Egy szeleskedő júliusi kora délutánon vársz fél kettőkor a Boráros téren, a taxidroszt tövében. Egyszer nem késel, bazger, és tűkön ülsz egy negyedórán át állva. Aztán csak megérkezik a fürgeujjú basszusgitáros vidám társaságot kormányozva autójában. Az arcokat a széles köz a Macska nevű Bérkocsis utcai kocsmeszből ismerheti még. Egyelőre irány Csepel és a Grabanc próbaterme, ahonnan néhány erőlködőt és hangszereket muszáj a turnébuszba pakolni, meg további zenekari tagokkal egyesülni.
Játszik a Grabanc: Ihi és Csabi (fotó: Szendi Lajos / Szendifotó)
Aztán megindul a mikrobusz, és hip-hopra meg húzóra a cserkó és a szamóca. (Az egyébként csak legenda, hogy világ összes turnébuszában folyik a kokain.) Itt nemzeti pálinka nyílik és folyik a szájba. Utatok során Nemzeti Dohányboltok sora vigyorog a pofátokba. Andornaktályán például egymás mellé helyezték a két fejenként is tisztességes nemzeti vállalkozó boltját. Míg Pepe, a dobos egy élcelődésre nemzeti pofont ígér.
Mindegy, a hangulat úgy fokozódik a buszban, mint a nemzetközi helyzet Virág et. szerint. Egerbe érkezve kiugrasz még egy baráti családhoz cuccot ledobni, meg két bájos kis csimota buksi fejét simogatni.
Nagy büszkeségeid a srácok. A kisebb például előadja az általad tanított Bizottság-refrént a Grabanc zenekarnak. „Tipikus mai munkaerő vagyok, a békásmegyeri rabszolga telepen lakok..." Benned meg dagad a nem nemzeti kebel. Rá is versz egy nemzeti cigaretta-lightra a derűs hangulatban. Közben megindul az egyeztetés a háromnapos egri borünnep Egri Csillag-színpadánál, a slampoetrysok és a Grabanc zenekar között valami közös produkcióról.
Úgy döntesz, inkább kóstolsz egri bort viceházmester-alapon. Egri Csillagból rendelsz két decit, hozzá még három deci szódát. Azt mondja a kishölgy, hogy csak ásványvíz van, de hozzáteszi, hogy 950 a cucc. Miii? Muszáj lesz akkor gyakrabban célozgatni a szemben lévő boltot. Ahogy Peti, a Grabanc kütyüse mondja, indul a boltba járás.
Kis csúszással elkezdődik a slampoetry, közben ikertesód évfolyamtársával is összefutsz, aki szerint Bob Marley, a poptörténelem legnagyobb kóklere. De találkozol egy számodra kedves egri leánykával is. A drágával beszélgetsz, mikor rákezd a Grabanc. A színpadon Ihi és Csabi szóló- és basszusgitárjaikkal ugrálják az egyszerre húzós és zúzós spacerockot. Szabi és Bubu pedig dorombbal és szaxofonnal csujogtatnak. Hátul Pepe szépen dobol, Peti meg adja a puttyogást.
A tánctéren rácsodálkozol, hogy különböző helyekről és időkből ismerős egri haverjaid mind ismerik egymást. De lassanként valami ihajja-hangulatba kerülsz, és azt sem tudod, hogyan keveredtél arra, ám az tuti, hogy a Beshodrom koncertjén tombolsz. A folkos elektronikás brigádot vagy tíz éve nem láttad élőben, de közben egy igen kacér lányka köti meg a figyelmedet tánc közben, mígnem Szabi, a dorombvirtuóz jelzi, hogy ez a nő nem méltó hozzánk. Még rávetődtök Fodzsáék kongás show-jára, ahol egy cimbora cseh barátnője, Manka is dobolni kezd.
Metálka: Szabi és Bubu (fotó: Szendi Lajos / Szendifotó)
Lassan aztán elveszted a saját fonalad, és a reggelre ébredve a hogy a faszba' kerültem ágyba kérdéssel kerülsz közelebb ismét a tudatodhoz. Ekkor a Keresztury Tibor által is megfigyelt bölcsesség mentén haladsz, és a másnapra iváskor alakuló, úgy délig (három-négy sörön keresztül) ívelő emelkedő szakaszt nem is adnád semmiért.
Este még csapatot építesz két pajtással, kibuksz megint a borünnepre, és találkozol a kedves egri leánykával. Közben dühöng a Mobilmánia a nagyszínpadról. „Kövéren és kopaszon, a hangerőt már nem bírom”.
Mire végül vonatozol haza, hétfő lett a szombatból, és lefárasztott még némi gyerekzsivaj is. De Pestre érve a Keletiből beugrasz a Macskába, hogy bezárd a kört.
Petar Poppara
Ez a poszt nem születhetett volna meg, ha nincs a nagyszerű Grabanc zenekar, lájkold őket és lájkolj minket a Facebookon.
