A No Label: The Ultimate Night estjét rendezik az A38 hajó gyomrában szeptember 24-én szerdán este, melyen a független, "címke nélküli" bandák, így a Tegnapután, a String Theory, az Autopilot és a házizenekarunk, a Grabanc is fellépnek. Őrült interjúnkban sztorik, élcek és néhány konkrétum is kivehető kérdéseinkre adott válaszokból. A basszusgitáros és frontemberjelölt Tasi Csaba és szaxofonos riválisa, Reményi László bőbeszédűbb, míg Bíró János, az újabb gitáros minimalista válaszokat penget.
Laca, Csabi, meg a Bíró Jani (jobbról balra)
A független No Label zenekarai nem először veszik be az A38 hajót. Játszik az Ultimate Nighton a progresszív és etnohatásokban gazdag rockot a Tegnapután, a pszichedelectric-rockjamet toló String Theory és a szállós-ropogós rockkal kísértő Autopilot is. A magunk részéről a Grabanc felével készült interjúnkkal ajánljuk a szerda estét. (A dorombos Gimesi Szabolcs, a dobos Alberkovics Péter és a kütyüs Turcsoki Péter nevében is a másik három srác osztja.)
Melyik volt minden idők legjobb Grabanc-koncertje, és melyik lett az idei csúcskoncert?
Tasi Csaba: Kedvenc koncertem a 2006-os Meztelen Ebéd-koncert (a banda több tagja most a Grabancban játszik – a szerk.) volt, amikor a debreceni egyetemi napokon játszottunk, még napsütésben. A koncertünkön ötven-hetven ember mozdult meg nagyon, amikor Portisheadet meg Helmetet játszottunk, nyilván a sajátot nem annyira ismerték. Felemás érzésekkel jöttünk le a színpadról, ami akkor erősödött föl igazán, mikor utánunk egy karaokeshow következett a nagyszínpadon. Nyilván zabálta a plebsz, három-ötszáz őrjöngő egyetemista - minket meg evett a sárga epe, hogy mé', mé' nem miránk rajonganak ezek itt? Szokásos felsőbbrendűségi ungerground-zenészdiskurzus sörözgetés közben, amikor valakinek eszébe jutott, hogy ha már üres a korsó, a toitoinál meg sokan vannak, akkor kihasználja az újonnan feltalált mobilpiszoár előnyeit. Ha pedig már úgy hozta az élet, hogy a kezemben van egy korsó reciklednedű, és itt állok az első sorban egy gusztustalan féreg műhájp-showján, akkor miért ne adjam oda neki ezt a korsó italt? Felnyújtottam neki, kérdezte, mi ez, mondtam neki, fröccs! Széles vigyorral megköszönte, azonnal bele is ivott (miközben nekem sürgős dolgom akadt az első sortól kicsit messzebb), és csak azt hallottam, hogy bemondja a mikrofonba: "Dehát ez hugya!" Ezt a sztorit egyébként a koszorús Lackfi János hőskölteményében örökítette meg.
Bíró János: Székesfehérváron sikerült beindítani a punnyadt, cipőbámulós alteros közönséget. Kaptak a pofájukba.
Reményi László: Ozora 2013 a csöcsös csajjal.
Hogy fekszik a zenélés: klubban, illetve valami egyedi, különleges helyszínen , valamint fesztiválon?
TCS: A Valyo - vagyis a Város és Folyó Artpolis Kulturális Egyesület nyári rendezvénysorozata a Lánchíd Akadémia felőli tövében - helyszíne nagyon jó, bár a technikai feltéleket hagyjuk... Ugyanakkor azért tartom magunkat fesztiválzenekarnak, mert mindig azt érzem, hogy egy fesztiválon, akik először hallják a zenénket, simán azonnal betáncolnak, nagyon jól érzik magukat. Jó példa erre a tavalyi Sun, vagy Ozora, de vannak fergetes bulik zárt térben is, az egyik legjobb a tavaly decemberi kecskeméti Global Vibes dorombfesztivál volt - bigup airtist & Szilágyi Áron! Nagyon szerettük Eger mellett Noszvajon a Pocemen játszani barátoknak, az egy nagyon különleges hely. Fantasztikus volt a Szimpla-Balaton, ami azt hiszem, most nincs nyitva, és egyik legmeghatározóbb élményünk a 2010-es Hanna Hanna fesztivál a chill-sátorban.
BJ: Mindenhol jó, de legjobb szabadtéren, persze rendes hangosítással.
RL: Valyo fasza hely, a legjobb pesti koncerthelyszín, de a vidéki bulikat és fesztiválokat szeretem. A pesti klubbulikat unom már. Nincsenek is bulik, csak odamegyünk, mi persze lelkesen toljuk a színpadon, de az egész olyan sika-kasza-léc, csak sajnos esetünkben a kasza általában mérsékelt eredményeket hoz, A38, Dürer, Roham kivételével. Régen extrémebb helyeken is voltunk, ezeket élveztem: például a Zámbó Jimmy korából (kilecvenes évek eleje) itt maradt csepeli pizzéria, körben tükör, alatta műanyag lambéria. Előttünk egy helyi P. Mobil, utánunk a kerületi sztárzenekar, Jimmy királyt idéző hangulattal. Néhány ötven és a halál közötti hölgyrajongójukhoz nekünk is szerencsénk volt, akik annyira tutira mentek, hogy már a mi koncertünket is végigülték, a körtükör alatt sorakozó székeken, szemben a zenekarral, persze csöndben, fegyelmezetten, ahogy az tisztességes csepeli lakodalmasrockerekhez illik. És egy hajszálra voltunk a befutástól is. A sztárcsapat menedzsere, szintén a kilencvenes évek elejéről itt maradt Begbie- (Robert Carlyle karaktere a Trainspottingból) és Usztics Mátyás-keverék bőrmellényben elénk toppant, kezet nyújtott: "Sziasztok! Én lennék a manager [menedzser]!", mondta, és Ihivel rögtön leszervezett egy ausztriai turnét. Csak valahogy megszakadt vele sajnos a kapcsolat. Meg jó volt a Vittula az Akácfa utcában, hogy Csabival a vécéhez vezető útban tudtunk csak állni koncert közben is, ha valaki ment ki, nekünk szám közben is odébb kellett állni. És itt dobták be Ihinek a piros bugyit.
Koncert vagy próba vagy számírás?
TCS: Az egyik legnagyobb nehézségünk, hogy koncerten mutassuk meg azt, ami igazán a próbákon történik, ugyanis nagyon sokat jammelünk, és így születnek a számok. Kevés olyan próba van, amikor leülünk, és megbeszéljük, hogy "na, akkor itt most ezt és ezt a témát kell játszanod, itt a kotta". Nagyon szeretünk koncertezni, ugyanakkor ez elég sok energiát, rákészülést igényel. Most várhatóan egy picit visszavonulunk, és az új számokra koncentrálunk. Szeretnénk, hogy a Petőfiben már most karácsonykor a mi Last Xmasünk szóljon. De az se baj, ha a Dankón vagy a Bartókon fog lemenni, ugyanannyi kiló lesz a jogdíjas pénzeszsákban. Ha pénzről van szó, mi aztán nem viccelünk!
RL: Próba. Dzsem. Nekem nagyon nagy nyűg a koncert. Kicsit feleslegesnek érzem. Főleg így, hogy nem születnek új számok. Mert a próbákon, ha nincs épp koncert, végig jamelünk, vagy a koncertműsort gyakoroljuk. Csomó olyan király zenekart láttam, akik koncerten olyanokat nyomnak végig, amiket mi csak próbán. Igaz, nem mindig jön össze, van, hogy egy másfél órás próbahelyi felvételből utólag csak öt-tíz perc jó (igaz, az általában nagyon). Na, ezért cink a koncert így, a próbahelyi jameléssel nem zavarunk senkit, nem okozunk csalódást a közönségnek, legföljebb magunknak.
Számíráskor mindenki beadja a magáét egy közös dzsemmeléskor, vagy inkább a sztenderd emberek hozzák a saját alapokat?
TCS: Jani kicsit lazít, most hogy kérdezed, be is fogok szólni neki legközelebb. Viccen túl, Szabinak ugye nehezebb konkrét témákat hoznia, főleg vagy gépalapokon kezdődik el a történet, vagy dob és basszus mentén, de lehet, hogy egy őrült gitár, plusz szaxi riffet lovagolunk meg.
RL: Mindenki tolja, aztán ha van valami jó rész, azt megpróbáljuk kidolgozni. Van olyan is, hogy valaki hoz valami témát, főleg Peti meg Csabi, múltkor már Jani is mutogatott jókat, egyet el is kezdtünk megcsinálni.
BJ: Koncerten számot írni, az az igazi!
Mikor rukkoltok elő végre teljes hangzóanyaggal (lásd még: lemez/album), vagy legalább egy ep-vel?
TCS: Még a világvége előtt tervezünk egy utolsó stúdiófelvételt, várhatóan wifin adjuk ki két-két számonként.
BJ: Idén ep.
RL: Én azt olvastam valahol, hogy ez ma már nem menő. Átkúrtak?
Mikor várható, és milyen lesz a következő klipetek? A legutóbbi, Siorral forgatott nagyon beütött.
TCS: Már megvan a számötlet, visszük tovább a Sior, az egri-felnémeti streetart-mester vonalát, a többi maradjon titok, hogy bármit csinálhassunk.
RL: Vannak terveink, de azt nem áruljuk el, mert magunkat ismerve hónapokig fogunk bénázni, és ciki lesz magyarázkodni.
BJ: 2015 elején klip, modern népmese.
Ebből bunyó lesz, Csabi és Laca titkolózik, Jani meg elköpi a frankót. Szóval, akkor: hogyan befolyásolta a zenekar életét, kreativitását, energiáját a tavaly Angliába tiplizett Ihi kiválása? Mennyire vált BE Bíró Jani, a helyette érkezett gitáros, mit szól a közönség?
TCS: A közönságtől pozitívak a visszajelzések, nem jobb vagy rosszabb, hanem más karakter, az egó távozásával valamivel lassabban haladunk zenekari szinten, mit tesz a demokrácia! Kevesebb lett a szóló, több a szőnyeg, az akkordok. Jani teljesen bevált, maximálisan kiveszi a részét mindenből. Sőt.
BJ: Bíró Jani fantasztikus, a közönség imádja! Más stílust és hozzáállást képvisel, mint Ihi, de zenében ugyanúgy meg tud őrülni.
RL: A zenekar egyik alapítójának, és mind zeneileg, mind arculatilag meghatározó tagjának távozása - egyébként nem vált ki, csak Angliából nem ér oda próbákra, de például Szegedre eljött a múltkor, és lenyomott egy számot, benne egy klasszikus ihis felfelé tartott fejjel előadott gitárszólóval - nyilván befolyásolta a zenekar életét. Amúgy annyit beszélünk róla, röhögünk rajta, hogy néha olyan mintha itt lenne. Ha bénázás megy, elveszik a kulcs stb., akkor ezt azzal magyarázzuk, hogy az illető telkapta az ihászizmust. Azóta kicsit ellustultunk, mert nincs aki hergeljen, basztasson.
Mi van a frontemberkérdéssel, Csabi és Szabi mikor-hogy fightolja le, hogy ki lesz a frontember?
TCS: Általában szkanderozunk esténként, aki kettővel győz, az játszik a jobb oldalon, a másik a bal oldalon.
BJ: Igazából Bubu, Laca a frontember, mindenki más csak az ő bábja.
RL: Túlmentek a pimaszság elfogadható határán ezzel a személyemre sértő kérdéssel? Javaslom fogalmazzátok újra! Egyébként teljesen természetes, hogy a tesztoszterontól túlfűtött macsók vetélkednek egymással, végül is ez volt az egyik meghatározó tényező, ami túlélésünket biztosította, és fajunkat sikeressé tette az evolúció labirintusában. Látszólag Ihi frontemberi helyéért megy a küzdelem, valójában a képlet bonyolultabb. Szabi már régen letaszította a posztról Ihit, aki erről próbált nem tudomást venni, és tovább küzdött. Egyébként felmerült már az is, hogy azért költözött Londonba, hogy a végső vereséget elkerülje. Szabi már azt hihette, hogy az ölébe hullik a vágyott primátus, de ekkor jött Csabi, aki természetesnek vette, hogy ha ő a zenekar vezetője, akkor ezt a színpadon is látványosan demonstrálni kell. Ráadásul a Valyón valahogy én is bekiabáltam két-három jópofa köszönjüköt, a közönség ettől tombolt, úgyhogy vérszemet kaptam, és az A38-on olyan dobásra készülök, amire senki nem számít!
Tisztázatlan tehát a helyzet, meg sem merjük kérdezni, mekkora haverok vagytok, nyilván csak érdekből barátkoztok és a világhírért mindenre képesek lennétek.
TCS: Nagyon nagy haverok vagyunk, ezért bármelyikőnk elviselné és megértené, ha a másik a világhír kedvéért elárulná, vagy csak egyszerűen kibasznák a zenekarból, nem változna a baráti viszony.
BJ: Nemcsak a zenében értjük meg ilyen jól egymást, hanem a kocsmában is. Világhír? Érdekel, de szex és ügynöki kizárva.
RL: Én nem járok sehová, senkivel sem találkozom amúgy sem. Megfordítva, ez azt is jelenti, hogy ez az öt ember (koncerteken még Körtvélyesi Andris hangmérnökünk és persze a törzsrajongók) az, akikkel rendszeresen találkozom.
Hogy volt idén Ozora? Hol voltak a félmeztelen rajongócsajok? Mit keresett Ihi a színpadon?
TCS: Nagyon vártuk, hiszen olyan fellépőkkel játszhattunk egy színpadon, mint Lajkó Félix, Airtist, Wild Marmelade, így nagy volt az izgalom, hogy sikerül egy elektronikus zenei fesztiválon rockzenekarként játszani. Azt hiszem, beleadtunk apait-anyait, jól szólt a cucc, megmozdult a közönség, volt tánc, zene, vigadalom, nagyon jó ötlet volt Sior paralell rajzolása is.
BJ: Ozora nagyon különleges hely, nagy élmény ott játszani. Ihit egy félrecsúszott hippiakkord idézte meg a koncert elején, de rögtön el is tűnt a félmeztelen rajongólányokkal.
RL: Azt mondanám, hogy tökéletes lett volna, ha idén is lettek volna félmeztelen rajongócsajok. Önmagában ez az egész Ozora egy elképesztő varázslat, úgy-ahogy-van. Óriási élmény csak ott lenni, még nagyobb játszani. És ami a mai világban sajnos nagyon fontos lett, a szervezők itt maximálisan korrektek, azt adják, amiben megállapodtunk. Ez nem túl gyakori manapság.
