Koncertblog

Ha akad is egy-két érdemes lehetőség, Ozorára persze nem kajálni jár az ember. A fokozott igénybevétel és csökkenő étvágy miatt viszont valamenyire azért érdemes odafigyelni, pláne, ha elmúltunk húszévesek, és nem akarjuk a fesztivál felét görcsökben, vagy azon morfondírozással tölteni, hogy ugyan mitől is van olyan szar kedvünk. Mert ha az éhséget éppen nem is érezzük, a kedvünkre azért nagyon rá tudja nyomni a bélyegét. Ennyi érvelés a nyilvánvaló mellett talán elég is, nézzük a lehetőségeket. A cikk végén bónuszként adunk tippet is az ideális kombóra. Megkezdjük idei Ozora Fesztivál-os cikksorozatunkat.

Cooking Grove / Főzőliget

Az otthonrólhozós

Valamennyi kaját nem árt, ha hozunk magunkkal. Koncentráljunk kétféle közelítésre: hidegélelmek, zacskós kaják. A helyszíni főzőcskézést kis kivétellel (közösségi konyha, lásd később, nagy sátortábor helyhezkötöttekkel, mint kisgyerek, várandós anyuka, rabszolgák, szakácsok stb.) inkább felejtsük el. A tábortüzezés többnyire tilos, a nagy tánctéri tűznél úgysem fogunk tésztát főzni, és a szarakodáshoz sem lesz kedvünk többnyire. Ha mégis kényszerítővé válik egy bográcsozás, a fesztivál bejáratánál dekkoló helyiektől remek zöldségeket vehetünk, a többit össze tudjuk tarhálni. De inkább fesztiválozzunk.

Hidegélelmek

Űrhajóskaják, úgyismint tubusból nyomható krémek, pástétomok, lazac és hasonlók. Legyen könnyen nyelhető, tápértéke is, és minden ilyesmi. Ez leginkább az ébredés és a hajnali csüggedten sátorhoz érés miatt fontos, amikor még vagy már biztosan nem lesz energiánk kaját beszerezni. Jó még a zacskós croissant és társai. A tejtermékeket sajnos elfelejthetjük, bár a kaukázusi kefírre baromira érdemes rámenni a helyi vegyesben, a Pumpui alatt. Reggelente életet menthet. Jó elgondolkozni azon, hogy bár nem túl környezetbarát, minél kisebb kvantumokban visszük a kaját, valószínűleg annál kevesebbet kell majd elhajítanunk fél nappal később, mert tele van hangyával, porral, csikkel és úgy általában bármivel, mert a barátaink közben a táborba visszatérvén azzal játszottak. Nem tartozik szigorúan a tárgyhoz, de nyilván végtelen mennyiségű sört, vizet, innivalót képes felszívni egy augusztusi fesztivál. Ha van lehetőségünk, raktározzunk.

Dragon Nest este

Melegkaják

Eszünkbe ne jusson a zacskósleves / krumplipüré (melegvíz-margarin-só viszonylatban) / felmelegíthető zacskós kaják szintjénél mélyebbre ásni. Botorság, úgymond. Ettől függetlenül egy-két-három adaggal érdemes bespájzolni, Tesco, Auchan, effélékben lehet kapni egészen ehető indiai, holland és egyéb sűrű leveseket, főzelékeket. Gázfőzőt meg valakitől annyi időre tutira tudunk kölcsönözni, esetleg melegíthetjük a Dragon’s Nesttől nem messze található közösségi konyhás részen, van egy szép nagy tapasztott kemence. Ráadásul a búbos kemencénél indiai spentótot kanalazva a gyomrunkban található izraeli basszus mellé annyira a magyar múltba áztatott multikulti, hogy még Müller Péter Sziámi is szerényen húzza össze magát, pedig az ugye nem gyakori. Bónusznak próbálkozhatunk a kukoricasütéssel, ha találunk még teljesközeli darabot. Néha megdöbbentően jól sikerül, bár a körülmények miatt nyilván inkább véletlen.

(Tavalyi fesztiválozótól kaptuk ezt a tájékoztatást Ozora-kajatémában:

"Nekem tavaly iszonyat profi űrhajóskaja-funkciójú kajám volt: mivel getszire nem volt pénzem, anyámmal lesüttettem az egyik specialitását, tíz bundáskenyérszendvicset, ami a tojással, kenyér közt sonkával/szalámival, paradicsommal/paprikával/hagymával, sajttal konkrétan bármikor fedezte a kalóriaszükségletet, amikor enni kellett, mindig, bármilyen állapotban jó volt elrágni, puha volt, és erőteljes ízei ellenére sose volt bántó vagy kínos. Egyedül a romlandóság volt necces, de a két napot, amennyit tavaly voltam, simán kibírta, egy palacsintát vettem lent, mégse voltam éhes soha.")

Fesztiválon szerzős

Melegkaja: emeljük ki még egyszer, naponta-kétnaponta egyszer kábé muszáj ahhoz, hogy jól tudjunk üzemelni. Eleve a közérzethez nagyon hozzájárul, emellett az is van, hogy rengeteg olyan ásványi anyag, só, biszbasz van a sokmindenféléből főtt kajában, ami a fokozott izzadás és fizikai meló miatt igenis kell. Szóval, ne legyetek hülyék. Ha éhesek nem is lesztek, néha csak úgy érdemes ránézni evő emberekre, abból az ember egyből el tudja dönteni, kéne-e ennie.

Magyar kaják: központi etető és itatóhely a chill mellett, telefontöltés, sörök, állandó komoly társaság, dizsi. Az adagok bazi nagyok, van választék, és ami fontos, nem fognak átkúrni úgy, mint hatvan kilométerre Siófokon. A lángost mondjuk nem feltétlen ajánljuk, de a rántott sajton például nem kell gondolkodni soha, és ráadásul külön is lehet kapni sültkrumplit. Érdemes megjegyezni. (Amikor tavalyelőtt a Sunon feltűnt a Psyloh brand, egy ideig tudtuk azt hinni, hogy alsókategóriás psycatering-szolgáltatás született, de mostanra tudjuk, nem erről van szó).

Hippikaják: ezeket megtaláljuk a soron, gumbók és tészták, tökéletes űrhajóskaják. Friss zöldségekkel, meleg, laktat, zsír is van benne, szóval, egyszer mindenképpen bevállalható. Mindig van erős és egyéb szósz, meg olaj is kirakva a pulton, ez a balatoni reflexekkel szemben az ételt jó eséllyel jobbá teszi.  Szokásos öteurós fesztiválár.

Shake, smoothie, sütik, ilyesmik: érdemes egyszer végigjárni a sort, általában mindenből van egy egyértelműen legolcsóbb, általában persze a kevésbé frekventált helyeken. Tavalyi kedvecünk a Barhol lakóbuszból kialakított mozgóbárja volt, ami ugyan nem a nagyszínpadnál, de nem egyértelműen kevésbé frekventált helyen volt, a Pumpui-nál. A chai-t érdemes megkóstolni, ha jól csinálják, egy fél kajálással felér, egy gonddal kevesebb. Rohangálnak még a fesztiválon (bár üldözi őket a közeg) energiagolyós arcok, akik általában azt magyarázzák, hogy egy egész (kevéssé radikálmarketing esetén fél) napra elég kaja van benne. Mindez akár igaz is lehetne, ha alvással menne az a fél nap, ami ennél problémásabb, az az általános iskolás bioszórák anyagából ismerős lehet: a cukorsokk után a tombolni kezdő inzulin minden cukrot eltűntet a vérből, és fél órával később baromi éhesek leszünk. Szóval inkább csak desszertnek.

Nem hippikaja, de két egész elfogadható pizzás is föl szokott tűnni, ami már üti a mércét: egy idősebb német egy kisebb lakókocsiból, és egy hatalmas csapat olasz, tapasztott kemencével. Utóbbiak feltűnése főnyeremény, öt euróért olyan pizzát adnak, amiért Budapesten is hajlandóak volnánk mondjuk egy órát utazni. Egyértelmű fesztivál-highlight. Bónusz a napi huszonnégy órában csivitelő társaságot vasmarokkal irányító matróna, az állából kiálló bibircsókból kiálló szőrszállal, ami már most is legalább hatcentis, és évről évre harcosabb. (El nem távolítása nyilvánvaló statement, a téma feltárása önmagában is mélyinterjút érdemelne.)

Itt kell még megemlítenünk a Pumpui alatt található hamburgerezőt, saját húspogácsával (ennek van valamilyen vegakivitele is, megdöbbentő módon amúgy mindenevő életmódot folytatók számára is több mint ehető). Egy napra szintén jó megoldásnak tűnik, és ezen aztán tényleg nem nagyon kell gondolkodni.

Mango főz

Workshopolósdi

Inkább érdekes programnak, mint konkrét kajálási lehetőségnek tűnik, utalunk itt az időfaktorra és a a fesztiválozás fontosságára. A Dragon’s Nest oldalában találunk egy Főzőliget aka Cooking Grove nevű helyszínt, gyakorlatilag negyedóránként kezdődő programokkal és megfelelő infrastruktúrával - sőt, saját viruló fűszerkerttel, ami amúgy annyira virul a környezetéhez képest, hogy az már-már betegesnek tűnik. Tavaly minden napra egy gabona volt a téma, itt próbált magával rántani minket Mango a taco- és quesadilla-készítés bugyraiba. Idén az ételszínek, energiák (csakraszínek, rezonancia stb.) lesz a téma. Van itt egy - sőt, egyesek szerint több - közösségi kemence, körötte programokkal, ezek nagyjából negyedórásak, az egész konkrét receptektől a bioelméletig sokminden belefért.

Ideális kombó

Semmi bölcsek köve, de sok vesződség és felesleges para/projekt megspórolható. Szóval, a legjobb, ha viszünk magunkkal:

barátokat, akiktől tarhálhatunk, és akikkel összedobhatunk

• zacskós péksütiket, ha lehet, nem kilós kiszerelésekben;
• krémeket, pasztákat;
• paprikát, talán uborkát, a paradicsom veszett gyorsan rohad;
• néhány zacskós levest, melegíthető pasztát, főzeléket.

Aztán a fesztiválon legalább naponta-kétnaponta veszünk valami melegkaját. Lényeg, hogy azért valami legyen. De legalábbis basszus, béke, boldogság.

Pál Attila

Tavalyi Ozora-cikksorozatunk:

A fejünk a hajunk alól - Ozora Festival 2014 - riport

Mi szemnek-fülnek ingere - fesztiválajánló

Törzsi törzsközönség - Ozora a világ körül

Lájkold Facebook-oldalunkat!, hogy részt vehess a party-, koncert- és fesztiválbelépő-, illetve egyéb nyereményjátékainkon!