Hozta formáját a huszadik szülinapi koncertjén a Quimby. Volt stíluskavalkád, pörgés, melankólia és nagyon dús hangzás szombat este a Papp László Budapest Sportarénában. Kiss Tibi szállt, Livius vibrált, Dodi megvadult. Akadtak ritmikus, dallamos, de leginkább ritmikus és dallamos darabok.
Kukker kellett volna a melóhoz (Fotó: Pályi Zsófia [origo])
Azért a 90-es évek elején a Tilos az Á-ban csapkodó, Tom Waitsben igen erős Quimbyt nehezen tudtuk volna elképzelni, az akkori BS-ben. Oszt né’ má’, szombat este a leégett csarnok helyén tolták legjobb dalaikat több, mint 10 ezer ember előtt. Az ülősorok között is csak egy-egy foghíj látszódott, talán az ottaniak is a tökig tele lévő küzdőtérre türemkedtek be.
Kalkulálható volt, hogy a koncert csúszik vagy húsz percet, pedig a beengedés fennakadásmentes, de az a tetvészkedés, ami a büfé pultja mögött ment, kicsit soknak tűnt. Rendben van, hogy a szabály szerint nem szabad műanyag üveget sem kiadni, de ha abba tolták volna ki a Colát szombaton, akkor lényegesen gyorsult volna az ügymenet. Azért egy Quimby-koncert nem az Újpest-Fradi. Valószínűtlen, hogy műanyag göngyölegekkel dobálóznának a fanok.
Persze dohányozni sem lehet a csarnokban, pedig a koncertegyensúly csak úgy alakulhat ki, hogy egyik kezedben a sör, a másikban a bláz, ahogy azt a Tilos az Á-ban tanultuk. Ehhez képest, ha cigizni akarsz egy Aréna-koncerten, akkor mehetsz a szabadtéri kijelölt helyre és azon fölül, hogy lemaradsz 2-3 számról, még a segged is befagy a novemberi cidriben.
Kiss Tibi a szivárvány fölött (Fotó: Pályi Zsófia [origo])
A koncertről ezek után nem tudnánk rosszat írni. Látszott, hogy a Quimby nagyon készült az estre, egy vonós brigád és egy rezes banda is csatlakozott a szülinapos zenekarhoz, hogy még dúsabb legyen a hangzás.
Egy jó Quimby-bulin két részből áll egy dal, egyrészt benne van, amit a lemezen is hallhatsz, aztán a második felében következik a rész, amikor a zenészek elszállnak témáikban, hogy a végén a közönség sikolya legyen a pont. A legkomolyabb performansz az Autó egy szerpentinen alatt következett, amikor az amúgy is erős ritmus szekcióhoz (Gerdetits Ferenc dob, Varga Livius konga) csatlakozott Balanyi Szilárd is a szinti mögül és így kavartak olyan pörgős ritmuskavalkádot, hogy a nézőtéren agyakba toluló endorfin magas cé fölötti sikolyokban tört ki. Szaggatták a kerítést rendesen, na.
A gépnek halleluja (Fotó: Pályi Zsófia [origo])
Livius jó szokása szerint, nem csak kongázott, de kért a frontból Tibitől, volt kerek a hold, a gépnek halleluja, Cuba Lunatica és neki_megadom_magam is. Tibi is rakta magát rendesen, de míg a küzdőtéren nyelték és hálásan reagálták szavait, akadt olyan ülőszektor, ahol csak az Ajjajnál és a Most múlik pontosanál indult be egyik-másik ásítozó néző. Ilyenkor hálásan énekelni is kezdtek, mert ezeket a szövegeket ők is ismerték.
A Most múlik pontosannál egyébként sikerült érzékeltetni, mennyire elvált már a dal a zenekartól. A számot egy szőke kislány (egy kiskutyát még hiányoltunk) énekelte elő a közönségnek szépen Csík Zenekaros édesapjának gitárkíséretével. Segítettek neki a koncert vendég vonósai is, de a Quimby zenekarból csak a félelmetes trombitás, Kárpáti Dodi maradt a színpadon. (Dodi énekesként is villantott a bulin, de olyan punkot, hogy Johnny Rotten is belesápadt volna). A kislány viszont fönn maradt még bugizni a Halucináció alatt is.
Most múlt el pontosan, jöhet a halo (Fotó: Pályi Zsófia [origo])
A melankolikusabb dalok akusztikus változatban szóltak egy nagyszínpadra tolt kisebb színpadon, zenekari összebújás formájában. Ezt a blokkot egy videó vezette föl, melyen a Quimby badacsonyi alkotó táborába kukkanthattunk bele. A nagykoncerteken szokásos tiszteletkörök és összegzésszerű szövegek is elhangzottak, de ezek nem hajlottak át Pataki Attis ömlengésbe vagy Ákosos patetikába, a közönség szép lányaival viszont évődött egy sort Kiss Tibi.
A hála sem maradt el, kétszer tapsoltuk vissza a szülinaposokat. A második ráadásban elhangzó Bordély boogiera még a pár sorral mögöttünk ülő Réz András esztéta is rázta magát a székén. Az utolsóelőtti számban meghajolt a Quimby minden rocksztárok atyamestere, Jimi Hendrix előtt is, egy rövid, de vaskos Foxy Lady idézettel.
Ki az a Johnny Rotten? (Fotó: Pályi Zsófia [origo])
Tibi egy szál gitárral és Szilárd egy zongorával karcolta föl a koncert utolsó vonásait. Végül az Over the Rainbow dallamaira hajlongtak a tagok a közönségnek. Most nagyobb összegben fogadnánk, hogy 25 éves szülinapját ismét az Arénában tartja majd a Quimby, vagy arra az évre már akad egy jobb ötletünk a Gesztiválnál a Sziget mínusz egyedik napjára.
Petar Poppara
Lájkold Facebook-oldalunkat, hogy időben értesülj koncertközvetítéseinkről, és hogy részt vehess a koncertbelépő-nyereményjátékainkon!
Koncertblog-videoarchívum - válogass koncert- és partyvideóinkból!
Nézd meg az iTime.hu-t több koncertért, eseményért, buliért!
A Koncertblog koncertközvetítéseihez Magyarország leggyorsabb 3G-hálózatára van szükség, melyet a Vodafone biztosít számunkra (x)
