Néhány nappal megelőzve a budapesti bemutatót, Bécsben jártunk Shadowlanden…, különleges árnyszínház, exkluzív riport és videó a cikkben!
A Pilobolus Dance Theatre egy 1971-ben alapított amerikai társulat, mely napjainkban már 63 ország színpadán turnézik világszerte. Bevallom, ennél sokkal többet nem tudtam róluk, amikor elindult az újságíróval és tévéssel megtömött kisbusz Bécsbe.
A show első fél óráját Ti is megnézhetitek az oldalon, a teljes műsor pedig február második felében érkezik Magyarországra. És mit mondhatnék? Látni kell.
Nem csupán a hátulról megvilágított vetítővásznon játszódó fantáziadús és rengeteg aprólékosságot, megfelelő időzítést igénylő árnyék-játéktól esik le az ember álla. Pedig az ötlet már önmagában sikergyanús, hiszen rengeteg lehetőséget ad a szórakoztatásra, konkrét sztori nélkül is.
A kerettörténet amolyan Alíz Csodaországban – ez esetben Árnyékországban- hangulatú, és a főhős álmában csöppen a különös árnyékvilágba, mely a vásznon jelenik meg. Egy óriási árnyékkéz kutyafejet varázsol a lánynak, akit Molly Gawler alakít.
Az utazás megpróbáltatásait és kalandjait kísérhetjük végig egészen az ébredésig. Persze akadnak barátok, de inkább ellenségek, akik megalázzák és cirkuszi látványosságként mutogatják a kutyafejű lányt.
Összességében az álom egy folytonos menekülés a végkifejletig. A darab második felében pedig érezhetően egyre fokozódik a szexualitás, és a végkifejletben gyönyörűen megoldották a testiség manifesztálódását.
Az előadás alatt azon gondolkoztam, vajon mennyi gyakorlást, összehangolást igényelt ez a show, hiszen minden mozdulatnak megvan a pontos helye és ideje, és egyetlen apró csúszás is tönkreteheti a vásznon látható ’lenyomatot’.
Így igencsak meglepődtem, mikor a vacsoránál megtudtam a társulat egy tagjától, hogy bár az ötlet évek óta formálódik már, a tényleges próbák egy éve zajlanak, és a darab egyik kulcsszereplője csupán pár hónapja csatlakozott a társulathoz. Ez azért megdöbbentő, mert a darabban a férfiak és nők egyaránt légies könnyedséggel emelgetik egymást, és akrobatikus mutatványokat hajtanak végre úgy, mintha csak lebegnének, a legkisebb erőfeszítés látszata nélkül.
Számomra ez tette igazán profivá a műsort és a társulatot is – akik mellesleg, mint a vacsoránál kiderült, rendkívül kedves és barátságos emberek.
Összességében nem tudtam eldönteni, mi nyűgöz le jobban- a sztori, a jól eltalált zenék, vagy a szereplők profizmusa – úgyhogy februárra már most beírhatjátok a naptáratokba a Shadowlandet.
Petrik Csilla
A Koncertblog koncertközvetítéseihez Magyarország leggyorsabb 3G-hálózatára van szükség, melyet a Vodafone biztosít számunkra (x)
