A korábbi stage-menedzser Justin Chaos után és a mostani Dr. Space előtt az Ozora Fesztiválhoz sok szálon kötődő, többek között a lineupra is hatással bíró Tsubi adott interjút az idei fesztivált felvezető sorozatunkban. Dj Tsubi amellett, hogy psytrance-szcéna egyik legfoglalkoztatottabb magyar dj-je, a Radiozora programigazgatója és zenei szerkesztője, de fontos szerepe van a fesztivál zenei programjának összeállításában is. Nemrégiben pedig leszerződött a szcéna egyik legismertebb labeljéhez, a Sangomához.
Kattintásra galéria nyílik!
Épül az Ozora Fesztivál
Hídként is definiálhatnánk a szereped Ozora történetében. Te vagy az, aki a 2004-től 2012-ig dolgozó első és a 2012-től regnáló második szervezőcsapathoz is kapcsolódsz. Hogy keveredtél vissza 2012 után?
- Az előző csapatban csak mint rezidens-dj vettem részt. Velük egyébként azóta is jó a kapcsolatom, Avatar-bulijaiknak mai napig rezidense vagyok. A 2012 óta működő szervezőcsapathoz munkájuk harmadik évében, tehát 2014-ben csatlakoztam. Eleinte csak az akkor induló Radiozoraval kapcsolatos teendőkbe folytam bele. És két éve, '15-től veszek részt a fesztivál lineupjának összeállításában is.
Hogy értékeled az elmúlt öt évet, mióta új csapattal átvettétek a fesztivál szervezését?
- Az új csapat elég jó alapról indult, az előzőnek sikerült egy elég nívós és végül nemzetközi szinten is ismert fesztivált összehoznia. Az új viszont színesebbé, változatosabbá tudta tenni. Túl az új helyszíneken a fesztivál infrastruktúrájának fejlesztésén és új építészeti, képzőművészeti megoldásokon, a színpadok programján is jól látszik ez a változatosság. A korábbi szervezők inkább a szcéna nagy neveinek becserkészésére mentek. Azóta fontos nagyon az is, hogy a szcéna új trendjei, friss törekvései, az azokat képviselő előadók is megjelenjenek a nagyszínpadon. Emellett igyekezzük a psytrance minden alstílusát bemutatni a programban. Olyan csapat áll a lineup összeállítása mögött, amelyiknek minden tagja más zenei irányt vagy más szempontokat érvényesít. Ez a változatosságra törekvés a több zenei színpad kínálatára is igaz. Ezt szolgálják a további számos művészeti programok, különféle workshopok és egyebek, melyek teljessé teszik a fesztivál komplexumát.
A különféle stílusokat blokkokba szervezitek a programon belül?
- Vannak két-három fellépős blokkok, de igyekszünk úgy alakítani, hogy minden nap megtalálja mindenki a magáét.
Észrevettünk valamiféle rotációt a fesztivál programjában, egy-egy előadó egyik évben a nagyszínpadra kerül, a következőben a chillbe, a harmadik évben talán oda sem. Mi alapján kerülhet valaki a fesztivál programjába, akár a nagyszínpadra?
- Fontos szempont, hogy tessen nekünk a zenéje, és elismerjük a munkásságát. Számít, ha egy előadónak új megjelenése van. Az is, hogy mennyire aktív az adott évben, esetleg az, hogy a fesztivált követő hónapokban számíthatunk-e tőle újdonságra. Ha ez épp nem teljesül, akkor adott esetben helyet kap egy olyan név, aki épp aktuálisabb.
Milyen megfontolások állnak a fesztivál létszámának huszonötezer főben meghatározott limitálása mögött?
- Én úgy gondolom, hogy elsősorban kényelmi szempontok. Ennyi embert bír el a fesztivál infrastruktúrája. Plusz szerintünk körülbelül ennyi azoknak a száma is, akik tényleges érdeklődést mutatnak a fesztivál iránt.
Abban, hogy fesztivál híre jelentősen megnőtt szerepe van az One Day In projektnek? A világ mely városaiban fordultatok meg ezekkel az estekkel?
- Mindenképpen, ez egy jó promóció. Bízunk benne, hogy aki elmegy egy ilyen bulira, az kedvet kap a fesztiválhoz is. De nem csak reklámnak szánjuk a dolgot. Szándékunk eseményt szervezni azoknak a helyieknek, akik évről évre ellátogatnak a fesztiválunkra, megköszönve nekik ezzel a részvételt. Megtettük ezt már Tokióban, Londonban, Párizsban, Brazíliában, Izraelben, Ausztriában. A One Day In Goa meg egy speciális rendezvény. Ugye a szcéna őshazájába megyünk el, ott is az egyik legismertebb klubba. Télre odahúzódik az összes fesztivál-freak, akik az ozorai fesztiválközönségnek is meghatározó arcai. A tokiói is izgalmas, ott meg azt a fát építették föl dekorációnak, amelyik a nagyszínpad előtti táncteret díszíti Ozorán. És mindez a világ egyik legjobb klubjában zajlik.
Kattintásra galéria nyílik!
Szól a Radiozora
Ha már a fesztiválpromóció, idesorolhatjuk a Radiozorát is, melynek programmenedzsere és zenei szerkesztője vagy.
- Igen, voltaképpen igen. Négy éve indult a rádió, mellyel olyan fórumot akartunk létrehozni, amivel évközben is kapcsolatot tarthatunk azokkal, akik ellátogatnak a fesztiválra. Nemcsak a fesztivál promóciója a cél, hanem az is, hogy bemutassuk a szcénát, melyből táplálkozik a rendezvényünk. A rádióműsorban ugyanúgy megtalálhatók a zenei programok, ezekben olykor zenészeket, olykor kiadókat, olykor más szervezőcsapatokat és fesztiválokat mutatunk be, illetve a szubkultúrához tartozó egyéb ügyeket, foglalkozunk például jógával, recyclinggal, healinggel, spiritualitással. És minezek mellett is vannak beszélgetős műsorok irodalomról, tudományról. A koncepció fontos eleme, hogy minden nap szolgáltassunk olyan zenei tartalmat, mixeket, melyek exkluzívan csak a rádió számára készünek, és melyekhez legtöbbször készül interjú is. Idén harmadik éve már a fesztiválról is élőben közvetítünk. Ilyenkor folyamatosan élőszetteket nyújtunk a hallgatóknak minden színpadról, és élőinterjúkkal is színesítjük a műsort. Az adás folyamatosan követhető a weben, de a fesztivál területén fm-en is, a 91.6 sávon. A szűk stáb egyébként három fő, rajtunk kívül pedig vannak jópáran, akik kétheti vagy havi műsorokkal jelentkeznek. Én tartom a kapcsolatot a rádióban zenélő arcokkal, én szervezem és állítom össze a zenei tartalmat. A szűk csapat tagja a riporterünk, aki az interjúk kilencven százalékát készíti nekünk a fesztiválról és azon túlról, valamint a szerkesztő kollégám. Ők ketten képzik egyébként az Ozorain Prophet című online-újságunk gerincét is. A fesztiválkor ez nyomtatott formában is megjelenik minden nap, és a fesztivál területén osztogatjuk. A zenei témájú cikkekhez én is gyakran hozzájárulok, így dolgozik össze időnként újság és rádió. Az informatikusunk és grafikusunk szintén nagyon sokat hozzátesznek az ügyhöz.
Mire vagy a legbüszkébb rádiósként?
- Az exkluzív zenei tartalmak mellett, egyértelműen a fesztivál élőközvetítésére. Ezt létrehozni nagy projekt volt, de meg is van az eredménye, hiszen rengetegen hallgatják. Így azok is ízelítőt kapnak, akik nem jutnak el a rendezvényre, vagy esetleg később jönnek, mint a nyitás, és addig, akár irodában, munkahelyen, közlekedés közben ezzel hangolódnak. A One Day In bulikról is közvetítünk, ha a helyi technikai lehetőségek adottak hozzá, így volt ez Londonban és Tokióban.
Kattintásra galéria nyílik!
A dj nem producer
Furcsa működés a dj-é, ti akkor dolgoztok, mikor más szórakozik. Milyen például ez Ozorán? Oda tudsz-e állni a nagyszínpadhoz időnként rendesen bulizni?
- Persze, azért akad szabadidőnk. De bennem már átfordult ez, én azt is élvezem, hogy része vagyok a fesztiválnak. Nekem már furcsa lenne lemenni Ozorára úgy, hogy nincs semmi melóm, csak buliznom kell. Az a pörgés, amiben vagyok, nagyon sokat hozzátesz. Amúgy meg szerintem addig működik jól a dj, amíg nem úgy fogja föl, hogy dolgozni áll be a pult mögé. Tizenhét éve, mióta elkezdtem, ugyanúgy várom a százfős bulit, mint a nagy fesztiválokat. A legnagyobb impulzus és muníció nyilván a közönség visszajelzése. Nemcsak a fellépéseken érhető tetten ez, hanem a netre föltöltött mixekre érkezett visszajelzésekben is.
Jól érzékeljük, hogy mostanára eléggé fölkapták a neved, megszaporodtak a külföldi fellépéseid?
- Mondhatjuk talán, hogy igen, igazából az idén tényleg megszaporodtak az utazások, a külföldi fellépések. Ez most nagyjából átlagosan havi egy külföldi fellépést jelent. De egyelőre még messze nem telítődtem, élvezem, hogy két-három hetente menni kell. Ennek ellenére azért még többet játszom itthon, ami szakmailag is nagyon fontos, és szeretek is itthon játszani. Mindez a megnövekedett érdeklődés irántam talán leginkább az ozorai fellépéseknek és a One Day Ineknek köszönhető, és azért persze a rádiónak is.
Mennyire „manipulálod” a közönséget, rátolsz-e olyan számot, aminek biztos vagy a hatásában, vagy csak zenei szempontok számítanak egy-egy szett fölépítésénél?
- Próbálom manipulálni a közönséget olyan zenékkel, amiket szeretek és szeretném őket megmutatni. Ha csak annyit érzek, hogy egy szám biztos tarolna, az nem elég.
Mennyi időt töltesz azzal, hogy összerakj egy szettet, mondjuk az idei ozorait?
- Idén vasárnap délután kettőtől négyig fogok játszani, Magik és a Bumbling Loons között. Azt is tudom, hogy ők milyen zenét játszanak. Ez alapján már van egy elképzelésem, hogy milyen trackekből fogok válogatni. Aminek nagy részét persze most nem fogom elárulni nektek, de van egy páréves Aphid Moon-track, ami egyből eszembe jutott, amikor megtudtam a szett időpontját. Pont a délutáni időpontra képzeltem el mindig, de eddig még nem sokszor volt alkalmam lejátszani. Van egy még ki nem adott Braincell-szám is a tarsolyomban, ami működni fog szerintem. Egy dj-nek fontos szkillje, hogy össze tudjon kötni két különböző stílusban játszó fellépőt. Az ozorai esetben az egyik egy újabb, UK-psy-hangzás száznegyvenöt bpm-en, a másik pedig egy technoid, pszichedelikusabb progresszív-psytrance, ennek megfelelő sebességgel, tehát valamivel lassabban. Nem mondom, hogy az ilyesmi a kedvencem, jobb, ha onnan kezdhetek, ahonnan indulni akarok, és ott fejezem be, ahova el akarok jutni. Ugyanakkor ez is izgalmas zenei feladat, melyet örömmel oldok meg, és igazából azt sem mondanám, hogy létezik kedvenc időszakom egy-egy szett lejátszásához.
Kattintásra galéria nyílik!
Egyébként a psytrance lefedi a teljes zenei érdeklődésedet, vagy kacsintgatsz másfelé is?
- Nem, dehogy. Mióta az eszemet tudom, rengetegféle zenét hallgatok. House-szal kezdtem a dj-zést, és a progresszív-house és -trance irányából kerültem a goába. A house azóta is, és manapság a technó is képben van nálam, és szoktam játszani ilyen bulikon, újabban Tsu néven. A Tsb alteregót pedig chilloutot-szettekhez találtam ki.
Goán kívül mit hallgatsz még?
- Majdhogynem mindent, a népzenétől a kísérletiig. Nemrég a Mastodon és Skinny Puppy koncertjein jártam, ezeket nagyon vártam. Az utóbbi időkben nagyon rajta vagyok az r’n’b- és trap-zenéken, mint Solange - épp a minap vettem meg az új albumát -, Kaytranada, vagy Anderson.Paak. A Nine Inch Nails, Nick Cave és David Bowie pedig örök kedvencek. Elektronikus zenékből Calibre és Forest Swords trackjei fogtak meg leginkább az utóbbi időben. Szóval, mindenevő vagyok. A psytrance elég intenzív zenei műfaj. Kell hozzá egy hangulat. Azért nem tudnám mindig ezt hallgatni. És annyi jó zene van...
Manapság talán egyre többen vannak, akik szerint a psy kimerítette a határait. Szerinted van még hova fejlődnie a műfajnak?
- Szerintem folyamatosan fejlődik. Talán kicsit lassabban, de érzékelhető az újulás. Az utóbbi években újra fullonra, psytrance-re, nightpsy-ra és a forestre került a hangsúly. Ezek előtt talán a darkprog és zenonesque megjenése hatott újdonság erejével. A lassabb stílusokban pedig a bass, glitch és psychill műfajok öszemosódása a nóvum.
És mit gondolsz, megjelenhet a psytrance-ben hangsúlyosabban az ének, a vokál?
- Nem tudom, szerintem ez távol áll a psytrance-től... Kevés olyan psy-t tudok mondani, amiben tetszett a vokál. Nem arra gondolok, hogy különféle énekhangminták, torzított hangok nem mutatnának jól benne. Viszont a popos verzére és refrénre épülő éneklést nehezen tudnám elképzelni ebben a műfajban.
A kívülről látszólagos zenei mozdulatlansága az oka, hogy a psytrance még az underground elektronikus zenei stílusok/szubkultúrák között is némileg alulértékelt? Vagy csak mi érezzük annak?
- Talán a bulizási szokások miatt lehet így; a psytrance jól dekorált szabadtéri környezetben működik igazán. De az is lehet az oka ennek, amiről már beszéltünk, hogy a psytrance alapvetően nehezen befogadható, és sokkal nagyobb nyitottság kell hozzá, mint más partyzenéhez.
Idei Ozora-cikksorozatunk első részében, Justin Chaosnak is feltettük a kérdést, és tőled sem tagadjuk meg, hogy szerinted kik azok a korszakos előadók, akikre emlékezni fogunk?
- Szerintem azokra az előadókra, akik saját, eredeti hangzásukkal új irányt mutattak a stíluson belül. Régebbi nevek közül nekem Hallucinogen, Parasense, GMS, Son Kite. Aktuális nevek közül például Ajja, Braincell, Fagin’s Reject, Ninesense, Virtual Light, akik hirtelen eszembe jutottak. De sorolhatnám még sokáig.
Kipróbálnád magad producerként is?
- Volt időszak, mikor kacérkodtam a gondolattal. Elsősorban talán csak azért, mert ez a tendencia. Aztán beláttam, hogy én a dj-zéshez értek, és azt is szeretem igazán. Zenéket gyűjteni, képben lenni az újdonságokkal, követni. Amíg nincs igazi ambícióm a zeneszerzéshez, addig nem erőltetném. És lehet, soha nem is lesz. Nincs szükség még egy olyan dj-re, aki azért ír zenét, mert ma már illik. Amúgy fordítva is divatos, ami szintén nem jó irány. Szerintem nehéz ezt a két dolgot ugyanolyan magas színvonalon és aktivitással űzni.
Legutóbbi, a hazai szcénában már-már szenzációs hír, hogy az egyik jelenleg legmenőbb kiadó, a Sangoma leigazolt. Hogy jutottatok el idáig, milyen megjelenések várhatók tőled a Sangomán, illetve mi része még ennek, milyen mélységű a kapcsolat, és hova juthat, mik a távlatai?
- Daksinamurtival, a Sangoma vezetőjével is a rádióban ismerkedtem meg, aztán találkoztam vele egy fesztiválon, és lassan összehaverkodtunk. Nem véletlenül van a labelnek már két éve havi műsora a Radiozorán. Aztán korábbi kiadómmal a BMSS-szel kapcsolatban úgy éreztem, hogy különböző irányokba mozdulunk, és nem tudom már őket tisztességesen reprezentálni. Így rákérdeztem a Daksinamurtinál, nem akarnak-e velem dolgozni. Ő pedig azt válaszolta, már rám akart írni ez ügyben, csak a BMSS-főnök Boom Shankarral való barátsága tartotta vissza. De végül zökkenőmentesen megoldódott az ügy, Boom megértette a motivációm, így leszerződtem a Sangomához. Ezután ismerkedtem meg Emiellel, a kiadó tulajdonosával. Dj-ként egy válogatás összerakása merülhet föl egy labelnél leginkább, ha megjelenésre gondolunk, de annyira friss az egész, hogy erről még nem beszéltünk komolyabban. És presze közös bulikról is lehet szó.
Ugye várható magyarországi Sangoma-labelnight?
- Megvan az esélye, eleve Dr. Space-el közös Labirithym partysorozatunkkal épp a labelnightok felé fordultunk. Volt már egy Forestdelic-est, a következő egy Parvati-buli lesz, aztán simán benne van egy Sangoma is.
Ozora-cikkeink 2014-től
"Ez egy módja a lázadásnak" - Justin Chaos-interjú Ozora 2017 előtt
Ne csak igyál, egyél is - Ozora-gasztró
Fúziós energiák - a Pink Floyd producere is fellép az idei Ozora Fesztiválon
Divatos és hasznos - kreativitás a levegőben Ozorán
A fejünk a hajunk alól - Ozora Festival 2014 - riport
Mi szemnek-fülnek ingere - fesztiválajánló
Törzsi törzsközönség - Ozora a világ körül
Koncertblog Session podcast-sorozat
Földöntúli epikus robotzene, Âme-tributemix / house, technó, deephouse, minimál - podcaster: dj Sobek, artworker: Dori Pazonyi
Elegáns és szép house - podcaster: Robert R. Hardy, artwork: Legendary Moments
A magyar technó legjava Dr. Zoidberg csoportterápiájában - podcaster: Dr. Zoidberg, artworker: Dori Pazonyi
A lányok, a lányok, a lányok ördögök / neurofunk-drum'n'bass - podcaster: Selekta, artworker: Dori Pazonyi
Ha kicsi a tét, a kedvem sötét - Koncertblog Guido & Maurizio de Angelis Session / podcaster: dj Muttley, artworker: Dori Pazonyi
Sok jó ember, legyél te is köztük / koncert-podcastek: Airtist, Deley, Grabanc, artworker: Mill
Bús belga breakbeat / podcaster: Fastbinder, artworker: Trinity
Koncertblog Scooter Session / podcaster: Adam Bleakbass, artworker: Dori Pazonyi
Tücsökzene, szinesztéziára kihegyezve - a legjobb psytrance-ek Görgőtől / goa-psy, forestpsy podcaster: dj Görgő, artworker: Mukiellő
Nők a pult mögött - ezek voltak a legmenőbb breakek tavaly / break, bassmusic - podcaster: Miss Mants, artworker: Szerdahelyi László
Kanye Westtől Redmanig - a legjobb rapek Majkáék szkreccsere, Gerysson szerint / hiphop, rap, r'n'b - podcaster: dj Gerysson, artworker: Csordás Dávid
Balladák és slágerek - Koncertblog Best of Crossover 2015 Legarstól / indie-pop-house-deephouse-pop-mainstream-crossover-funk-slow-newwave-diszkó-nudisco - podcaster: Legars, artworker: vj Manna
Koncertblog Best of Metal 2015 Session by Dr. Zoidberg / metál, deathmetal - podcaster és artworker: Dr. Zoidberg
Nincs mit cifrázni – a drum'n'bass legjava 2015-ben dj Ren és a Koncertblog szerint - podcaster: dj Ren, artworker: Oláh Orsolya
Érzéki monotonitás – szilveszterezz a Koncertblog adekvátan bulizós podcastjával! / house, technó, minimál - podcaster: dj Minich, artworker: Tatlin
Már nem szopnak a ministránsok - fortélyos blaszfémiával indul a Koncertblog podcast-sorozata / metál, hiphop, technó, punk, folk, reggae, blues, alter, pop - podcaster: Dr. Zoidberg, artworker: Szilágyi Rudolf
Lájkold Facebook-oldalunkat!, hogy részt vehess a party- és koncertbelépő-, illetve egyéb nyereményjátékainkon!
