A fennállásának harmincadik évfordulóját ünneplő, mára ikonná vált Sepultura július 21-én, kedden a Barba Negra Tracket is útba ejti jubileumi turnéja keretében, a Hammer Concerts szervezésében. Az együttes a brazil Belo Horizontéből egészen a trash/deathmetal csúcsáig jutott, ám útjukat a sikerek mellett tragédiák és belviszályok tarkították, de a gyökerek, az átkozott gyökerek végig megmaradtak.
A Sepultura, mely portugálul sírhelyet jelent, megjárta a csúcsok csúcsát és a poklok poklát is az elmúlt harminc évben. Az eredetileg Igor és Max Cavalera alapította együttes Paolo Jr-ral és Wagner Lamounierrel kiegészülve kezdett el zenélni, ám Wagner hamar kivált a bandából, így a vokalista szerepét Max vette át, a basszer pedig Jairo Guedes lett. A srácok eleinte Motörheadet, Iron Maident hallgattak, amíg ki nem csipájuk a keményebb vonalakra. "Amikor először hallottam Venomot, azt mondtam, hogy ez az ördög Motörheadje. Aztán le is álltunk minden ennél puhább cucc hallgatásával" - mondta Max egy interjúban.
Az első két albumuk már Slayer és Venom és Celtic Frost inspirálta ámokfutás volt, de 1986-ban Jairo a kilépés mellett döntött, amikor a csapat Sao Paolóba helyezte át a székhelyét. Helyét a német származású Andreas Kisser vette át. A vele felvett Schizophrenia már egy egész más tempójú és hangulatú lemez lett. Az egyre fejlődő Igor és Andreas félelmetes riffekkel támadta be a hallójáratokat, és Igor keményen odavágott a doboknak. A lemezre felfigyelt a holland Roadrunner kiadó is, és nemzetközi lemezszerződést ajánlott a bandának. Jól jellemzi a korai korszakukat Max egy interjúban: "Vonaton utazni. Rendőrökkel bunyózni. A színpad mögött aludni. Ez a szakma ezzel jár. Ha nincs ilyen múltad, nem lehetsz olyan együttes, mint mi!"
A Beneath the Remains már Scott Burns producer közreműködésével készült, aki a Death, Obituary vagy a Cannibal Corpse fölött bábáskodott korábban, így nem meglepő módon a korong a trashmetal egyik csúcslemeze lett, és komoly turné is kerekedett mellé a Motörheaddel és a Metallicával. A következő stúdiólemezükbe, az Arise-ba már több középtempós riff is bekerült, így egy fokkal nehezebben emészthetőbb lett az átlag trash/halálmetálhívőknek, viszont a dalok komplexebbé tétele mindenképp jót tett a zenéjüknek.
Az első bandához köthető tragédia a Sao Paoló-i ingyenes koncertjükön történt, amikor egy rajongót halálra késeltek. Ez a sajnálatos eset nem tett jót az otthoni megítélésüknek. Bár az Arise platinalemez lett, az igazi világsikert az 1993-as Chaos AD hozta meg. A lemezre került dalokon erős hardcore-os és indusztriálos behatás érződött. A kísérletezés és a törzsi motívumok erősödtek a ’96-os Rootson is. Olyan vendégzenészek fémjelezték ezt a lemezt, mint Jonathan Davis, Mike Patton vagy éppen DJ Lethal. A lemezzel a Sepultura felért a csúcsra, ám ezt a korszakot is egy tragédia zárta le.
Max mostohafia, Dana Wells tragikus hirtelenséggel meghalt egy autóbalesetben, ő és felesége, Gloria Bujnowski, aki az együttes menedzsere is volt, hazautaztak a temetésre, és mire ismét csatlakoztak a bandához, a többiek le akarták váltani Gloriát a menedzseri pozícióból. Erre Max érthetően nagyon berágott, és azonnal kilépett az együttesből, a turnéból hátralévő fellépéseket pedig lemondták. Ezt nyilatkozta ekkor: "Amin most megyek keresztül, olyan mintha a fiam halálát kellene végignéznem. Mintha egy darab meghalt volna belőlem." A szakítás mögött az Andreasszal egyre felhalmozódó ellentétek is álltak.
A Sepultura azonban nem szűnt meg, hanem új énekes után nézett. A választásuk az amerikai Derrick Greenre esett, miközben Max megalapította a Soulfly-t, és a Roadrunner kiadónál maradva kiadták a Soulfly korongot, ami végül jobban fogyott, mint az újrakezdés utáni Sepultura-lemez, az Against. Pedig az albumon szereplő Hatred Aside társszerzője nem más volt, mint Jason Newsted, sőt a Metallica basszusgitárosa némi "vokállal" is beszállt a számba.
A Nation és Roorback albumok eladási statisztikái szintén alulteljesítettek, sőt a tizedik stúdióalbumuk, a Dante XXI után Max és Igor kibékültek, és ezzel egyidőben Igor is otthagyta az együttest, szintén belső ellentétekre hivatkozva. A tesók aztán megalapították a Cavalera Conspiracyt. Az együttes utolsó két albuma a Kairos és a The Mediator Between Head and Hands Must Be the Heart (kevés hosszabb albumcímet hallottunk) némileg visszaállították a banda renoméját, hiszen ismét Ross Robinsonnal dolgoztak együtt, mint korábban a Rootson, és Dave Lombardo, a Slayer korábbi dobosa is beszállt a felvételekbe.
Sőt, a banda 2016-ra új albumot ígért! Azt viszont sokan nem tudják, hogy az új frontember, Derrick Green 2013-ban beszállt egy funky/r’n’b-projektbe, a Maximum Hedrumba. Azt nyilatkozta erről: "Szerettem volna olyan együttesben is részt venni, amit az emberek csak velem asszociálnak. Az tetszett meg a projektben, hogy végre teljesen mást csinálhatok, mint a Sepuban, és nem kell végig üvöltenem". Így összeállt San Spiegellel, az albumot pedig George Clintonnal és a Beastie Boys producerével, Money Markkal vették föl. Meglehetősen fülledtre sikerült, olyan témákkal, mint egy robot, aki egy emberrel szexelne, vagy éppen egy csajszi, akinek doktorija van szexből…
A keddi, budapesti, jubileumi koncert előtt a Magor és a Cadaveres fogja felkorbácsolni a hangulatot. Jegyet pedig ötezer forintért válthatsz az eseményre.
Idd a szavunk a Facebookon is!
