Minden idők leglegendásabb rockbandáinak egyik leglegendásabb rockbandája, amely nemcsak a punkrockon belül, hanem műfaján kívül is óriási hatást gyakorolt szinte mindenre. Mármint ez a Ramones akar lenni, Marky pedig a dobosuk, egyben az utolsó élő tag. Nem cizellálom: pontosan ezért érdemes megnézni, még azzal együtt is, hogy mindig kicsit túlértékeltnek tartottam a Ramonest.
Chemical Brothers (augusztus 10., szerda este tíztől, Nagyszínpad)
Szükségtelen szuperlatívuszokat emlegetnem, az összes lehetséges módon méltatta már őket a zene világa, plusz nincs, aki ne ismerné őket; egyszerűen van az a kategória, hogy kihagyhatatlan, na. És ők beletartoznak, na.
Psycho Mutants (augusztus 12., péntek délután negyed hattól, Világzenei Színpad)
Rendes, elvetemültebb fajta rockzenét nemigen találni már a Szigeten, ezért nem mehetek el a lugosibélás és a szellemkovbojos hangulatot egyidőben hozni tudó, fúziós psychobillyben utazó mutánsok mellett, pláne, hogy érdekes módon a világzenei színpadon lépnek föl. Mondjuk mindezt így visszaolvasva, emellett szerintem senki sem tudna elmenni. Akiben esetleg mégis némi ellenállás ütné föl a fejét, az ezzel a dallal azonnal megsemmisítheti azt:
Unkle (augusztus 12., pénteken éjjel háromnegyed tizenkettőért, OTP Bank/A38-színpad)
Az 1998-as Psyence Fiction óta vagyok feltétlen rajongója a Mo'Wax-főnök James Lavelle és DJ Shadow projektjének, mely azóta persze teljesen eltávolodott a debütalbum hangzásvilágától. Épp ez a folyamatos, mindent bebarangoló zenei evolúció az, ami miatt kiemelten ajánlom őket.
Emblematikus proghouse-úttörővel elég jól áll idén a Sziget. Sasha az egyik olyan közülük, akire töretlenül érdemes odafigyelni manapság is; nem lottón nyerte az őt övező általános tiszteletet, én pedig külön kedvelem benne, hogy olykor kifejezetten eklektikus tud lenni. Hátha, ezúttal is.
Behrouz (augusztus 11., szombat éjfélkor, Colosseum)
Behrouz Nazari az amerikai house közel-keleti szinkronhangja, egyik személyes kedvencem a műfajban, pontban éjfélkor áll a Colosseum pultjába, közvetlenül Sharam előtt. Sosem fogom elfelejteni azokat az időket, amikor esetenként Bécsbe jártunk ki lemezekért. A legelső ilyen alkalommal, a legelső boltban, a legelső lemez, amit megvettem magamnak, ez volt:
Nehogymár egy techno-dj ne ajánljon némi technóféleséget, ha már van, igaz? Na ugye.
Nos, Herr Heil, a frankfurti producer, aki idén húsz éve tette le első lemezét az asztalra, és tizennyolc éve már saját kiadóját igazgatja, igazi nagypályás veterán a műfajban, bár leginkább nem is volna szabad őt egyetlen műfaj korlátai közé szorítani. Ráadásul nem is az az annyira belefásulós fajta. Amikor azt hinnéd, hogy minden összetettsége ellenére kicsit unod a zenéjét, mindig tud újítani, úgyhogy érdemes rá odafigyelni, mert mindez leginkább az élőprodukcióira vonatkozik. Hja, kérem, hát ez a nagyság!
Sam Paganini (augusztus 12-ről 13-re, vasárnapról hétfőre virradó éjjel kettőkor, Colosseum)
Ahányszor csak keresztezi egymást az utunk Paganinivel, mindig elfelejtem megkérdezni tőle, úgyhogy még mindig nem tudom, hogy szokott-e hegedülni. Mindenesetre a fellépésein nem szokott. Most sem fog, de azért nézzük meg, hátha mégis pont most, pont itt. Egyébként újabban meglepően bitang szettekre képes, komolyan, úgyhogy ha másért nem is, akkor ezért.
Max Cooper (augusztus 16., kedd este tizenegykor, Colosseum)
Tavaly február tiznnegyedikén, az NVC tízéves szülinapi gigazsúrján én zártam az Akvárium nagytermét. Találjátok ki, ki volt az aznap esti headlinerek közül, aki a szállodába visszaindulva egyszercsak sarkon fordult, és a mellé beosztott hoszteszt kézenfogva rángatta vissza, hogy az első sorban végigtáncolja a szettemet? Aha, ő volt az, Max Cooper, életnagyságban. Szevasz, haver!
Na igen, Digger a másik olyan fazon Sasha mellett, akire az elektronikus tánczenén belül mindig odafigyelünk, műfajoktól és trendektől függetlenül. Arról nem is beszélve, hogy ő azon kevés lemezlovasok egyike, aki komoly eladási darabszámokat tud produkálni az élőben rögzitett szettjei kiadásával is. Véletlen? Aligha. Legfrissebb ilyen kiadványa a tizenegy órás (!!!), maratoni, pontosabban montréali szett mementója. Azt hiszem, ezzel el is magyaráztam, miért ajánlom. Ha ő jön, mi megyünk.
A teljes étlapot a fesztivál honlapján itt tudjátok fellapozni. Jó szigetelést!
Koncertblog Session podcast-sorozat
Bús belga breakbeat / podcaster: Fastbinder, artworker: Trinity
Koncertblog Scooter Session / podcaster: Adam Bleakbass, artworker: Dori Pazonyi
Tücsökzene, szinesztéziára kihegyezve - a legjobb psytrance-ek Görgőtől / goa-psy, forestpsy
Nők a pult mögött - ezek voltak a legmenőbb breakek tavaly / break, bassmusic - podcaster: Miss Mants, artworker: Szerdahelyi László
Kanye Westtől Redmanig - a legjobb rapek Majkáék szkreccsere, Gerysson szerint / hiphop, rap, r'n'b - podcaster: dj Gerysson, artworker: Csordás Dávid
Balladák és slágerek - Koncertblog Best of Crossover 2015 Legarstól / indie-pop-house-deephouse-pop-mainstream-crossover-funk-slow-newwave-diszkó-nudisco - podcaster: Legars, artworker: vj Manna
Koncertblog Best of Metal 2015 Session by Dr. Zoidberg / metál, deathmetal - podcaster és artworker:Dr. Zoidberg
Nincs mit cifrázni – a drum'n'bass legjava 2015-ben dj Ren és a Koncertblog szerint - podcaster: dj Ren, artworker: Oláh Orsolya
Érzéki monotonitás – szilveszterezz a Koncertblog adekvátan bulizós podcastjával! / house, technó, minimál - podcaster: dj Minich, artworker: Tatlin
Már nem szopnak a ministránsok - fortélyos blaszfémiával indul a Koncertblog podcast-sorozata / metál, hiphop, technó, punk, folk, reggae, blues, alter, pop - podcaster: Dr. Zoidberg, artworker: Szilágyi Rudolf
Lájkold Facebook-oldalunkat!, hogy részt vehess a party- és koncertbelépő-, illetve egyéb nyereményjátékainkon!
