Ha belevesszük, azt, hogy reggel hat óra van és ilyenkor még kedves vagyok, akkor azt mondom, nem kifejezetten rajongok azokért az emberekért, akik egyes zenei stílusokról kijelentik, csak az a jó, a többi pedig értéktelen szemét.
Főleg annak fényében érdekes az álláspont, hogy az általuk istenített zenészeknek általában van annyi eszük, hogy ne így gondolkodjanak és ezért örömmel keresik a fúziót más stílusokkal. Volt valaha egy remek dzsessz lemezem, ahol a dobos egy death-metál zenekarból érkezett, a gitáros oldschool-rocker volt, a dobos pedig népzenész – sajnos fogalmam sincs hova tűnt, azt gyanítom egy házibuli martaléka lett.
Most három olyan tracket gyűjtöttem össze, ahol az előadók Metallicát dolgoztak fel (igen lesz koncert is Budapesten). Bármennyire is kiveri a víz az eredeti tagok netöcséle- és kell-zenekari-pszichológus-hozzáállásától, mégiscsak fejet hajtok a zenekar nagyszerűsége előtt, és megköszönöm nekik életem egy jelentős szakaszát, amikor napi vendégeim voltak a kazettás magnóban.
A pendulumos srácok lassan hazajárnak Magyarországra, sőt egyesek szerint magyarul énekelnek ebben a számban. Az alább látható videóban a nagyszerű Master of Puppetset dolgozzák fel, szinte hibátlan, de sajnos nem igazán vagyok kibékülve a szinti sounddal, agyonvágja az egészet, tehát megszavaznék egy kétnapos heringgel való agyonverést a zenészkollegának.
Snoop Dogg már sokszor intézte el, hogy fennhangon röhögjek rajta. Gondoljunk csak zseniális filmszerepeire, de a Metallica MTV Iconon előadott produkciója igencsak mélyen ivódott belém. Külön figyelmet érdemel az egyik oldalon snoopos, a másikon metallicás póló. Másfél perc tömény baromság.
Mint már többször deklaráltam nagy híve vagyok a lassan de biztosan növekvő 8-bit mozgalomnak, így nem meglepő, hogy azt mondom ennél jobb feldolgozás márpedig nincs.
