esély arra, hogy pont Franciaországból induljon el valami új zenei vonulat a közeljövőben ?
Nehéz megmondani, hogy Franciaországból indul-e majd mostanában valami, ami meghatározhatja az elkövetkező évek könnyűzenéjét, de abban biztos vagyok, hogy különleges, sajátos hangulatú, érdekes zenék jönnek otthonról. Tíz éve kezdtünk zenélni és már akkor úgy éreztük, hogy van egy sajátos francia íz és tradíció a zenében. Ez manapság is létezik, olyan előadóknak köszönhetően, mint például a Justice, vagy a Phoenix.
Ezt a francia ízt a jövőben is hozni fogják az ottani zenekarok?
Biztos vagyok benne. Én mindig is odafigyeltem az új zenekarokra és a mostani felhozatal is ígéretesnek tűnik. Remélem, hogy egyre több francia zenekar tud majd hozzánk hasonló sikereket elérni a jövőben. Az biztos, hogy sok előadónak erőt ad az, hogy nekünk sikerült nemzetközi karriert felépíteni.
Közülük biztos sokan pályáznak is a helyetekre. Ez nem nyomaszt titeket ?
Mivel mi nem dance zenét játszunk, ezért szerintem nem kell túl sok versenytárstól tartanunk. Ha azt játszanánk, akkor rengeteg más előadóval kellene küzdenünk az élvonalban maradásért. Úgyhogy szerencsés pozícióban vagyunk, nyomás nincs rajtunk.
A zenei trendek évtizedenként változnak. Mi lehet az új dolog 2010-től ?
Igazából fogalmam sincsen, de ez nem is baj. Szeretek meglepődni...(mosolyog)
És hogy alakul az AIR sorsa a jövőben ?
Továbbra is szeretnénk új hangzásokkal kísérletezni, de ha egy idő után ez kevésbé lesz izgalmas, akkor nem fogjuk erőltetni. Csak addig akarjuk csinálni az AIR-t, amíg érdekesnek tartjuk. Nem akarunk emlékekből élni. Ha úgy látjuk helyesnek, akkor minden huzavona nélkül visszavonulunk. De most nem azon agyalunk, mi lesz velünk tíz év múlva. A Love2 a legnépszerűbb album, amit valaha csináltunk, ezt igyekszünk kiélvezni. Egyelőre nincs semmi probléma, aggódni meg ráérünk később is.
Terveztek valamilyen együttműködést más zenészekkel a közeljövőben? Van esetleg olyasvalaki, akivel nagyon szívesen dolgoznátok együtt?
Nem nagyon szoktunk ilyesmit tervezni. Furcsa, de általában az ilyen együttműködések mindig véletlenül jönnek össze. Eddig még egy zenésszel sem dolgoztunk úgy, hogy jó előre megterveztük volna. Mint mondtam, szeretek meglepődni, és ha meglepjük magunkat, akkor úgy gondolom, hogy a közönség is meglepődik. Ami a legtöbb esetben jól szokott elsülni.
Mi most a kedvenc együttesed? Esetleg valami új dal, ami tetszik?
Igazából egy szám van, amit jó ideje nem bírok kiverni a fejemből. A címe, ha jól emlékszem „Bones” és az előadó pedig A Mountain of One.
És régebbi zenekarok közül van kedvenc?
Amikor kamasz voltam a kedvenc zenekarom a Cure volt. Sőt, nem csak a magam nevében beszélhetek, Dunckel is rajongott értük. A 80-as években nagyon divatosak voltak Franciaországban, ahogy Európában mindenütt. Azóta is nagyon bírom őket, bár ebben azért biztos az emlékek is közrejátszanak. Mindezek ellenére a Cure a 80-as évek egyik legjobb bandája, ez vitán felül áll. Az 1980-as Seventeen Seconds a kedvenc lemezem tőlük. A mai napig megfog az a nagyon szomorú-, elveszett hangulat, ami ebből a lemezből árad. Akkor a leghatásosabb, ha ősszel vagy télen egyedül hallgatod a szobádban.
Ismersz esetleg valamilyen magyar zenekart, vagy bármilyen magyar zenét?
Sajnos nem. Ezt nagyon sajnálom is, mert kíváncsi lennék. Örülnék, ha valaki hozna nekem egy lemezt. Akár egy cd-re kiírt válogatás is megteszi. (nevet)
