Savage a magyar keményvonalas, durva törtek és mindenféle hardcore-ok legfőbb képviselője, és nem mellesleg a magyar gamer-kultúráról szóló Vakondok filmsorozat egyik szereplője és készítője. De sokakhoz hasonlóan ő sem hazai pályán játszik, nem arra gyúr, hanem évek óta és egyre inkább határainkon túl tör komolyabb babérokra. A műfaj első számú licenc-partysorozatát, a Therapy Sessionst is például már Pozsonyba szervezi, és ha meghívják zenélni bárhova, headlinerként teszik - ahogy most is, május 27-én, pénteken a bécsi Therapy Sessionsre. Ahova még jegyet is szerzett nekünk, illetve az olvasóinknak - játék nyertesekkel a tartalmas interjú után.

Hogy sikerült a legutóbbi pozsonyi Therapy Sessions (TS)? Hányan lehettek Magyarországról, meg tudod ezt becsülni?
- Próbálunk mindig olyan előadókat hívni, akik még nem voltak a környéken, vagy régen láttuk őket, és azóta zeneileg biztosan változtak és hoztak valami újat a világnak. Most épp a klasszik vonal visszatérése dívik a Therapy bulikon, így mi is úgy gondoltuk, mi lenne, ha csinálnánk egy kis visszatekintőt. Meg is hívtuk a The Outside Agencyt, akik a crossbreed stílus - gyakorlatilag - kitalálói. A hardcore és a drum'n'bass valamiféle fuzióját ők teremtették meg annak idején, de még milyen jól! A másik fellépőnk pedig Raiden volt, aki személyes kedvencem. Emberünk pedig a technót hozta össze a dnb-vel, és kreált is rá egy Offkey nevű kiadót, ahova összegyűjtötte az összes vadállat producert. A lineupban feltűnt még Gorebug barátom is, aki egy elég tehetséges szlovák producer srác, érdemes figyelni a zenéit. Vele egyébként készül egy négyszámos ep-nk is, ami még remélhetőleg idén megjelenik. Az emberek bírták, szeretem, hogy a szlovákoknak sosem elég, mindig lehet keményebb ütemeket játszani nekik, elkapják a ritmust. Jó kis international gig volt megint, jöttek csehek, osztrákok, orosz cimbi is ellátogatott, a magyarok közül egy srác ott ünnepelte a barátaival a szülinapját; olyan tizenöten lehettek összesen Magyarországról. Korábban csináltunk nagyobb rave-eket, például nyári kétnapos szabadtéri sátrazós, több színpados bulikat négy-ötször nagyobb lineupokkal, na, azokra sok magyar kijött, de ez is mindig változó, kinek milyen előadó tetszik éppen, és hogyan tudják megoldani, hogy ott legyenek.

Hogy tudtad megszerezni a szlovákiai TS szervezési jogát? Mekkora stábbal dolgozol a bulin, ebből hány helyi erő és hány hazai embered van?
- Az évek során nemcsak itthon, hanem külföldön is megismerték a nevem, megtetszett az ottani közönségnek is, amit és ahogyan játszom. Már akkor is ötvöztem a kemény és sötét stílusokból sebességhatárok nélkül mindent. Először Szerbiában voltam zenélni, de az első szlovákiai fellépésem óta oda térek vissza leggyakrabban, ha külföldi buliról van szó. Sok barátra leltem ott, valahogy ikonikus szereplővé váltam a sötét stílusok művelői között, ahogyan itthon is évekig a magyar Therapy The Árpija voltam. A sok szlovák barátság és kapcsolat lehetőséget nyitott, hogy partyszervezéssel és bookingokkal is foglalkozzam kint, ami aztán egészen kiforrotta magát, hiszen később sikerült Savage Tales partykat összeütni a környező országokban. Tavaly tavaszra beérett a dolog, megérdeklődtük, hogy áll a TS Szlovákiában, az ügynökségekkel és artistokkal is jó barátságot ápolunk évek óta, már csak a jogot kell valahogy megszerezni. Úgy alakult, hogy a franchise korábbi használója más stílusok felé indult, ezért szerencsére zökkenőmentesen vehettük át, és szervezhettük meg az immáron saját Therapynkat. A crew mindenképpen kettő, de van, hogy három nemzet fiaiból-lányaiból tevődik össze, a helyszínnel, kajával, szállással, beléptetéssel kapcsolatos ügyeket mindenképpen a helyi csapatunk végzi, a booking, transzfer, vizuál, szerződések pedig a mi feladataink közé tartoznak. Az egész csapat körülbelül tizenöt főt, ami így már egy jó nagy nemzetközi baráti társaság.

Óhatatlanul fölmerül a kérdés, hogy miért a szlovákiai TS-t szervezed, és hogyhogy annyira nem vagy benne a magyarországiban, hogy még csak nem is játszol?
- Mielőtt a magyar Therapy rezidens-dj-jévé váltam, ami 2009-től öt évig voltam, már szerveztem partykat, dj-ztem sok helyen, itthon és közelebbi külföldi városokban. Ebben persze az évek során fejlődtem, hiszen nem kizárólag a dj-zés érdekel, hanem a rendezvények felépítése, szervezése is. A korábban említett külföldi és itthoni partyk, kisfesztiválok, stage-ek szervezése közben rutint szerezve, a headlinerekkel személyes barátságot kialakítva kézenfekvővé vált, hogy néha elhozom őket a magyar közönség számára is egy-egy saját bulimra. Ez egy ideig jól működött, de egy ponton végül összeért a Therapyra meghívható nevek szintjével is, ami már konkurált. Nem az én döntésem volt, de a saját utamat folytattam, és megváltak tőlem. Igazából talán ez a történés adott egy löketet, hogy mi lenne, ha megpróbálnám a szlovák TS-t csinálni, hiszen ott szívesen fogadták a stílusközeli rendezvényeinket korábban is. Magyarországról azóta jóformán ki is vittem minden szerveződésemet. Több zenekiadóban is munkálkodom, vagy épp európai disztributorként tevékenykedem, ezek a dolgok pedig már semmilyen formában nem kötnek az országunkhoz.

További környező országokban is van esély, hogy átveszitek a Therapyk szervezését? Úgy tudjuk, például Romániában elég jól hasítasz mint dj...
- Romániában és Erdélyben nagyon jó bulikon zenélhettem az ország legkülönbözőbb szegleteiben, ehhez a térséghez köthető a zenei karrierem legjobb és legrosszabb szállássztorija is. Kézdivásárhelyre négyen mentünk az egyik évben, és meglepődtünk, mikor a hotelban mind a négyen négy különböző négycsillagos apartmanocskát kaptunk egy egész hosszúhétvégére; ellenben Nagyváradon négyen aludtunk egy tisztának sem mondható lakásban, ami akkora volt, mint egy kamra. Ettől függetlenül, az esetek legnagyobb többségében mindig jó partyk voltak, ahol jártam. Legutóbb például egy elég jó teltházas partyn zenélhettem headlinerként, ami nagy meglepetés volt. A szettem után még jött két dj a buli végéig. Én körülbelül öt előtt pár perccel felmentem a színpadra, hogy elköszönjek az utolsó fellépőtől, aki egyben a buli szervezője is volt, de ő megkérdezte, hogy játszanék-e még egy kicsit - gondoltam, miért ne. Végül nem ötkor zárt be a hely, hanem nyolckor. Egyébként Romániában időnként van Therapy Sessions, persze az ország nagy és lehetne több városban is, de én inkább a saját projektemet, a Savage Tales-t mutatnám meg, amire már történt is érdeklődés a legutóbbi partyn. Ausztriában és Szlovákiában folyamatosan közreműködünk szervezőkkel egy ideje, meglátjuk, mi sül ki belőle.

Hogy látod, mekkora a bázisa itthon annak a "mészárbéznek" is nevezett, igen impresszív drum'n'bass-alstílusnak, amit tolsz?
- Az a helyzet, hogy egy ideje nem követem az itthoni történéseket, de az utóbbi években azt vettem észre, hogy az emberek kicsit ellangyulnak. Nem mindenki, de a közönség nagyobb része inkább biztonsági játékot űz, ami igaz a szervezőkre is. Valamivel emészthetőbb zenéket gyártó előadókat hívnak, mert az igazi keménymagos rajongótábor lassan kiveszőben van sajnos, így a nem feltétlen sátánmetálzenéket kedvelőket is be lehet talán vonzani, és így kerekedik néhány izgalmas móka. Személy szerint én nem tudtam ezt a vonalat folytatni, néha szó is érte a ház elejét, de voltak, akiknek kifejezetten ez jött be, szóval, én maradtam a mészárt prezentáló, sőt, úgy érzem, hogy azóta még betegebb stílusokat játszom, és írok is. Épp a napokban olvastam a szombati szlovák buli eseményében, ahova megyek zenélni, hogy úgy hívnak sokan, Savage az ördög, vicces. Múlt hónapban például vikingsminkben mentem egy buliba, és úgy zenéltem, ja, lázasan. Édesanyám meg azt mondja folyton, hogy próbáljak tudatosan pozitív lenni, amiket felveszek, pólókat például, azokon se legyen negatív felirat, rossz hatást keltő rajz, na de hát ez a sátándiszkó kérem... Jobban mondva, a saját megfogalmazásomban: vámpírdiszkó. Persze hogy horror és vér, csontok és bél, pergődob- és gabba-túladagolásról van szó. Bocsánat, elkalandoztam, szóval, itthon még talán a hardcore-stílusban jobban képben vagyok, ahol alapból mindig is kicsi volt a szcéna, de legalább van egy masszív közösség, akik eljárnak a partykra és odateszik magukat, bármilyen mocskos is a zenei felhozatal. Hozzá kell tennem, ez a csapat egy óriási család is egyben, összejáró baráti körök, közös programok, nem csak partykon találkoznak.

Hogyan jellemeznéd a mai magyar dnb-t, a bulikat, a zenéket, kiadókat, közönséget, szervezőket, mennyit változott az alatt a tíz+ év alatt, mióta benne vagy?
- Ha visszatekintek azokra az időkre, amikor elkezdtem, azt kell mondanom, hogy sokkal színesebb volt a magyar partyélet a drum'n'bass és harder stílusok bugyraiban is, mint most. Sok szervező, sokféle party, de sokkal több partyzó is járt bulikba. Beszűkült sok iparibbnak mondható hangzásvilág rajongói tábora, a könnyedebb, könnyebben emészthetőbb, táncolhatóbb stílusok pedig egyre népszerűbbek lettek, már-már a tévé, rádió, fesztiválok szintjéig emelkedtek, ami kifejezetten jó, ha ilyen zenét kedvelsz vagy ilyen eseményeket szervezel, ugye. Ugyanakkor elüzletiesedett, ami sok konfliktushelyzetet is szült, de félreértés ne essék, ez nem csak itt van így. Az utóbbi egy-két évben viszont már nem követem túlságosan a magyar történéseket, az én stílusomban sajnos nem is történik túl sok minden. A neurofunk sztiló viszont szépen szárnyal Európa-szerte és a magyar Eatbrain kiadó nagyon jó íven hasít vele, remélhetőleg még sokáig a drum'n'bass egén lesz az ország nekik köszönhetően.

Partysorozat-szervezőként komoly rálátásod lehet a szlovákiai elektronikus zenei életre, azon belül is a drum'n'bassre, milyen különbségeket látsz a hazai helyzethez képest?
- Ellenben Magyarországgal, nem egy városra és-vagy csapatra korlátozódik a térség drum'n'bass-élete. Mindinkább csomópontok alakultak ki az ország több pontján. Ha Magyarországhoz kéne hasonlítani, akkor a körülbelül hat-nyolc évvel ezelőtti formájában van jelen a dnb Szlovákiában. Amíg itthon Sopron, Debrecen, Eger, Pécs, Mezőtúr, Dunaújváros, Orosháza, Sárvár és például Szarvas is vidéki bázisként működtek, sajnos mára majdnem mindenhonnan eltűnt ez a fajta zene, Szlovákiában viszont több városban működnek elég jó partysorozatok, nem kifejezetten csak a fővárosban.

Hogyan látod a drum'n'bass, az elektronikus zene, illetve a partyk, fesztiválok jövőjét, és hogy illeszkedik ebbe a "mészárbéz"?
- Szerintem az attól függ, egy nagyrendezvényen, például egy fesztiválon megjelenhetnek-e az általam imádott kemény stílusok, hogy abban az országban vagy térségben erre mekkora az igény. Sajnos nem lehet minden országban Masters of Hardcore, mert Hollandián kívül például itthon, vagy épp Romániában marhára nem jön össze tízezer gabber... Ausztriában épp egyszer sikerült pár éve. Ez változó, vannak olyan országok, ahol például a kommersz dolgokra nem gerjednek, meg vannak olyanok, ahol kifejezetten kemény stílusokból összerakott fesztiválok vannak, és ezrek járnak rájuk. Persze tény, hogy ehhez nemcsak a jó szerencse, hanem szervezettség és jó promó is szükséges. Mi is csináltunk pár évig szabadtéri kemény dnb- és hardcorepartykat, több napos kisfesztiválokat Szlovákban, gyönyörű vidékeken, egy domb tövében egy várrom alatt, igazi egyedülálló esemény volt, de nagyon nagy a meló az ilyen rendezvényekkel, tisztelet, aki bírja idegekkel, hehe. Az elektronikus zene mint gyűjtőfogalom egyébként iszonyatosan megy manapság, edm ju-no-vat-áj-mín, de szerintem ez is egy hullám, mint minden más, emlékezzünk például a dubstepre itthon, pár éve mennyire nagy divat volt, óriási rave-ek voltak, most meg egy negyvenfős bulit is nehezen tölt meg. Sajnos, nem sajnos, mindig változnak ezek a stílusok. A drum'n'bass is, viszont ebben az a jó, hogy valahogy a többi stílustól nyitottabb magába olvasztani más stílusokból jövő jegyeket. A kemény dnb-től a populárisabb, mainstream vonalon át minden válfajában megtalálhatók más stílusjegyek, legyen az dzsessz, technó, trance, és a határ a csillagos ég, remélhetőleg ennek soha nem lesz vége. A dnb, amilyen népszerű manapság, biztosan megmarad nekünk sokáig még.

Ennyi tapasztalattal, szervezés, dj-zés stb. mi azért már el tudnánk képzelni egy saját kiadót is.
- A dj-zéssel és partyszervezéssel eltelt évek alatt ragadt rám nem kevés érdeklődés a zenekészítés és a kiadós dolgok iránt is, és 2013-ban az akkoriban épp haldokló magyar Black Hoe kiadóba betársulva beindult a gépezet. Az újraindított kiadóhoz sikerült elég jó producereket csábítani, valamint a külföldi és itthoni partyjaimon játszó nemzetközi sztárok is szívesen adtak ki nálunk, ez volt az első korszak. Azóta az orosz Harder and Loudernél és a belga Future Sicknessnél is tevékenykedem, de igen, vannak elképzeléseim egy teljesen saját label elkezdésén is.

Zenekiadás mellett sokat ügyködsz producerként is, milyen hangzásvilágot képviselsz, mi a Savage-stílus?
- Sokáig nem nagyon érdekelt ez a zeneírásdolog, pedig sokan mondták, hogy kezdjem el, ez a jövő, nem a szimpla dj-zés. Márpedig én gyorskezű dj-ként voltam ismert már akkor is, gondoltam, elvagyok én ezzel, nem is nagyon vettem komolyan ezeket a tanácsokat, megmondom őszintén. Most sem tartom magam egy komoly producernek, viszont pár éve rákaptam, és nem bírom abbahagyni. Nem az a zenei piacra zenét gyártó figura vagyok, a stílusom egyre elvetemültebb, de élvezem, hogy szabad vagyok, és bármilyen őrültséget elkövethetek. Eleinte a belga cimborám, Peter Kurten tanítgatott, akivel számos közös nótánk készült már, de az elmúlt két évben a hazai technoproducer, André vált mentorommá, akivel sokszor összejövünk workshopolni is - sokat tanultam tőle. Általában próbálom a stílusomra épp jellemző jegyeket belevinni a zenéimbe is, de sokszor ez nem sikerül, és valami egészen más lesz belőle, így fél éve még rolleres crossbreed felé hajló zenék szerepeltek a decemberben megjelent albumomon, viszont mára már teljesen magával ragadott a snare és a rendellenes ütemtörései. Manapság főleg amolyan "hardcore-breakcore-t" művelek. Bár a legutóbb megjelent remixem pont egy kétszáztíz bpm sebességű frenchcore-stílusú ügy volt, szóval, igazából mondhatom azt, hogy minden jöhet, ami mészár'.

Mik az idei konkrét terveid, mi a minimum, amit szeretnél elérni/megtenni/megcsinálni, és mi az álomkategória erre az évre.
- Megvan az ütemtervem az évre, ami szerteágazik, egyrészt szeretném, ha megjelennének zenéim nagyobb vagy általam felmagasztosított kiadóknál. Ezeknek a terveknek jórésze már célegyenesben van, a zenék is hellyel-közzel készenállnak, többük már partykon is bizonyított. Partyszervezésben folytatom az eddigieket, ősszel lesz pár új koncepció, amit kipróbálunk kint. Ezekről még nem beszélnék konkrétan, direkt írok csak rébuszokban. Szeretnék jobban belemerülni az olyan zenék készítésébe, ahol mc Fantom barátom is teret nyerhet, mert bár univerzális mc hírében áll, mégsem világi cimborája az a hácé-metál, amit képviselek. Mondjuk partykon a Subculture Revolution név alatt játszunk más stílusokat is. Az álomkategória meg idővel mindig elérhetővé válik, ha az ember keményen dolgozik, ezért remélem, hogy azok, amik most még csak messzi céloknak tűnnek, idővel elérhető közelségbe kerülnek. Gondolok itt olyanra, mint például egy topkiadóhoz kerülni egy zenéddel, vagy eljutni egy nagy bulira vagy fesztiválra, ahol a stílusod népszerű, ami jelenleg Hollandiában és Portugáliában eléggé így van. Mondjuk mindkét országot bírom, nyaralni is elmennék arra, főleg ha még zenélnék is ott.

És mikor jön a Vakondok 4, melynek a forgatásán hangmérnökként is dolgoztál? És mi is ez a filmsorozat valójában?
- Mi sem vagyunk még vének, de a mai tiniknek már talán alig mond valamit az, hogy Commodore 64, Amiga, ZX Spectrum. Gyerekkoromban nekem még volt Commodore 64-es gépem, bár túlságosan akkor még nem foglalkoztam komolyan a számítástechnikával, maximum játszottam, de még így is belefutottam néhány olyan programba, amikről számomra most a forgatáson derült ki, hogy magyarok fejlesztették. A Vakondok filmsorozat eddig három epizóddal rukkolt elő, mindhárom film nagyon szép nemzetközi díjakat söpört be, legjobb dokufilm, legjobb vágás, különdíjak, New Yorktól Los Angelesig, Varsótól Tokióig. Az első és harmadik rész inkább a zenei, képzőművészeti témákat boncolgatta, míg a második rész a Demoscene világát mutatta be, programozók, Demoscene-találkozók, számítástechnikai közösségek akkor és most. A szóban forgó negyedik rész talán ennek a mezsgyéjén megy tovább, a nyolcavanas évek elejétől 2000-ig mutatja be a magyar és a nemzetközi vizekre evezett magyar játékfejlesztők történetét. Azt kell hogy mondjam, történelmet írtak az akkori fiatal programozó srácok nem egy, nem két játékkal és technikai újítással. Sok nemzetközi hírű programot sikerült összehozniuk abban az időben. Sokszor izgatottan figyeltük, hogy a mára családapákká és cégvezetőkké érett emberek, milyen érdekes sztorikat mesélnek arról, honnan is indult az egész, milyen egyszerű felállásban és kis létszámú csapatokban kezdek el programozni és így is mekkora sikereket tudtak elérni annak idején pár kilobájtos memőriamérettel rendelkező gépeken. Először féltem Lameron témaválasztásától, de a forgatás során rájöttem, ez bizony nem csak egy pici réteget érint, az egész világon milliók nőttek föl ezeken a játékokon, biztosan nagyon boldogan fogják végignézni a filmet, amit 2016 őszén szeretnénk bemutatni.

Therapy Sessions Bécsben

Május huszonhetedikén, pénteken tehát Savage headliner a bécsi Therapy Sessionsön, a Ninja Tune-os (és Ad Noiseam-es és Prspct-es) brit Broken Note-tal együtt. A buli este tizenegykor indul a Fluc Vanne klubban, és hazai színeket - mármint Ausztriában hazainak számítókat - Hardez (MOH Austria/Death Experience), Steve Dude (Deep'n'Heavy Sounds), Kopfwerk live-ja (Cheeky Rascals/Planlos), Shiftex és Nocturia és Pharmatic (Acheronitc Sound/Therapy Sessions Vienna) képviseli, míg a vizuális dolgokért a Hand and Auge (Meta) felel. Elővételben tíz euró a jegy, a helyszínen kettővel több, de nálunk van két párosjegy erre is.

Játék

Pontosan (perc:másodperc) mikor ér véget Ulterior Motive száma a Koncertblog Best of 2015 Drum'n'bass Session by dj Ren mixünkben? Helyes megfejtés: 50:51.

A megfejtéseket a jatek@koncertblog.hu-ra vártuk Savage tárggyal május 27-én, pénteken délig. A helyes megfejtést küldők közül két nyertest választottunk: Dékány Dávidot és Simonyi Júliát, akik másodmagukkal ingyen mehetnek az aznap esti Therapy Sessions Vienna partyra, Bécsbe, a Fluc Venna klubba. A nyerteseket e-mailben értesítettük, egyben tudattuk velük a partyra bejutás módját.

Koncertblog Session podcast-sorozat

Koncertblog Scooter Session / podcaster: Adam Bleakbass, artworker: Dori Pazonyi

Tücsökzene, szinesztéziára kihegyezve - a legjobb psytrance-ek Görgőtől / goa-psy, forestpsy

Nők a pult mögött - ezek voltak a legmenőbb breakek tavaly / break, bassmusic - podcaster: Miss Mants, artworker: Szerdahelyi László

Kanye Westtől Redmanig - a legjobb rapek Majkáék szkreccsere, Gerysson szerint / hiphop, rap, r'n'b - podcaster: dj Gerysson, artworker: Csordás Dávid

Balladák és slágerek - Koncertblog Best of Crossover 2015 Legarstól / indie-pop-house-deephouse-pop-mainstream-crossover-funk-slow-newwave-diszkó-nudisco - podcaster: Legars, artworker: vj Manna

Koncertblog Best of Metal 2015 Session by Dr. Zoidberg / metál, deathmetal - podcaster és artworker:Dr. Zoidberg

Nincs mit cifrázni – a drum'n'bass legjava 2015-ben dj Ren és a Koncertblog szerint - podcaster: dj Ren, artworker: Oláh Orsolya

Érzéki monotonitás – szilveszterezz a Koncertblog adekvátan bulizós podcastjával! / house, technó, minimál - podcaster: dj Minich, artworker: Tatlin

Már nem szopnak a ministránsok - fortélyos blaszfémiával indul a Koncertblog podcast-sorozata / metál, hiphop, technó, punk, folk, reggae, blues, alter, pop - podcaster: Dr. Zoidberg, artworker:Szilágyi Rudolf

Lájkold Facebook-oldalunkat!, hogy részt vehess a party- és koncertbelépő-, illetve egyéb nyereményjátékainkon!