Bobby McFerrin és Sacha Baron Cohen elképesztő keveréke, a hangzások Dalíja,John Cage és T.S. Eliot szerelemgyermeke, a komédia Jimi Hendrixe – mondták, vagy írták már mindezt a ma este a Trafóban föllépő amerikai Reggie Wattsról, sőt szellemességét kafkainak vagy shakespeare-inek is nevezték már. Szerintünk az oviban is mikrofon volt a jele.
Watts és az Óceán
Ma este nyolctól az amerikai Reggie Watts szórakoztatja a Trafó közönségét. A hiphopkultúrából induló mikrofonfejű tag nem mindennapi show-jába pipettával adagolja a hiphop és a legkülönbözőbb egyéb zenei műfajok, valamint a spoken word és a stand-up comedy elemeit. Budapesti látogatásának egyik apropója az idén megjelent Why Shit So Crazy című albuma, a másik pedig a Trafóban zúgó Kortárs Drámafesztivál programsorozat.
Mit tudhat az ember, akit a jelentős dzsesszénekes, Bobby McFerrin és a zseniális komikus, Sacha Baron Cohen keverékének tartanak, aki előtt egyszerre borul le Brian Eno és a Comedy Central?
Nos, szavakkal körülírni is nehéz az összetett produkciót, mellyel Reggie színpadra áll. Mindenesetre beleteszi operaénekeseket megszégyenítő hangterjedelmét, dzsessztanszakon csiszolt muzikalitását, káprázatos beatbox-tudását és szikrázó humorát is egyórás "élő színpadi struktúrájába". Nem fél savas, ironikus vagy gúnyos frankót mondani a legfeszítőbb társadalmi és politikai kérdésekről sem.
Watts Németországban, az ott állomásozó amerikai hadsereg katonájának gyermekeként született 1972-ben. A montanai Great Fallsban nőtt föl, majd hosszú húszas éveit Seattle-ben töltötte, 2004 óta pedig New Yorkban él. Persze nem ül a fenekén a Nagy Almában, a világ számos városának színpadán mutatta meg már egyedülálló produkcióját, köztük a híres sidney-i opera pódiumán is.