Az idei nyár harmadik napján érkezik a Papp László Budapest Sportarénába a metállegenda Iron Maiden, a Maiden England turné keretében. A metál egyik legfontosabb zenekarának hazai fellépését háromrészes cikksorozatban harangozzuk be, melyhez három belépő-nyereményjáték is jár összesen négy ingyenjeggyel. Íme, az első rész, a banda pályájának részletes bemutatásával.
Hol is lenne a heavymetal a Maiden nélkül? Lehet őket kedvelni vagy utálni, de az tény, hogy az egyik legmeghatározóbb banda a világon, akik már harminckilencedik éve húzzák a metál szekerét.
A zenekart a kelet-londoni Leytonban alapította a bőgős Steve Harris 1975-ben, ám a kezdeti sikerek nem ömlöttek csak úgy a nyakukba - az első albumot csak öt évvel később tudták kiadni. Egy Cart and Horses nevű kocsmában kezdték meg világhódító útjukat, ahová főleg olyanok jártak, akik rózsaszínt hánytak az akkori progresszívrockbandáktól, viszont a Sex Pistols kannásboros üvöltözése nem különösebben érdekelte őket.
1978-ban Paul Di'anno csatlakozott hozzájuk énekesként, akivel szilveszter napján felvettek egy demót The Soundhouse Tapes címmel, amit hetek alatt kiárusítottak, a következő decemberig pedig aláírták a szerződésüket az EMI Recordsszal. Az Iron Maiden című albumot 1980 áprilisában dobták ki, mely rögtön a brit albumeladások negyedik helyére repítette őket, így alkalmuk nyílt olyan korabeli hősökkel turnézni, mint a lovaglómetál ősatyjának számító Judas Priest (akik éppen ekkor adták ki a klasszikus British Steel albumukat), vagy a későbbi norvég blackmetal-bandákat megihlető arcfestéssel operáló Kiss.
A sikerre való tekintettel gyorsan kiadták a Killers albumot, melyen már Adrian Smith is szerepelt, és ami közel sem teljesített olyan jól, mint az előző lemez, azonban egyvalamire jó volt: megnyitotta a kapukat az Egyesült Államok felé. Mondanunk sem kell: itt is kitörő örömmel fogadták őket.
A turné után következett a banda életének egyik fordulópontja: kivágták Pault, helyére pedig bevették Bruce Dickinsont, akivel aztán rögzítették a The Number of the Beast albumot, amit senkinek az égvilágon nem kell bemutatni - ezzel teljesen legyalulták az Egyesült Királyságban az eladási listákat.
Jöttek szépen sorban az új albumok, a Piece of Mind, aztán a mostani turné alapját adó Seventh Son of a Seventh Son. Majd 1989-ben Adrian Smith kilépett, a helyére Janick Gers került a Gillanből. Ez a felállás rögzítette a No Prayer for the Dying-ot, amit a rajongók kicsit vegyesebben fogadtak, az eladások azonban továbbra is kiválóak voltak.
Máris 1992-t írunk, mikor megjelent a Fear of the Dark, melynek fogadtatása éppen csak jobb volt az előző albumnál. Két élőalbum következett, majd Dickinson úgy döntött, kiszáll a csapatból, mert szeretett volna jobban a szólókarrierjére koncentrálni. Helyette Blaze Bayley szállt be a Wolfsbane-ből. Jó néhány kiváló nóta született ebben a korszakban, ám a fanatikus Dickinson-hívők nem fogadták különösebben jól őket.
Blaze 1999-ig volt a csapattal, mikor is bombaként robbant a hír (persze a rajongók legnagyobb örömére): nemcsak Bruce Dickinson tér vissza, de Adrian Smith gitáros is. A természetesen kötelező greatesthits-turné után kiadták a Brave New World albumot, ami egészen jó fogadtatásban részesült, majd erős turnézásba kezdtek, többek között Rob Halforddal és a Queensrÿche-kal.
2003-ban megjelentettek egy újabb stúdióalbumot Dance of Death címmel, majd újra turnéra indultak; ezekből két élőalbumot is kiadtak. 2006-ban jött az A Matter of Life and Death anyag, ami egészen jól teljesített, azonban a banda kísérletezgetésének köszönhetően elég sok rajongót feldühítettek: az új turnén gyakorlatilag csak az albumot játszották a kötelező öt-hat klasszikuson kívül.
A Somewhere Back in Time turné keretében a banda a nyolcvanas évekre koncentrált, majd egy kis szünet után felvették a tizenötödik stúdióalbumot (The Final Frontier). A jelenlegi turnéról Dickinson azt mondta, főleg az 1988-as Seventh Son-turnén alapszik, természetesen a mai elvárásokra átgyúrva - hihetetlen pirotechnikát, egy csomó Eddie-t és mindenféle meglepetéseket terveznek a budapesti koncertre is.
Ami azt illeti, volt már idejük kidolgozni a dolgot, hiszen ez a túra - a Live Nation szervezésében - már 2012-ben elkezdődött, akkor megjárták Amerikát, Európa egy részét, aztán Dél-Amerikában is bontottak. Elképesztő rekordokat döntve: a brazil Rock in Rióra a kilencvenezer jegyet gyakorlatilag órák alatt elkapkodták, mikor kiderült, hogy a Maiden lesz az utolsó nap főzenekara; Donningtonban szintén egyedülálló, hogy ötödszörre is ők voltak a fő zenekar.
Úgy tűnik, a dinoszauruszoknak eszük ágában sincs lassítani, Dickinson pedig két próbarepülés között még mindig elég meggyőzően pattog a színpadon. Noha közhely, hogy a klasszikusok korszakát éljük, és hogy nincs új a nap alatt, az új zenekarok senkit nem érdekelnek (kis túlzással), a nagy öregek viszont szépen elvannak, és hozzák a minőséget.
Míg Angliában a heavymetal-vonal ment, amit a kortárs Motörhead is a mai napig gyönyörűen képvisel (noha Lemmy egészsége mostanában némileg megingott), az amerikai színtér sem szégyenkezhet kis hazánkban: tavaly ugye volt Slayer a Hegyalján (noha sajnos már Hanneman és az igazi régi tűz nélkül), de a Budapest Parkban láthattuk Scott Ianéket is az Anthraxszel, melyen képriportot is készítettünk.
Első játék - nyertes
Milyen extrajármű vezetésére van még képesítése a repülő mellett Dickinsonnak? (Segítség korábbi Iron Maiden-hírünkben, a helyes válasz: harckocsi.)
A megfejtéseket a koncertblog1@gmail.com címre vártuk Maiden1 tárggyal. A helyes megfejtést küldők közül egy nyertest választottunk, aki ingyen mehet a június 3-i Iron Maiden-nagykoncertre, a Papp László Budapest Sportarénéba: Parádi Attilát. A nyertest e-mailben értesítettük, egyben tudattuk vele a koncertre bejutás módját.
Áprilisban és májusban összesen még három jegyért lehet majd játszani, figyeld, olvasd, kövesd a Koncertblogot!
Lájkold Facebook-oldalunkat, hogy időben értesülj koncertközvetítéseinkről, és hogy részt vehess a koncertbelépő-nyereményjátékainkon!
Koncertblog-videoarchívum - válogass koncert- és partyvideóinkból!
