Az idei Electric Castle-ről szóló cikksorozatunk második részében (az első, a riportos itt olvasható) ismét egy különc lomboccal megáldott lemezlovast kaptunk mikrofonvégre, aki tizenhárom éve pörgeti a lemezeket, így nem csoda, hogy az utolsó háromban hétszer is fellépett a fesztiválon. Eye Scream nagyon odamondott, beszólt, felvázolta, milyen szimbolika rejtezik a művészneve mögött, leszögezte, mi kell egy jó remixhez, mesélt az EC-n megélt kalandjairól, és hogy annak idején ő hol rendezett fesztivált antik romok között. Megosztunk még pár hasznos tanácsot is, ha készülsz menni idén az Electric Castle-re, és akkor még nem beszéltünk arról az újabb öt bérletünkről, melyeket elnyerhetsz tőlünk.
Sokat játszol a Form Space-ben?
- Igen, és nyáron sokszor klub előtti szabadtéri teraszon lépek föl. Nemrég a Calix&Teebee-bulin, a headlinerek előtt toltam a Madliquiddel (akivel tavaly beszélgettünk). Mivel ez egy pörgős dnb-buli volt, én is azt toltam. Nagyon hangulatos kis hely, mert annak ellenére, hogy vagy nyolcszázan beférnek, mindig elég családias a hangulat. És nemcsak elektronika van, hanem koncertek, kiállítások, irodalmi estek vagy akár Tedx-prezik is, meg kábé minden, ami performansz. De persze a zenei eseményekből van a legtöbb.
Tavaly feszes garagehouse-t toltál az EC-n, a Booha Stage-en, viszont másnap a hetvenes évek funky- és diszkógyöngyszemeit pörgetted bakelitről a Hideout Stage-en, ami elképesztően izgalmas válogatás volt.
- Hú, ne is mondd, amikor a Boohában kezdtem, majd megállt bennem az ütő. Képzeld, bedugtam a pendrive-ot a lejátszóba, az meg nem akarta nekem beolvasni. Kihúztam, és bedugtam megint. Megint semmi. Aztán már kezdett parás lenni a dolog, hiszen nagyjából harminc másodpercem maradt valahogy elkerülni, hogy ne totál csönddel kezdődjön a szettem, mikor végre sikerült egy másik lejátszó usb-jébe beszuszakolni a kis szemetet, ami aztán beolvasta, és maradt vagy húsz másodpercem, hogy kiválasszak valamit, amihez passzol az éppen pörgő szám. Végül épphogy, de sikerült a dolog és kezdődhetett a buli. A Hideouton viszont egész más volt játszani. Nagyon jófej bukaresti srácok szervezték az ottani színpadot és a bárt is, ami Vinyl, Rum, Tapas & Wine néven futott, és legyünk őszinték, ez egy nagyon jó kombináció. Ott bármi belefért, amiért nagy respekt!
Pontosan hányféle stílust játszol?
- A drum'n'basstől a chilloutig szinte mindent. Persze van, hogy eleve megkapom előre, mit szeretnének a szervezők. Például a július hetedikei Akua Naru-koncertre valami chillesebb, triphoposabb, downtempós szettel kell mennem, de oda alapból én is valami hasonlóban gondolkodnék.
Akkor úgy kérdezem, van-e olyan stílus, amit nem játszol?
- Huh, hát a szívem a törtek és az elektronika felé húz. Ezek élveznek prioritást, amit végképp nem szeretek, azok a gombás cuccok, mint a psytrance és a goa. Nem is városba való az, hanem az erdőbe meg a legelőre. House-t, technót is játszom, ha kell, de azt annyian nyomnak Kolozsváron, hogy nem nagyon van ott már helyem. Akkor van értelme zenélni, ha olyan tudsz adni az embereknek, amit másoktól nem kaphatnak meg, legalábbis nem könnyen. Ahogy az üzleti életben is, ha nincs piaci rés, oda nem tudsz betörni. Kolozsváron is, ahogy Románia nagy részén a house és technó megy, mert könnyű felfogni, így egyszerű embereknek is leesik, arról nem is beszélve, hogy két százhuszonöt bpm-es számot nem nagy kunszt összeragasztani sem.
Állítólag a névválasztásod mögött is sokszínűség kifejezése dominált.
- Nos igen, amikor a néven gondolkodtam eszembe jutott, hogy ha valaki elmegy bulizni, és jól taccsra teszi magát másnapra, akkor kell valamilyen támpont, kit látott-hallott előző este. Két dolgot szerettem volna, amiről a zeném mellett eszükbe jussak: az egyik a hajam, amit a rendkívül különc és extrém kinézetű, brit "crazy-dnb-s", John B inspirált annak idején, a másik pedig a művésznevem. Bár elsőre nem tűnik nagy számnak, hogy Üvöltő Szem, de aztán ha belegondolsz, akkor leesik, hogy baszki, ez a fagyiról beszél. És az igazi fagyi gombócokból áll, ezek pedig számtalan variációban vannak, valahogy úgy, ahogy én a különböző stílusokat prezentálom az embereknek. Így nagyobb esélye van, hogy több embert tudok megszólítani, és örömet szerezni nekik a zenémmel.
Tehát alapvetően másoknak játszol, és nem azt nézed, neked mi a legjobb épp?
- Abszolút. A zenének nincsenek határai. Azért zsonglőrködöm annyi stílussal, mert abban hiszek, hogy a zene gyógyír a léleknek, és ha több mindent játszol, jobban látod, kinek melyik "gyógyszeredre" lesz szüksége.
Ha túl sok stílust kell figyelni egyszerre, beállsz egy-egy kedvenc kiadóra, előadókra?
- Nekem nincsenek kedvenc előadóim, hiszen senkinek se jó minden száma. Én igyekszem mindenkinek megadni az esélyt minden alkalommal, még akkor is, ha az utolsó pár kiadott száma egy nagy rakás gőzölgő trágya volt. Mert mi van, ha pont most sikerült valami nagyot alkotnia, én meg lemaradok róla. Ha valaki rendszeresen jelentet meg zenéket, jó eséllyel nem tud minden számot profira megírni, még akkor se, ha mindenféle komoly zenei végzettsége van.
Neked van? Vagy játszol valamilyen hangszeren?
- Nem, mindent ösztönösen csinálok. Viszont a szüleim elmondása lapján már egyévesen, mikor a Lambada és Gipsy Kings Bamboleója ment, ritmikusan, veszettül ráztam a popóm, valami már akkor csípte a fülem bennük. Aztán persze engem is elkapott a kilencvenes években az eurodance, de ma már ezeket csak retrobulikon tolják. Persze abszolút nem azt mondom, hogy csak friss megjelenéseket kell játszani, mert önmagában attól, hogy új, még nem lesz valami jó. Egy-egy régi számot belökni sose árt, nem szabad elfelejteni a gyökereket.
Ha valaki a Soundcloud-oldalad böngészi, azt láthatja, hogy nem éppen mai zenék remixei és bootlegei is ott vannak szép számmal.
- Igen, de nagyon óvatosan kell bánni az eredetivel, mert ha valaki megengedi magának, hogy hozzányúljon egy nyolcvanas, kilencvenes, vagy épp a kétezres évek slágereihez, annak mindenképp improvizálnia kell valamit, hogy a szám jobb legyen tőle. De sokan inkább csak elrontják az eredetit.
Szerinted mi kell egy jó remixhez, bootleghez?
- Egy kis ész! Sajnos sokaknak pont ez hiányzik, cserében viszont vannak jó kapcsolataik...
Az összes Electric Castle-ön játszottál?
- Az elsőn kívül mindegyiken. De ami három felkérésnek indult, végül összesen hét szett lett, mert aztán szóltak, hogy itt is van egy üres slot, meg ott is, én meg megyek, ha hívnak. Szívesen játszom.
Mi is először három éve hallottunk a Dance Gardenben, amikor breakbeatet és a Galaxy Bounce-t raktad a Chemical Brotherstől. Óriási szett volt!
- A Chemical nagy kedvenc, bár fene tudja, hogy ők valójában játszanak-e valamit a fellépéseiken. Szerintem nekik már elég csak a play-gombot megnyomni, sőt lehet, nekik már kedvük sincs játszani, ki tudja?
Mit gondolsz az Electric Castle modelljéről, hogy minden évben a profit egy részét a kastély felújítására költik?
- Nagyon jó ötletnek tartom. Szeretek jótékonysági eseményeken is játszani, mert jó érzéssel tölt el, és ha valami jó épül, te is tegyél hozzá egy téglát! 2011-2012-ben én is szerveztem egy kisebb fesztivált, Zilahtól tizenkét kilométerre, közel kétezer éves római romok között - ide, a római arénába modern elektronikát csempészni azért nem semmi volt. Megpróbáltam bemutatni a történelmet az elektronikának, és az elektronikának a történelmet. De sajnos rengeteg pénzbe' van egy ilyen fesztivál, csak nyeli a lóvét, pedig azt mi otthonról hoztuk, még akkor is, ha nem volt otthon. A következő évben meg indult az Electric, ami a mi kis fesztünket benyelte volna, így, hogy komoly pénzt nem tudtunk beletenni. Viszont ha szembejönne egy csomó pénz rá, tutira belevágnék megint!
Az idei lineupból mire vagy leginkább kíváncsi?
- Már nagyon sok mindenkit láttam az idei lineupból, de mivel rengeteg zenész munkásságát szeretem, így mindig lesznek olyanok, akiket még nem sikerült elkapnom egyszer sem. Ilyen idén a Trentemoller, A-Trak, a House of Pain, Beardyman vagy éppen az Unkle, a kisebb nevekből pedig Claptone és Boca 45 szettjei érdekelnek nagyon.
Hasznos
Ha már van jegyed, de még nem tudod, hol fogsz aludni, érdemes a már erősen limitált sátorjegyekre is lecsapni, hiszen a helyiek házai kábé Hilton-árban mozognak. Előzetes ajánlatok alapján legalább harminc-negyvenezerre jönne ki - már ha lennétek elegen. Tavaly és tavalyelőtt az eső bekavart rendesen, de idén a Rain or Shine app (Apple-ös, Itunes/App Store-link, Google Play-en pedig itt) segítségével figyelmeztetni lehet egymást, sőt, ha használod az appot, a fesztivál huszonöt családhoz vezetteti be az áramot Boncidán, ami szintén nagyon jófej kezdeményezés azért. Mivel tavaly nem volt fedett színpad, és ezt sokan hiányolták, idénre megépítik a Hangárra keresztelt hodályt, ami a B My Lake-es nagyszínpadot idézi. Itt garantáltan egy repülő sem fog felszállni, csak a hangulat lesz emelkedett, hiszen itt talált otthonra a Noisia, Spy, a Gus Gus, a magyar Bohemian Betyars vagy éppen a Punnany Massif is. A Booha színpad pedig szinte nonstop megy majd, csak egy-két órára áll le. A részletes, órákra lebontott timetable is kint van már, lehet tehát tervezgetni. Ha még nincs bérleted, már csak a prémiumbérletet vásárolhatsz, de inkább nyerd el a mieinket!
Játék
Mit írtunk Eye Scream tavalyi EC-szettjéről?
A válasz: igazán minőségi garagehouse és egyéb igényes négynegyedek
A megfejtéseket július 2-án, éjfélig várjuk a jatek@koncertblog.hu-ra 2EC17 tárggyal. A helyes megfejtést küldők közül öt nyertest választottunk: Demeter Levente, Varga Attila, Pós Noémi, Sándor Judit, Kótai Attila, akik ingyen mehetnek az Electric Castle 2017 fesztiválra, a romániai Boncidára. A nyertesek e-mailben értesítettük, egyben tudattuk velük a fesztiválra bejutás módját.
Korábbi Electric Castle-cikkeink
Indulnak monstre nyereményjátékaink az Electric Castle-re - a 2017-es cikksorozat első része helyszíni riporttal
Az emberek a részévé válnak - hármas interjú a román elektroszcénából
Kritikus tömeg - élménybeszámoló és ajánló 2016-ra
Boncidáig és vissza - riport a második EC-ről
Az első nagy nemzetközi fesztivál Romániában - interjú Andi Vanca szervezővel
Mint tíz éve a Szigeten - interjú a Ruffinamentsszel
Nem csak játék és mese - a 2014-es EC ajánlója
Angolul:
Legendary when wet - our last year's adventures at EC and an overview for this year
The Soul of a Nation - interview with Alex Chronic, Dudawles and Madliquid
Critical Mass - review of previous years and overview of 2016
Only Good Vibes This Year - festival preview and interview with Andi Vancza for 2015
Ruff in the Garage Business - Ruffinaments interview
Koncertblog Session podcast-sorozat
Földöntúli epikus robotzene, Âme-tributemix / house, technó, deephouse, minimál - podcaster: dj Sobek, artworker: Dori Pazonyi
Elegáns és szép house - podcaster: Robert R. Hardy, artwork: Legendary Moments
A magyar technó legjava Dr. Zoidberg csoportterápiájában - podcaster: Dr. Zoidberg, artworker: Dori Pazonyi
A lányok, a lányok, a lányok ördögök / neurofunk-drum'n'bass - podcaster: Selekta, artworker: Dori Pazonyi
Ha kicsi a tét, a kedvem sötét - Koncertblog Guido & Maurizio de Angelis Session / podcaster: dj Muttley, artworker: Dori Pazonyi
Sok jó ember, legyél te is köztük / koncert-podcastek: Airtist, Deley, Grabanc, artworker: Mill
Bús belga breakbeat / podcaster: Fastbinder, artworker: Trinity
Koncertblog Scooter Session / podcaster: Adam Bleakbass, artworker: Dori Pazonyi
Tücsökzene, szinesztéziára kihegyezve - a legjobb psytrance-ek Görgőtől / goa-psy, forestpsy podcaster: dj Görgő, artworker: Mukiellő
Nők a pult mögött - ezek voltak a legmenőbb breakek tavaly / break, bassmusic - podcaster: Miss Mants, artworker: Szerdahelyi László
Kanye Westtől Redmanig - a legjobb rapek Majkáék szkreccsere, Gerysson szerint / hiphop, rap, r'n'b - podcaster: dj Gerysson, artworker: Csordás Dávid
Balladák és slágerek - Koncertblog Best of Crossover 2015 Legarstól / indie-pop-house-deephouse-pop-mainstream-crossover-funk-slow-newwave-diszkó-nudisco - podcaster: Legars, artworker: vj Manna
Koncertblog Best of Metal 2015 Session by Dr. Zoidberg / metál, deathmetal - podcaster és artworker: Dr. Zoidberg
Nincs mit cifrázni – a drum'n'bass legjava 2015-ben dj Ren és a Koncertblog szerint - podcaster: dj Ren, artworker: Oláh Orsolya
Érzéki monotonitás – szilveszterezz a Koncertblog adekvátan bulizós podcastjával! / house, technó, minimál - podcaster: dj Minich, artworker: Tatlin
Már nem szopnak a ministránsok - fortélyos blaszfémiával indul a Koncertblog podcast-sorozata / metál, hiphop, technó, punk, folk, reggae, blues, alter, pop - podcaster: Dr. Zoidberg, artworker: Szilágyi Rudolf
Lájkold Facebook-oldalunkat!, hogy részt vehess a party- és koncertbelépő-, illetve egyéb nyereményjátékainkon!
