Kezdjük rögtön a mai metáleseménnyel: a Diesel klubban az a német Rage játszik, akik a Helloween és a Running Wild társaságában annak idején megalapozói voltak a germán heavy metal hullámnak. A Rage csaknem harminc év slágereit pakolja majd az arcunkba a Dieselben, előzenekar a Jaded Heart.
Pénteken, vagyis május ötödikén az a dán Volbeat nyomul a Dieselben, akik pár évvel ezelőtt a legnagyobb meglepetésként robbantak be a rockéletbe. Vegyünk egy Elvis-őrült, szénné tetovált énekest, akinek a megszólalásig olyan a hangja, mint Keith Caputonak a Life Of Agonyból, rakjunk mellé egy, a punkból, a metálból és a klasszikus rock and rollból egyszerre merítő, húzós és életteli zenekart, akik úgy ontják magukból a rettenetesebbnél rettenetesebb slágereket, mintha rotációs kapával fenyegetnék őket, és megkapjuk a Volbeatet. Eleget mondtam?
Ugyanezen a napon játszik a Crazy Mama klubban Tim Owens, becenevén Ripper, aki arról nevezetes, hogy megfordult a Judas Priestben és az Iced Earthben is, valamint több óráig is képes egy helyiségben tartózkodni Yngwie J. Malmsteennel, a kibírhatatlan természetéről ismert svéd gitárhokistával. Rippert ez alkalommal magyar rockzenészekkel közösen láthatjuk, egy alkalmi banda élén, úgyhogy aki különlegességre vágyik, annak a Crazy Mama klubban a helye.
Akinek pedig vérre és erőszakra szomjazik a szíve, annak a Kék és a Vörös Yukban a helye, ahol szigorú felhozatalú death metal fesztivált verekedhet végig, olyan zenekarokkal a főszerepben, mint a Malediction, a Vile Disgust vagy a hihetetlen nevű Anal Perversion Is Redemption.
Szombatra pedig nem marad más, csak az ausztrál Airbourne fellépése a Dürer Kertben, akik az AC/DC majd' negyven évvel ezelőtti feltűnése óta Ausztrália legmenőbb exportcikkének számítanak rock-fronton. Az Airbourne fiatal tagjai állítólag igen szigorúak élőben, és az a tény, hogy Lemmy Kilmister, a Motörhead legendás frontembere is vendégszerepelt náluk, bizonyítja, hogy maximálisan hiteles arcokról van szó.
